Gergely Róbert: „Fontos randevúim vannak a közönséggel”

Gergely Róbert: „Fontos randevúim vannak a közönséggel”

A mai napig minden koncertjén elénekli az Emmanuelle című, ikonikus slágert Gergely Róbert. Ha nem tenné, a közönség követelné – mondja. Ma is bomlanak a nők a sármos színész után, aki saját utazó színházával, a Gergely Theáterrel 10 éve járja az országot.

 

– A járvány okozta maradj otthon felhívás ellenére készült a húsvétra?

– Amikor a fiam még gyerek volt, fontosabbnak tartottam a húsvétot, mint most. Együtt mentünk locsolkodni, a kertben elrejtett csokinyuszikra és tojásokra vadászni. Kicsit a saját gyerekkorom is megelevenedett ilyenkor. Olyan családi ünnep volt, amikor együtt tölthettünk egy kis időt. Ma már csendesebb a húsvét, a mostani meg különösen az volt. A fiam felnőtt, a családi viszonyok is megváltoztak, de azért így is meghitt volt. Egész évben hajszolom magam, sok a munka. Régóta vágytam egy kicsit megnyugvásra, pihenésre. A kialakult helyzetben most van rá alkalmam.

 

– Érdi otthonának egyik ékessége a Gergely-kert. Több ideje jut most a kertészkedésre?

– Aktív kikapcsolódásom egyik helyszíne a kert. Ahhoz, hogy a nyarunk szép legyen, a kert pezsegjen, a virágok pompázzanak, a tulipánfa virágba boruljon, a tavaszi munkákat időben el kell kezdenem. Segítségem is van: István, a kertész évek óta kitart mellettem. Nélküle korántsem lenne olyan gyönyörű a kertem.

 

– Pályakezdőként választotta magának a Gergely vezetéknevet. Miért?

– Szüleim közismert emberek voltak. Édesanyám Vajek Jutka, aki évtizedekig híradózott a Magyar Televíziónál. Édesapám, Vajek Róbert, több mint 40 évet dolgozott a Magyar Rádióban. Mindketten országosan ismert emberek voltak. Ha elhangzott a Vajek Róbert név, mindenki az apukámra gondolt. Amikor a színészi pályára léptem, többek tanácsára a családunkhoz egyáltalán nem kapcsolható, jól csengő művésznevet választottam magamnak, így lettem Gergely Róbert. A színészszakmában azóta sincs más Gergely vezetéknevű művész.

 

– Színházi ember lett önből. Sosem vágyott a rádiós, televíziós szakmára?

– Több alkalommal is kaptam lehetőséget rádióban, tévében kipróbálni magamat. Az elmúlt években az egyik online rádióban saját műsoromat vezettem több mint egy évig, illetve egy fővárosi kerületi rádióban is dolgoztam. Büszke vagyok arra, hogy annak idején a Magyar Televízió Lottóshow-ját Palik Lászlóval ketten indítottuk el, több mint egy éven keresztül élő adásban vezettük a műsort. Sőt, egy rövid ideig fotóriporternek készültem: 1-2 évig gyakornokként különböző újságoknál dolgoztam, a tévében is „sameszkodtam”, kisinaskodtam fotósként, de a színészet csábított el, és ebben próbáltam szerencsét. Ma már azt látom, mindegyik szakma, amelyikbe belekóstoltam, adalék volt a későbbi karrieremhez. Az újságírókkal, a médiával ma is jó kapcsolatot ápolok. Büszke vagyok arra, hogy nem a botrányhős és a celeb kategóriába tartozom. Próbálok önazonos lenni, értéket képviselni. Hiteles szereplőként igyekszem fellépni mind a színházi előadásokban, mind koncerteken. Jó kapcsolatot ápolok a közönséggel: szívesen látnak az emberek, örülünk egymásnak.

 

– Mint énekes, megjelenésével évtizedekre elrabolta a hölgyek szívét.

