László Boldizsár - Apaság két ízben

László Boldizsár - Apaság két ízben

 

 

 

Idén lesz 50 éves hazánk egyik legismertebb tenorja, László Boldizsár. Tíz éve nyargalt át a könnyűzene világából az opera műfajába, három éve kétszeres édesapa és egy éve nagypapa. Amit első gyermekénél nem tudott megtenni, most pótolja: ma már kisebbik lányához igazítja az életét.

 

- Két lánya között 20 év a korkülönbség. Mennyire más most apának lennie, mint amilyen 20 évvel ezelőtt volt?

- Teljesen más. Én sem az vagyok, aki voltam. Elég csak abból kiindulni, hogy az ember 7 évente egészen „megújul”, minden sejtje kicserélődik. A két lányom között 20 év van, ennyi idő alatt ez a megújulás majdnem háromszor történik meg. Az első gyermekem születésénél 26 éves voltam. Én akkor szakmailag éppen a mély vízbe ugrottam, nagyon leterhelten éltem. Az életmódom tejesen ellentétes volt a családoméval. Esténként, amikor a kicsi körüli élet zajlott, fellépésem volt. Reggel sokáig aludtam, aztán mentem próbálni. Alig voltam otthon, keveset tudtam Dorinával lenni. Most igyekszem máshogy csinálni.

 

- Megsínylette ezt a lányával való kapcsolata?

- A házasságomat mindenképpen, hiszen vége is lett. A válást négy év különélés előzte meg, akkor a lányom az édesanyjával élt. Ennek ellenére tartottuk a kapcsolatot, sőt, a kitartásomnak köszönhetően szoros szálak fűztek és fűznek bennünket egymáshoz a mai napig, és ebben a volt feleségem is sokat segített. Amikor csak tudtam, találkoztam vele. A válás, egy felbukkanó új kapcsolat sok-sok nehézséget gördít ilyenkor a szülők és a gyerek elé, de szerencsére nálunk végül minden jól alakult. Mire elváltam a feleségemtől, ő is új párra talált. A nagylányommal felnőtt korára ugyanolyan jó viszonyom lett, mint régen, és a kislányomat, Grétit is testvéreként kezeli.

 

- A kisebbik lánya lassan 3 éves. Vele most több időt tud tölteni?

- Igen, sok mindent hozzá igazítunk. Ő egy komoly döntés volt az életemben, ugyanis nagyon szerettem volna még gyereket és 46 éves voltam, amikor született. Máshogyan osztom az időmet, az esti fürdetésből igyekszem kivenni a részem. Persze a fellépések miatt nem lehetek mindig otthon. De volt rá példa, hogy egy németországi munkát azért nem vállaltam el, mert Gréti pici baba volt, egy éves. A Toscát utasítottam akkor vissza, a sors furcsasága, hogy éppen akkor a szegedi szabadtérin is a Toscában játszottam. Sokat kellett volna távol lennem a családtól, és közben kiderült, hogy a külföldi szereppel egy időben, ugyancsak Szegeden, számítanak rám a Rigolettoban.

 

- Úgy hozta az élet, hogy a tavaly született unokája alig fiatalabb a kisebbik gyermekénél. Hogyan éli meg a nagyapa szerepet?

 

- Az megint nagyon más történet. Mi egyelőre Szegeden élünk, a nagylányomék pedig a gyönyörű Búbánatvölgyön, Esztergom mellett. Így most viszonylag ritkán látom Lénát, Dorina kislányát. Viszont ezen is szeretnék változtatni. Mi költözünk hozzájuk közelebb, Budakeszire. Erdős részen lakunk majd, ami kedvezni fog Grétinek és a nagy sétáknak. Igaz, most is sokat gyalogolunk a kutyánkkal, Katival. És örülök neki, mert nem szeretném, hogy Grétit is beszippantsa idejekorán a  virtuális világ.

 

-Mit tesznek ez ellen?

- Más elfoglaltságokat találunk ki számára. Szerintem a gyerekek nyitottságához kellene a természetben eltöltött szabadidő, a rohangálás, sok mozgás. Az én gyerekkorom a Pakshoz közeli Biritópusztához köt, a szüleim ma is ott élnek. Nagyon „natúr” élet volt az, úgy is mondhatjuk, hogy a mai világhoz képest analóg. Manapság a szülők a könnyebb részt választják azzal, ha hagyják, hogy a virtuális világ beszippantsa a gyerekeket, akik később mindenféle deffektustól szenvednek. Persze Grétinek is vannak kedvenc meséi, amiket megnézhet az interneten, de megválogatjuk, mit nézhet meg. És születése óta az összes családi videót a netről közösen nézegetjük, ami nagyon jó közös program lehet esténként. Kamaszkoromban én is sokat játszottam mindenféle kütyükkel, de ma már semmilyen digitális játékkal nem élek, még a telefonomon sem játszok.

