Fenyő Miklós

„Én megtanultam, mi fán terem a rock and roll”.

Neki megvolt Amerika, aztán itthon gerjesztette a rock and roll Nyugatról érkező szelét. Egy országot biztatott, hogy csavarja fel a szőnyeget; hazánkban ma sem rendeznek házibulit a dalai nélkül. Örökzöld slágereit generációk fújják, közönségének a fiatalságot hozza vissza. Ő Fenyő Miklós, a rock and roll hazai fenegyereke, a legnagyobb jampec, aki 55 éves pályafutása alatt egyszerűen elfelejtett megöregedni.

A Fenyő Miklós-jelenség a fiatalabb korosztály számára is ismert; ez annak is köszönhető, hogy a koncertekkel ma sem fukarkodik. A 1996 óta évente megrendezett nagykoncertet, a Fenyő Ünnepet idén sem kell nélkülözniük a rajongóknak. Ráadásul országos turnéja éppen decemberben tér véget.

Azt szoktam mondani: Fenyő nélkül nincs karácsony. A turné utolsó állomásaként Szegeden lépek fel decemberben, két héttel karácsony előtt.

Mivel örvendezteti meg a szegedieket?

Másfél órás élő show-műsorral, amibe lehetetlenség belezsúfolni több évtizedes zenei pálya mintegy félezer dalnyi anyagát. De azok a dalok, amiket 15 milliónyi ember ismer és szeret, biztosan elhangoznak. Hungária- és Fenyő-számok, és néhány olyan dal is, ami a felismerés erejével hat a közönségre. Annyit mondhatok, mindenkinek a kedvében fogunk járni. Sokszor léptem már fel Szegeden, tavaly is a sportcsarnokban találkoztam a közönséggel.

Jövőre, júniusban, 28 évvel az utolsó Hungária-nagykoncert után, újra együtt lesz a nagy csapat egy Hungária-buli erejéig. Nagy durranásra számít?

Bízom benne, hogy az lesz. Júniusban a Puskás Arénában még egyszer, utoljára összeáll a Hungária. Ezért is találtam ki a Most vagy soha címet a produkciónak. 1995-ben már volt egy nagyszabású Hungária-koncertünk, akkor 100 ezer ember bulizott velünk. Most is nagyon nagy feladat elé állít bennünket a produkció, mondhatni, nagy Fenyő-fába vágtuk a fejszénket. Sok zenésszel és táncossal, látványos show-elemekkel készülünk. Sajnos az eredeti felállásból a hat főből már csak négyen vagyunk - Dolly, Szikora Robi, Novai Gábor és jómagam. Vendégelőadókat nem hívunk, Hungária-buli lesz a javából. Mindannyian fogunk énekelni, több mint kétórás partit tervezünk.

Izgul?

Nyugodtan bevallható, hogy igen, izgulok a koncert miatt. Egy színpadi embernek valamilyen mértékben egyébként is kell egy kis adrenalin, de ezt inkább pozitív várakozásnak nevezem, ami sok jót ki tud hozni a produkcióból. De azon valóban van mit izgulni, hogy minden a helyén legyen egy ekkora műsorban.

Köztudott, hogy 1956-ban szüleivel Amerikába költözött. Akkoriban sokan hagyták el az országot, de kevesen tértek haza pár év múlva, önökkel ellentétben. Nem orrolt a szüleire, amiért tizenévesként önnek is velük kellett tartani?

Túlzás azt állítani, hogy orroltam rájuk, de nem voltam elragadtatva. Ugyanakkor egy pozitív várakozás is élt bennem, hogy visszatérhetek a régi környezetembe, kíváncsi voltam, mekkorát nőttek az egykori haverjaim, mi történt velük. Egyébként apám döntötte el, hogy hazajövünk New Yorkból, azt gondolom, a hazaszeretet vezérelte. Én maradhattam volna kint a rokonoknál, de összetartó család voltunk: a szüleim megegyeztek, hogy jövünk, én pedig elfogadtam a döntésüket. A beilleszkedés nem volt könnyű idehaza. Én nagyon megszoktam az amerikai társadalmat, ami, mondanom sem kell, merőben más volt, mint a szocializmust építő népköztársaságunk.

Menő volt pesti fiatalként Fenyő Mikivel barátkozni?

Igen, menő volt! Érdekes emberré váltam az amerikai évek alatt, rengeteg sztorim volt. Jól tudtam angolul, akkor már nagyon ment a rock and roll és a beatzene. Az egész suliban egyedül én értettem a dalok szövegeit, sokan kértek, fordítsam le a számokat. Különc módon öltözködtem, a ruhatáram amerikai volt, a magatartásom pedig gyakran kifogásolható. Az itthoni szabályokhoz addig nem voltam hozzászokva, azokat nehezen tűrtem. Persze hogy olyan tanárok is akadtak, akik úgy gondolták, a közösségnek nincs rám túl nagy szüksége. Aztán valahogy mégis leérettségiztem; kiskoromtól zongoráztam, volt már zenekarom is.

