Fülöp vagyok, a híres vakvezető kutya

Kutymorgós napot! Fülöp vagyok, a 4 éves, fekete labrador retriver vakvezető kutya. Mátét várom, a társamat, aki most éppen kórusórán van. Szerinte ő az én felhasználóm. Pedig nem is. Máté nem lát, vagyis csak egy icipicit. De szüksége van rám. Nekem meg rá.

Szeretnék bemutatkozni: Fülöp vagyok

Van nálad labda? És frizbi? Az sincs? Akkor ismered az Amerikából jöttem játékot?

Na, akkor kezdjük! Amerikából jöttem, mesterségem címere, hogy segítő kutya vagyok, egy speciálisan képzett vakvezető kutya. De nem is onnan jöttem, hanem Miskolcról, a Baráthegyi Segítő Kutyaiskolából. Máté és családja alapítványon keresztül kapott meg engem. Már a születésem pillanatában kiválasztottak a segítő feladatra, és azonnal elkezdtek képezni erre.

Három éve vagyok Móricz Mátéval, egy nagyon kedves, emberséges sráccal, aki még 20 éves sincs. Azóta szinte minden percben vele vagyok, kivéve, amikor kicsuknak otthon a konyhából... Oda nem mindig mehetek be. 

Ő pedig a gazdám, Máté

Mátéval nagyon sok kalandunk volt már, a legutóbb Londonból tértünk haza, na ott volt némi kavarodás a repülőtéren, mert először nem engedtek bennünket felszállni a gépre, persze én voltam az ok. Úgyhogy csak második próbálkozásra jutottunk ki Angliába. Lehet, hogy láttál is a tévében emiatt.

Szintén miattam nagyon nehezen talált Máté albérletet Budapesten. Sok helyen elutasították, azt mondták, hullik a szőröm, meg tönkreteszem a lakást, amit féltenek. Így kénytelenek voltunk naponta ingázni Dunaújváros és Budapest között, hogy Máté tudjon iskolába járni. Ekkor voltunk először a tévében. Máté az ELTE-re jár, zenekultúra szakos hallgató. Énektanár és zenei menedzser akar lenni. Most már végre van hol laknunk.

Állítólag Máté régebben látott, 6-7 évvel ezelőtt egy ismeretlen eredetű, szerzett betegség miatt vakult meg egy év leforgása alatt. Jelenleg valamennyire színeket és fényeket érzékel. De sok segítsége van: a szülei Dunaújvárosban, a barátnője és egy közös jó barátjuk, akikkel együtt lakunk az albérletben. Máté nagyon önálló: egyedül főz, tudja, melyik ételt hogyan kell fűszerezni, megold mindent, csupán az olvasásnál szorul némi segítségre. Van egy Facebook-oldalam, a Fülöp naplója, amit ő ír az én nevemben, azért, hogy tudassa az emberekkel, milyen jó, ha kéznél van egy segítő kutya. Az íráshoz-olvasáshoz képernyőolvasó szoftvert használ, jól boldogul.

Menő vagyok, szerencsére

A legnagyobb hasznomat a napi közlekedésben veszi: segítek neki az utcán biztonságosan közlekedni. Kikerüljük a kátyúkat, megállunk a zebránál, kukát keresek, vagy éppen helyet a vonaton, metrón, villamoson. Odavezetem a buszmegállóhoz, ha valami leesik, felveszem és odaadom neki. Ha közlekedünk, egy speciális hám van rajtam, de amikor hazaérünk, Máté leveszi rólam a hámot, és ugyanolyan vagyok, mint bármelyik kutyus: elfoglalom a kvártélyomat, jövök-megyek a lakásban, pihenek, játszom.

Büszkén mondhatom, hogy velem otthon sincs semmi baj! Nem szedem szét a házat, nem rumlizok, nem rágom szét a cipőket és nem is hurcolom el azokat. Még Máté ágyára sem megyek fel soha, ugyanis nem szabad. Engem, kérem, erre megtanítottak az iskolában. A segítő kutyákat valamilyen nemes fajtából választják ki a születésük pillanatában, és amint kinyílik a szemük, máris kezelésbe veszik őket a trénerek 0–24 órában. Általában egyéves korára minden kiválasztott kutyusból segítő kutya lesz. Nálunk Miskolcon éles bevetésen is részt vesznek a kiválasztottak, az utcán is tanulunk, és a különböző vészhelyzetekre is felkészítenek bennünket. A képzésünk az emberek felajánlásaiból, az adójuk 1 százalékából történik.