 

- A Cotton Club Singers alapítójaként és frontembereként ismerte meg az ország. Aztán 15 év után átnyargalt az opera műfajába. Sokak szerint hatalmas váltás volt ez. Ön is így élte meg?

- Valóban többször mondták azt, hogy 39 évesen elölről kellett mindent kezdenem egy teljesen új műfajban. Pedig az én teherbírásom éppen a Cotton Club-os éveknek köszönhető: a 15 év alatt nagyjából évi kétszáz koncertet adtunk, ami óriási rutint adott nekem, így szakmailag egyáltalán nem a nulláról kellett kezdenem az operában sem. És addigra már ismert is voltam, ami szintén segített. Nagyjából 5 év operában eltöltött év után jöttem rá, micsoda előnyei is vannak ennek a műfajnak.

 

- Például?

- Először is a koromhoz sokkal inkább illik az opera, másrészt nem szerettem volna olyan műfajban rekedni, ami egy kor után már kicsit erőltetettnek éreztem. Ez egyszerűen nem állt már nekem jól. Ma már hiteles operaénekesnek tartom magam, de az elején nem így volt. Amióta az egykori énem visszatért, a régi értékeimet is beleviszem az előadásaimba, azóta vagyok hiteles. És ehhez nagyon kellett a Cotton Club Singers is, amikor is sok idő után ismét összeálltunk egy koncert erejéig. Most úgy érzem, a helyemen vagyok. Persze én is szoktam hibázni, de ez az a cél, hogy a darab összességében hagyjon nyomot a közönségben. Semmilyen sikert nem adnak ingyen. Sokszor láttam, hogy a legnagyobbak is megszenvednek érte. Azt tartom: mindegy, hogy próbán vagy előadáson énekel az ember, ha az volt élete utolsó éneke, ne mondják, hogy gyenge volt. Ha valamit lehet jól is csinálni, csináljuk maximálisan jól!

 

- Idén lesz 50 éves. Készül valami nagy durranásra?

- Igen. Az operaházzal már folynak a tárgyalások egy nagyszabású koncertről, mely kifejezetten az 50. születésnapom alkalmából valósul meg, a címe: Fifty-fifti. Ebben lesz könnyűzene, és opera egyaránt, hiszen az a cél, hogy összefoglaljam, visszatekintsek eddigi pályámra. Lehet, hogy ott lesz a Cotton Club Singers is, akikkel egyébként az utóbbi időkben évente koncertezünk, például idén nyáron június 22-én a Városmajorban Budapesten. De láthat a közönség a szegedi szabadtéri színpadán is az Aidában július végén két alkalommal.

 

Névjegy:

László Boldizsár 1969. szeptember 18-án született Keszthelyen. Pakson nőtt fel, ahol trombitálni tanult, majd Gór Nagy Mária színi iskolájában végzett. Több zenés színházi előadásban fellépett, majd 1995-ben megalapította az országos hírű Cotton Club Singers együttest, mely 2009-ig töretlen sikerrel működött. Operaénekesi karrierje ekkor kezdődött a szegedi színház berkeiben. Ebben a műfajban is bizonyított, számos hazai és külföldi előadásban – sőt, operettben, musicalben- láthatta a közönség. Több lemez is fűződik a nevéhez, de filmekben is szerepelt. A szakmai elismertséget számos díja bizonyítja: a híres tenor Simándi- díjas, Dömötör-díjas, Melis György-díjas, az Operaház Kamaraénekese lett a 2017-2018-as évadban. 2018. legkiemelkedőbb férfi operaénekese. Jelenleg a Magyar Állami Operaház, a Pozsonyi Állami Operaház a Szegedi Nemzeti Színház állandó vendég tenorja. Több alkalommal vendégszerepel, Győrben, Miskolcon, Kassán, Prágában, Észtországban és Kolozsváron. Jelenleg Szegeden él feleségével, Nánási Helga operaénekessel és kislányukkal.



Pingvin kiadványok

Rendszeresen frissülő akciós kiadványok, a legjobb árakkal. Kattintson és már böngészhet is.

Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége

©2019 © 2017 Minden jog fenntartva! Pingvin Napfény Zrt.