Szalóki Ági: „A jóba vetett hit átsegít a bajokon”

A sok tárgy, élmény és információ helyett a kisgyermeknek olyan gyermekkorra van szüksége, amelyben fizikai-lelki biztonságot, figyelmet, a szülővel együtt eltöltött, tartalmas időt kap. Ez a valódi táplálás – vallja Szalóki Ági énekesnő, aki első gyermekét áprilisra várja. Beszélgetésünkkor a számára kedves városról, Szegedről is szívesen mesélt.

– Úgy hírlik, különösen kötődik Szegedhez, miért?

– Az utazás az életem része. Mindig arra törekedtem, hogy a fellépéseim során ne csak átutazzak az adott településen, hanem elidőzhessek ott egy kicsit. Családom Szalóki-ága a Körösök mentéről származik, a víz mindig is vonzott – így a folyó menti települések is, köztük Szeged. A szüleim arra törekedtek, hogy testvéremmel együtt ismerjük meg az országot. Először gyermekként voltam ebben a városban. A Móra-múzeum, a Tisza-part szép emlék. Ha csak átutazóban vagyok is, mindig betérek a Kiskőrössy halászcsárdába.

– A fél világot bejárta. Hol van otthon igazán?

– A gyökereim Magyarország és a Kárpát-medence kultúrájában keresendők. Itt vagyok itthon. Eddigi munkásságom során a magyar költészetben, népzenében, annak régebbi vagy kortárs vonulatában, vagy éppen más népek zenéiben mélyedtem el. 16 éve gyerekeknek is énekelek, ennek az alapját szintén a magyar költészet és népzene adja. Az utóbbi időben igyekszem a régebbi korok zenéivel, a 12–18. század kéziratos köteteiben fellelhető régi zenéivel ismerkedni. Szép és értékes dallamokat ismerek meg, zenésztársaim kíséretével, örömmel mutatjuk meg ezeket gyerekeknek. A koncertszervezők feladata, hogy megteremtsék ehhez a megfelelő körülményeket, ami a mai viszonyok közt kihívás. Az, ami hangos, mindig népszerűbb. A régi korok zenéje természetesebb hangzású és csendesebb. Van felelőssége a mai kulturális szakembereknek abban, hogy a kortárs könnyűzene mellett a múlt zenéivel is megismertessék az embereket, már a legkisebbeket is.

– A régies hangzásra fogékonyak a mai gyerekek?

– Sokkal finomabb érzékelésük van, mint a felnőtteknek. Az erőteljesebb impulzusok helyett elegendőek számukra az egyszerűbbek is, mert a természetesség és egyszerűség közelebb áll a gyerekek természetéhez. Ha a régi korok dallamait mesével fűszerezem, könnyen tudnak hozzájuk kapcsolódni. Még a kamaszok is leköthetőek így. Sok visszajelzést kapok, miszerint a dalaimnak nyugtató hatása van, és ez nagyon fontos számomra.

– Minek köszönheti azt a végtelen harmóniát, ami önből árad a színpadon?

– Örülök, ha ezt sugallom, pedig van a jellememnek egy szenvedélyesebb, harcosabb része is, ami erős igazságérzettel párosul bennem. Ezt a felmenőimtől örököltem. Közel áll hozzám, hogy az általam fontosnak tartott értékekért harcoljak, logikusan érveljek. Ezekben a harcokban végső soron a béke a célom. Igyekszem jóindulattal létezni, a jóra törekedni, ahogy a felmenőim is tették. Egyre jobban érzem, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen családi örökséget kaptam. Emellé sok szeretetet is kapok a közönségtől, a környezetemtől. A pandémia idején mindez különösen jól jön: nehézségek közt különösen fontos, hogy az emberben a jóba, Istenbe vetett hit, a derű, bizalom meglegyen. Ezek átsegítenek a bajokon.

– Hogyan éli meg a régóta várt anyaságot?

– 25 tevékenyen töltött év után a világjárvány miatt jött munkanélküli lét nem könnyű; együtt érzek azokkal a talajvesztett emberekkel, akik elveszítették a munkájukat. De engem most más szerep vár, a kisbabám áprilisban érkezik. Jelenleg ő igényel engem a legjobban. Szavakkal, ráhangolódással figyelek rá. Kis szertartásaim vannak, énekelek neki. Szép zenéket mutatok neki. Vigyázok magamra, sokat vagyok itthon, kevesebbet nyüzsgök. Egy jó kirándulás a természetbe jót tesz a lelkemnek, erőt ad – és persze a család támogatása is.

– Egyébként is színes zenei repertoárja, műfaji gazdagsága mellé – amíg lehetett – babakoncertekkel készült a legkisebbek számára. Miért gondolja, hogy fontos a picik megszólítása is?

– Gyerekekkel foglalkozó zenészként azt látom, hogy a sokféle forrásból érkező információ elbizonytalaníthatja a szülőket, és a nagyon alapvető, ösztönös, otthonról hozott tradicionális gyermeknevelési tudás kikopott a hétköznapokból. Helyébe egyfajta zavar lép, a rengeteg információ közt azt sem tudja az ember, kihez, mihez forduljon. Néhány évtizede a szülők még ösztönösebben tudták, mit mikor adjanak át a gyereknek, értették, érezték, hogyan érik, fejlődik a kicsi. Ma ez már nem olyan egyértelmű. Az utóbbi években az óvodás és kisiskolás korosztálynak szánt koncertjeimen egyre több karonülőt láttam. A 3 éves kortól ajánlott Gingalló bábelőadásra is rendre hoztak piciket. Az inspirált a babakoncertek kapcsán, hogy a babák igényeihez, fejlettségi szintjéhez tudjam igazítani a teret és a hangzást. Etűdszerű dalokat, rigmusokat, mondókákat, játékokat játszunk barátságos, családias terekben.

– Tehát vissza a jól bevált, régi recepthez?

– Igen. Az emberi természet nem változik olyan mértékben, mint hisszük, érdemes tisztelnünk a régiek tudását. Ha eltávolodunk a természettől, az később beláthatatlan károkat okoz. Vannak még családok világszerte, amelyekben ma is működik ez az ősi ismeretátadás, és nemcsak a zenében, az életben is! Jó lenne egyszerűbb gyerekkort biztosítani a kicsiknek, felesleges kényszeresen halmozni a javakat, élményeket, fokozni a gyerekeket érő impulzusokat. A gyerekeknek többet ad a szeretetteljes közeg, a nyugalom, a biztonság és egyszerűség.

Névjegy: Szalóki Ági előadóművész, dalszerző 1978. október 17-én született Budapesten. Pályája az Ökrös együttesben és a  Besh o dromban indult a 90-es évek végén. 8 lemeze Japánban is megjelent. 16 éve énekel gyerekeknek. A többszörös Fonogram-díjas, Liszt-díjas énekesnő első gyermekét várja.