Szőke András: „A növények beszélnek hozzánk, csak nem akarjuk meghallani”

Bár legújabb filmje, a Csongrád-Csanád vármegyei Nagymágocson is forgatott Brigádnapló kapcsán kerestük meg Szőke Andrást, legalább annyi szó esett a gyógy- és fűszernövényekről, mint filmes karrierjéről. A szentesi születésű, Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, színész közel 30 éve él a Bakonyban, ahol kolostori, népi gyógyászattal is foglalkozik.

Hogyan került kapcsolatba a gyógy- és fűszernövényekkel?

 A 70-es években még az akkori ÁFÉSZ-hálózathoz köthetően az ország számos pontján, többek között Szentesen is, gyűjtötte a lakosság a vadon élő gyógynövényeket. Gyerekkori szomszédunknak, a gyógynövénygyűjtő és -feldolgozó Balogh bácsinak és Ilonka néninek nyaranta sokat segítettem a gyógynövények körül, de a szüleimtől is tanultam róluk. Később elkerültem a városból, ezért mindettől jó pár évre eltávolodtam, de amikor a 80-as években Budapesten, a Filmgyárban dolgoztam, és olyan filmeket készítettem, mint a Vattatyúk, az Európa Kemping, a masszázs mellett ismét a természetgyógyászat felé kanyarodtam.

És közben a Bakonyba költözött...

A gyerekkori élményeim, tudásom felfrissítését az is segítette, hogy idővel a kicsi zsákfaluba, az akkor még elszigetelt, ma a Művészetek Völgyéről ismert Taliándörögdre költöztem, ahol a helyi katolikus plébániával karöltve létrehoztuk az Ősök Házát. Illés Sándor atya irányításával a környék vallási és népi gyógyászatához köthető gyűjtőmunkát végeztünk, például eredeti kéziratokat, kolostori gyógyászathoz kapcsolódó receptúrákat gyűjtöttünk össze. Ma gyógynövény- és fűszerkertet működtetünk, erre épülve különböző termékeket, gyógynövénykivonatokat állítunk elő.

Ma mi a jelentőségük ezeknek a régi receptúráknak?

A XX. világháború előtt a lelkipásztorok, papok a lelki gondozás mellett az egyedüli írástudókként éltek a falvakban, és lejegyezték a népi gyógyászatban használt receptúrákat. Az 1800-as években készült, papi levéltárakban fellelhető, ritka receptúrák roppant értékesek, ősi tudásanyagot őriznek.

A Delelő obsitos és a Fekete bárány című, szentesi filmem forgatása idején elkészítettünk egy négyrészes, Szentes környéki tanyasorozatot, amely a sajátos alföldi tanyavilágot, az ott élő közösség, családok önfenntartásának jelentőségét mutatta be. Még a szocializmusban is az alföldi tanyasi család (és a dunántúli falusi) azt ette, azzal gyógyított, amit megtermelt, összegyűjtött, de a receptúrákat leírni nem tudták. Viszont a több száz éves kolostori gyógyászati receptúrák, még a több ezer éve, Belső-Ázsiából származó köpölyözés is, fennmaradtak. Azokon a rendezvényeken, ahol megfordulok, igyekszem ezt a tudást átadni a ma emberének; megmutatni a háziasszonyoknak, hogy a mindennapokban használt fűszereknek, zöldségféléknek van egy másik oldala is, például a kapornak és a petrezselyemnek. Érdekesség: a Móra Ferencné szegedi szakácskönyvében leírt zöldségleves a kolostori gyógyászat meleg vizes kivonatolásáról szól. A kolostori gyógyászatot a háziasszonyoknak kellene továbbvinniük, hiszen a növények beszélnek hozzánk, csak nem akarjuk meghallani.

A saját konyhájában is alkalmazza a kolostori gyógyászatból megismert ismeretanyagot?

Igen, és egyszerű körülmények között többedmagammal, Nemes Orsival és Körmendi Gáborral megtermelem, feldolgozom a gyógynövényeket, fürdőecetet készítünk, olajat préselünk, szappant főzünk. Mindent kipróbáltunk, tudjuk, hogy jók.

Régóta nem Szentesen él, mégis számos filmjében visszaköszön Csongrád-Csanád vármegye, a szülővárosa. Mintha nem tudna elszakadni a gyökereitől.