Fürge kutyus vagyok, de most kicsit lustálkodom. Persze csak addig, amíg Máté kórusórán van. Általában végigalszom az egészet, egyáltalán nem zavar a hangoskodás, sőt, volt, hogy egy koncerten a hangszóró mellett szunyókáltam.

Kicsit éhes vagyok már, jöhetne az a száraztáp. Uncsi, de ez van, ugyanis csirkehús-allergiám van. Naponta egyszer eszem, meg néha becsúszik némi jutalomfalat. De csak Máté anyukájától, ha ügyesen megcsinálok neki valamit. Illetve, ha messzire elszaladok és egy percen belül visszafutok a gazdihoz, akkor is kapok falatot. Ezt a kutyafuttatón szoktuk gyakorolni. Ugyanis a segítő kutyák bármilyen messzire is elrohannak a gazdájuk mellől, hívó szóra 1 percen belül vissza kell érniük hozzá. A szabály az szabály.

Mindig kell egy barát

Jó dolgom van Máténál: ő mindig azt mondja, hogy ő az én felhasználóm, de azért jóval többek vagyunk mi egymásnak: lelki társak, barátok, akik majdnem minden percet együtt töltenek. És Máté sokat dicsér engem, ami jólesik. Ezért cserébe nagyon figyelek rá, és ő is következetes velem.

Ha nem lehetünk együtt, azonnal elkezdek nyüszíteni, mindig Mátéval akarok lenni. Szeretem hallgatni, ahogy zongorázik, és a fekhelyem is az ő ágya mellett van a földön.

Amikor valamiért csúnyán néz rám, bevallom, megsértődök. Morgok és fura hangokat adok ki. Igazi személyiség vagyok – szokta is mondani Máté.

A kedvenc elfoglaltságom a labdázás, és imádok frizbizni. Ja, azt még nem is mondtam, hogy van egy tesóm, aki Belgiumban él, és kutyafrizbi-világbajnok. Nagyon büszke vagyok rá, igazi híresség. A gazdija gyakran küld nekem frizbit, mert tudja, hogy én is szeretek ezzel játszani.

Nagy szerencsém van Mátéval: pozitív személyiség, és annak ellenére, hogy megvakult, nem keseredett meg, teljes életet él. Remek emberek vannak mellette, és örülök, hogy barátok lehetünk. Néha eszembe jut, hogy mit is csinálna nélkülem. És én nélküle…?

Mennem kell, vége az órának. Örülök, hogy találkoztunk. Ha látsz az utcán egy vakvezető kutyust, jusson eszedbe, hogy milyen fontos, bizalmi munkát lát el nap mint nap, és mennyi kitartó munka van mögötte. Bánj jól a kutyusokkal, sosem tudhatod, mikor szorulsz a segítségükre!

Kutymorgós napot!

Vakvezető kutyák világnapja: április 27.

A brit Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségének kezdeményezésére 1994 óta minden év április 27-e a vakvezető kutyák világnapja. Magyarországon a látássérült emberek alig 1%-át segíti vakvezető kutya, pedig a vakoknak és gyengénlátóknak nagyobb segítséget jelentenek a mindennapokban, mint bármelyik élettelen segédeszköz. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola – ahol Fülöpöt is kiképezték – a világszövetség magyar tagjelöltjeként minden évben kiemelt hangsúlyt fektet a világnap méltó megünneplésére.

Kiből lehet jó vakvezető kutya?

A német juhász, a labrador retriver, az óriássnaucer, az újfundlandi, az angol szetter, az airedale terrier kiváló lehet erre a feladatra, mivel a megfelelő testméreten kívül szófogadónak és önállónak, bátornak, agressziómentesnek kell lennie. Ezek a kutyusok éppen ilyenek.

Már az ókorban is?

Ókori ábrázolások maradtak fenn vak koldusokról, akiknek kutya volt a segítője. A vakvezető kutyák szervezett képzése a XVIII. század során kezdődött. Kiképzésüknek nagy lökést adott, hogy az I. világháborúban megvakult veteránokat igyekeztek ellátni vakvezető kutyákkal. Az 1940-es évektől kezdődő genetikai és viselkedéstudományi kutatások lehetővé tették, hogy a tanfolyamot elkezdő kutyák több mint 90 százaléka sikeres vizsgát tegyen.