Életében a fordulópontot az 1968-as Ki mit tud? jelentette, akkor ismerte meg az ország Fenyő Miklóst, aki a rock and roll bölcsőjét ringató Amerikából érkezett. A rendszerváltásig volt még pár év, a korra jellemző kulturális életben hogyan tudott boldogulni az akkor már sikeres Hungáriával?

Én megtanultam, mi fán terem a rock and roll. Az akkori kultúrpolitika képviselői nem nagyon kedvelték, amit én képviseltem a zenéhez való hozzáállásommal. A rock and roll lázító, lázadó hatását kedvelte a közönség, és a magyar fiatalok is, és nem zavarta őket, hogy a hazai rockbandák angolul énekelt szövegei egyébként érthetetlenül hangoztak. Én tiltakoztam az ellen, hogy a dalszövegeimbe beleszóljon a bizottság, persze azért olykor keresztülhúzták a számításaimat. Mivel a Hungária a megalakulása után egy csapásra lett nagyon sikeres, és ragyogó üzletet jelentettünk az egyetlen hazai lemezkiadó vállalatnak, hozzá kell tennem, hogy sok mindent megengedhettünk magunknak.

Akkor is így alakult volna a pályája, ha nem jön közbe Amerika?

Szerintem, ha évekkel később Magyarországon botlom ebbe a műfajba, akkor is elragadott volna. Rengeteg lemezt hoztam haza magammal, elkápráztattam velük a környékbeli jampeceket. Óriási előnyöm volt, hogy én ismertem, értettem, milyen gondolatvilágra épült a rock and roll, amely kiforgatta a világot a négy sarkából.

Az idősebbek számára a fiataléveket idézi meg egy-egy Fenyő-szám, de mi tartja ennyire fiatalosan Fenyő Miklóst?

A játékosság, amit nagyon szeretek. A játékosság szemtelen, ahogy a rock and roll is az: szókimondó, pozitív értelemben provokatív, és nekem ma is ugyanazt jelenti, amit évtizedekkel ezelőtt. A színpadon azt az érzést adom, ami engem is rabul ejtett fiatal kölyök koromban. Ezt ma is tudom valamilyen mértékben közvetíteni, persze annyit már nem ugrálok, mint 28 éves koromban. A Hungária dalszövegeinek nagy részét én írtam. Saját, csak rám jellemző szövegvilágomat, amibe belefér a szemtelenség, az incselkedés, a közönség megérti. Ez a szemtelenség engem karbantart, mert olyan lehetek, mint a dalszövegeimben.

Van hely a szívében más zenei műfajnak is?

Igen, második helyen a country szerepel, de nyitott vagyok a szvingre, kicsit a jazzre, sőt, a klasszikus muzsikára is. De a rock and roll mindenekfelett!

Mennyire nyitott a mai fiatalok zenei stílusára?

Magamtól nem követem, ha valamit elém tesznek, abba belehallgatok, de nem vagyok annyira kíváncsi, mert tudom, hogy én azt már megfejteni nem tudom. Van, amire rácsodálkozom, de elfogadó vagyok a mai trendekkel szemben.

Fenyő Miklós és a karácsony. Milyen a kapcsolatuk?

Jó barátok vagyunk, ha másért nem is, de a nevem miatt mindenképpen (nevet). Jó olykor eljátszogatni a nevemmel karácsony kapcsán. Mikuláskor meg a névnapomat ünneplem, szóval a december számomra mindenképpen ünnep.

Névjegy: Fenyő Miklós dalszerző, zeneszerző, énekes, megannyi díj birtokosa 1947. március 12-én született Budapesten. Családja 1956-ban New Yorkba disszidált, majd pár év múlva hazaköltözött. Fenyő középiskolásként a rock and roll szellemiségét hirdette zenekarával, zongorázott, majd az 1968-as Ki mit tud? televíziós tehetségkutatóban új zenekarával, a Hungáriával debütált. Innentől kezdve repült a hírnév felé. Az együttes a ’80-as évek végéig együtt maradt. Szólókarrierje 1994-ben kezdődött, emellett fiatal tehetségeket is felkarolt, például Szandit. Eddig több mint 500 dalt, öt musicalt, megannyi lemezt, nagykoncertet takar 55 éves pályája. Karrierje kezdetét a Made in Hungária című 2009-es film mutatja be.

Fotók : Rácz-Zabó Csilla és Udvardi Attila