Természetes, hogy a gyermekkori éveim a mai napig az életem részét képezik, helyszíneivel, például a Horváth Mihály Gimnáziummal, Berekháttal, Mindszenttel, Mártéllyal együtt. Büszke vagyok arra, hogy Szentesen születtem; 1985-től forgatott játékfilmjeim, a Citromdisznó, a Vattatyúk, a 69, a Kiss Vakond, az Európa Kemping valóban a városban és környékén játszódnak, de több is, például a Hasutasok, a Bakkermann taliándörögdi. Kevert létállapot ez számomra, a két világ ötvözésén dolgozom. Legújabb filmem, a Nagymágocson is forgatott Brigádnapló a szocializmus egy korszakával foglalkozik, és a szentesi mellett 12 taliándörögdi brigádnaplót dolgoz fel. Közel 30 éve élek a Bakonyban, tehát nem kirándulás ez, hanem egy újabb fejezet az életemben, mégis ugyanazt a szellemiséget tudom itt folytatni, amelynek táptalaja az Alföld. Még ha más is itt az élet.

Miben más az élet a Bakonyban?

Alapvetően mindenben. Itt nem akác, hanem tölgyfa magasodik az ég felé. A Bakonyban a sváb hagyományok ma is dominálnak, ami sajátos gasztronómiát hoz magával. Például a disznóvágás sem olyan, mint otthon volt: ott a földre borított deszkaajtón pörzsöltük, vágtuk a disznót. De ez nem verseny, és az előadásaimon szeretem megmutatni, hogy a régmúlt értékei hogyan alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, és hogy ezek ma is hasznosíthatóak.

Milyen volt az új filmje fogadtatása Nagymágocson, a Brigádnapló egyik forgatási helyszínén?

A nagymágocsiakkal együtt szoros együttműködésben tudtunk forgatni, hozzáteszem, kis költségvetésből. Azért lett gazdag a film képi világa, mert nagyon sok tárgyi, fizikai, emberi segítséget és rengeteg ötletet kaptunk a helyiektől. Megfőzték-sütötték a filmhez szükséges ételeket, ellátták a stábot, a település vezetői bizalommal fordultak felénk. Mindezt azzal háláltuk meg, hogy amint elkészült a film, a helyi kultúrházban levetítettük nekik, óriási sikerrel.

Neves színészeket sikerült megnyernie a Brigádnaplóhoz.

Hívtam őket, és a forgatókönyv megismerése után boldogan jöttek, pedig nem a legmagasabb tiszteletdíjat tudtuk ajánlani nekik. A teljesség igénye nélkül Reviczky Gábor, Györgyi Anna, Badár Sándor, Szarvas József, Mészáros Zoltán, Gáspár Tibor, Kautzky Armand, Fábry Sándor, Vida Péter, Zelei Gábor is szerepel a stáblistán. Élvezet volt velük a forgatás.

Szokatlan módját választja a film vetítésének. A nagyvárosi bemutatók mellett házhoz viszi a Brigádnaplót.

Nem mozihálózatokon keresztül képzeltem el a film útját, hiszen az ország jó része kis falvakban él, mozitól távol. Ezért a nagyvárosi vetítések mellett a falusi művelődési házakba, nyugdíjas közösségeibe mi visszük el a Brigádnaplót. Néhány településen már jártunk is, és szokatlan módon nem belépődíjat kértünk a vetítésért, hanem egy kis háztájit: tojást, házi lekvárt, lecsót, ki milyen kézzel készített terméket tud leemelni az otthoni polcáról. A 60-as, 70-es években pontosan így működtek a falusi filmszínházak. A falvak közösségépítő szándékát szeretnénk ezzel erősíteni, engem nem a film nézettségi statisztikája izgat.

Szentes számos színészt, előadóművészt adott az országnak. Csak a ma élők: Badár Sándor, Hevesi Tamás, a Grecsó testvérek, a Gáspár testvérek, Kőhalmi Zoltán, Őze Áron, és még hosszan sorolhatnánk. Velük összekacsint néha?

Vannak találkozások, de mindenki teszi a dolgát. Meg kell említenem a Horváth Mihály Gimnázium legendás tanárát, a néhai Bácskai Mihály drámapedagógus nevét és feleségét, Erzsi nénit. A legtöbbünk számára – a szentesi lét sajátossága mellett – az ő szemléletük marad a lényeg: tudjatok mesélni!

Névjegy:

Szőke András Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, színész 1962. október 12-én született Szentesen, a helyi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. A független filmesként indult művész ma ismert rendező, médiaszemélyiség, mindemellett a taliándörögdi Ősök Háza közösségszervezője. Számos film kötődik a nevéhez, legújabb filmjét, a Brigádnaplót az ország számos részén vetítik már.