– Apámtól láttam, akarva-akaratlanul is magamba szívtam, ő hogyan tartott kapcsolatot a nézőtérrel rádiósként. Közvetlen és humoros, mindig felkészült volt, odafigyelt arra, amit csinált. Anyukámtól a korrektséget, a tárgyilagosságot láttam. E pozitívumokat hoztam magammal a pályára, és megpróbáltam beépíteni a produkcióimba. A közvetlenség, a nem megjátszás, az, hogy úgy érzem, soha nem szaladt el velem a ló, sokat segítettek gyorsan megtalálni a közös hangot a közönséggel. Szerethető ember akarok lenni. Az én vagyonom, kincseim nem a bankszámlámon guggolnak, nem aranybányákban várják a sorukat. Azok a randevúk fontosak nekem, amikor találkozom a közönséggel, ezekből az ünnepi pillanatokból táplálkozom a mai napig.

 

– Fia, a 28 éves Simon milyen értékeket kapott öntől?

– Majomszeretettel kényeztettem el, ezt vállalom. Gondoskodó apukája voltam, remélem, ő is így gondolja utólag. Egyébként azt adom át neki, ami engem is segített az utamon, amiről hiszem, hogy hasznára válik majd. Bár felnőtt, nem engedtem el a kezét. Munkakapcsolatban is vagyunk egymással, társulatomban, a Gergely Theáterben nemcsak zenél, hanem fontos közösségi feladatai is vannak.

 

– Énekesként elővette Szécsi Pál dalait. Miért?

– A kezdetek kezdetén tiltakoztam, elleneztem, nem szerettem, nem is akartam Szécsi dalait. Aztán megváltozott a véleményem. Évekig játszottunk egy Szécsi Pál-színdarabot, amiben én voltam a főszereplő. A testvérével, Szécsi Katalinnal baráti volt a kapcsolatunk, ma már ő sem él. Azokat a dalokat, amiket Pali sikerre vitt, a közönsége nem felejtett el, közkinccsé váltak. Halála után ikonikus alakká nőtte ki magát, hiányolták az emberek. Ebbe a hiányba keveredtem én bele: fiatalon talán kicsit emlékeztettem rá a hangommal, a megjelenésemmel, a sármommal. Koncertjeimen keresztül több évtizede ápolom Szécsi Pál emlékét, ugyanis én is csak kaptam ettől a sráctól. Biztos vagyok benne, hogy érdemes ápolni a közönség által szeretett, népszerű előadók emlékét.

 

– Legnagyobb „dobása” mégis az Emmanuelle című dal, még a 90-es évekből. Ezzel robbant be a köztudatba.

– A szerencsecsillagom is úgy állt, hogy 1991. július 13-án az MTV 2-es csatornája 23.55-től leadta az első Emmanuelle-filmet. Senki sem hitte el Magyarországon, hogy a tőlünk nyugaton már évek óta játszott, francia erotikus filmet tényleg lejátsszák. Ilyenre addig nem volt példa. A film előtt beadták az általam felénekelt dalt. Nem is gondoltam, hogy ekkora sláger lesz belőle. Minimum egymillió ember akarta megnézni a filmet, így én egy csapásra ismert lettem. A popszakmába valóban ezzel robbantam be.

 

– Persze csupán ez az egy sláger kevés lett volna ahhoz, hogy a pályán maradhasson.

– Szabadúszó vagyok, több nagy színházban is vállalok szerepeket. De ami az életemet leginkább kitölti, az a saját utazó színházam, a Gergely Theáter. A társulattal 10 éve járom az országot, és gyermek- és felnőttelőadásokkal, koncertekkel lépünk fel. A március elején mutattuk be az Ami késik, nem múlik című zenés vígjátékot. Változatos, fárasztó, nagyon nagy áldozatokkal is járó színházi életforma ez, amiért nekünk nem jár babérkoszorú, mert ezt választottuk.

 

Névjegy: Az eMeRTon-díjas Gergely Róbert 1958. január 28-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1980-ban diplomázott, majd a Pécsi Nemzeti Színházban helyezkedett el. Játszott többek között a Vidám Színpadon, a Budapesti Operettszínházban. Szabadúszó. 10 éve megalapította a Gergely Theáter utazó színházat. Elvált, egy felnőtt fia van. Érden él.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége