Birkás Balázs: „Benne vagyok a sűrűjében”

Birkás Balázs: „Benne vagyok a sűrűjében”

Amint kilép a „sportolói lét ördögi köréből, ahol a tizedek számítanak a leginkább”, kényelmesebb életre vált Birkás Balázs kétszeres világbajnok és Európa-bajnok kajakozó. Azonban addig még sok víz folyik le a Tiszán: a 25 éves szegedi fiatalember a tokiói ötkarikás játékokra készülve a május végi válogatóra koncentrál.

 

– A napokban töltötte be 25. életévét. Élsportolóknál ez soknak vagy kevésnek számít?

 

– Benne vagyok a sűrűjében. Mostanra ismertem meg magam, szereztem meg azt a tudást, amire szüksége van a testemnek; amivel úgymond igazán jól tudok haladni a fizikális állapotom tekintetében. Bár olyan az ember, ha felfedez egy új részt, amit addig nem ismert, az kinyit egy újabb ajtót, ami további felfedezésre vár – akár saját magával, akár az élettel kapcsolatban. Én is pont ezt érzem most.

 

– Néhány hete tért haza Dél-Afrikából, ahol – sokadjára – edzőtáborozott. Milyen volt hetekig egy másik kontinensen élni?

 

– A sport miatt valóban visszajárok Afrikába. Bár ez nem a turizmusról szól, egy-egy túra idén is belefért. Úgy éltem meg, mintha az itteni életünket áttelepítettem volna oda, azzal a különbséggel, hogy ott főznek ránk – ami nagy könnyebbség. Otthon éreztem magam, élveztem az edzőtábort. Egészen más környezet, szép a természet, igazi szafarihangulat. Egy saját állatállománnyal bíró lakóparkban éltünk, a ragadozókon kívül mindenféle állattal találkoztunk; például zsiráfokkal, zebrákkal. Egy korábbi táborozás alkalmával sokkal délebbre kerültünk, ott tényleg a vadonba csöppentünk, majmok és őserdei állatok közelébe. Az egyéni túrázgatás nem volt ajánlatos, már csak a kígyók miatt sem.

 

– Jelenleg Budapest és a szegedi vízitelep között ingázik, és még az ebédről is gondoskodnia kell. Hogyan oldja mindezt meg az alapozási időszak vége felé?

 

– Az a munkám, hogy a testem legyen a legjobb. Ezért nagyon figyelek az egészséges étkezésre – hozzáteszem, civilként is figyelek magamra. Próbálok idő- és energiahatékony lenni: minél kevesebbet eszem, annál kevesebbet kell emésztenem, annál több energiám marad az edzésekre. A tápanyagdús táplálkozásra törekszem, erről sokat olvasok, igyekszem tájékozódni, és tesztelem a szervezetemet, mire hogyan reagál. Nekem a low carb irányzat jön be, vagyis az alacsony szénhidrátbevitel a cél: több állati eredetű fehérjét viszek be, persze amikor lehet, a szénhidrátokról sem mondok le. A táplálkozásáról az egyesületnél mindenki maga dönt, csak az étrend-kiegészítők szedése irányított – az edzések típusától függően.

 

– Világkupára és a május végi olimpiai válogatóra készül. Április közepén beszélgetünk, nagy már önben az izgalom?

 

– Még nem igazán. Május közepén az európai pótkvalifikációs versenyt – egyben világkupát – Szeged rendezi meg május 12–16. között. Hazai közönség előtt versenyezni mindig különleges élmény, de hozzáteszem, még nem biztos, hogy ezen szerepelni fogok. Ennek a versenynek inkább presztízsértéke van, az olimpiai szereplést nem befolyásolja. Május végén azonban valóban nagy megmérettetés lesz számomra a nagyválogató, itt dől el, kijutok-e a tokiói olimpiára. Ezért leginkább most arra koncentrálok. Rióban tartalékosként kint voltam, de ott nem indulhattam. Némi teljesítményorientált nyomást érzek magamban, ami persze stresszel is jár, mint minden versenyszezonban.

 

– Egyéniben vagy csapatban jobb versenyezni?

 

– Mindegyiknek megvan az előnye. Csapatban az egyén teljesítménye nagyban függ a többiek hozzáállásától. A csapathajó azért élvezhetőbb, mert így sokkal gyorsabb a hajó, más az élmény. Egy jó csapathajó bármikor jöhet, de egy rossz csapathajónál jobb az egyéni. Ha csak egyikünk is rossz formában van, az ő teljesítménye kihat az egész csapatra.

 

– A nővére vitte le a szegedi vízitelepre, 12 évesen kezdett el kajakozni. Ahhoz képest 17 évesen világbajnok lett a kanadai ifjúsági és U23-as világbajnokságon. Ez szokatlan ebben a sportágban?

 

– Igen. Későn kezdtem kajakozni; mások 10 évesen, sőt, még ennél is fiatalabban kezdik. Előtte nem is próbálkoztam más sportággal. A magyar kajak-kenu mindig az élen járt: sok kiváló kajakos van, mert jó edzőink vannak, akik remekül tanítanak – ez a szegediekre különösen igaz. Gyerekkoromban Almási Gergő edzett, ő igazi példakép a számomra: emberileg és szakmailag is rengeteget adott. Azt tanította, hogy mindig a belső érzéseimre figyeljek, azóta is erre alapozva építem magam. Ehhez jöttek még az ideális adottságaim és a jó technikai tudásom. Így valóban sorozatosan kiugró teljesítményt tudtam nyújtani 17 évesen.

 

– Ezt a belső egyensúlyt nehéz megteremtenie az olimpiai felkészülés időszakában?

 

– A stabilitás ma különösen fontos az ember életében, és ez nem csak a sportolókra igaz. A stressz rányomja a bélyegét a teljesítményre. Én sem vagyok kivétel. Próbálok a napi célokra, feladatokra koncentrálni, nem a múlton merengeni vagy a jövőn töprengeni. A mai pörgős világban a megfelelési kényszer miatt az ember hajlamos a bűntudatra, ha valamit nem tud elérni. De a regeneráló pihenésre muszáj időt szakítani, különben kidőlünk – és ez a felkészülési időszakban is érvényes.

 

– Ön hogyan pihen?

 

– Bicajozok, futok, lazítok, feltöltődöm – élvezem a pihenőnapokat. Szegedi családból származom, és éppen az önálló élet küszöbén állok. A sport miatt kamaszéveimben többször kimaradtam a jó bulikból a másnapi edzésre hivatkozva. Ám tény: a szórakozás a feltöltődés egyik formája, és szükség van rá. Ma már úgy gondolom, talán nem kellett volna minden összejövetelt lemondani. Azt látom, sok élsportoló koncentrál a majdani, aktív sport utáni életére, vagy a hobbijára, a tanulmányaira. Ez valahol természetes is, hiszen eddig nem is csináltunk mást, csak edzésekre és versenyekre jártunk.

 

– Önt mi érdekli?

 

A földművelés, a műszaki és elektromos újdonságok, a környezetvédelem. Az optimalizálás többféle területen elgondolkodtat, a konyhában és a környezetvédelemben egyaránt. Amint beköltözök a belvárosba, dízelről bicajra vagy elektromos rollerre váltok.

 

Névjegy: Az MVM Szeged kajakosa, Birkás Balázs világ- és Európa-bajnok kajakozó 1996. április 12-én született Szegeden. A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának hallgatója, műszaki menedzsernek tanul. 2013-ban világbajnok lett a kanadai Wellandban rendezett ifjúsági és U23-as világbajnokságon. 2015-ben Portugáliában az U23-as és ifjúsági világbajnokságon bronzérmet nyert, 2016-ban a minszki világbajnokságon világbajnok lett. 2017-ben az Európa-bajnokságon és a račicei világbajnokságon aranyérmet szerzett K2 200 méteren Balaska Márk párjaként. 2018-ban az Európa-bajnokságon bronzérmesek, a 2018-as gyorsasági kajak-kenu-világbajnokságon újból aranyérmesek lettek. 2019-ben az Európa játékokon K1 200 méteren ezüstérmet szerzett.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége