Görög Ibolya: „Küldetésem, hogy terjesszem a tant”

Görög Ibolya: „Küldetésem, hogy terjesszem a tant”

A protokoll nagyasszonyaként ismert dr. Görög Ibolya évek óta protokoll-szaktanácsadóként tölti be küldetését: járja az országot, és előadásaival, könyveivel, no meg fiatalos lendülettel és sziporkázó humorával terjeszti a „tant”.

– Megtévesztően fiatal a hangja, aki beül egy előadására, tapasztalhatja lendületét is.

– Azért, mert imádok élni. Van a félig teli meg a félig üres pohár – én az előbbit szeretem. Az embernek meg kell találnia a jót, ami előfordulhat az életben. Egyébként sok jó van, csak a magyarok ezt nem merik észrevenni. Elegánsabb a panaszkodás. Én meg nem bírom a nyavalygást. Rosszul viselem. Kivétel nélkül mindenki azt akarja, hogy vele foglalkozzanak, és ezt panaszkodással zsarolja ki. Pedig ezzel elriasztja az embereket.

 

– Legendásan jó a humora, még a tizenéves korosztály is a szívébe zárja egy-egy előadása után.

– Az emberek a komoly szövegektől elfáradtak. A fiatalok nagyon fogékonyak a humorra, ez nyitja meg a kaput hozzájuk. Volt, hogy egy érettségi előtt álló osztályban egy fiatalember sortban ült be az előadásomra. Megkérdeztem tőle, hogy ugyan nagyon szép a combja, de nem cuppan a bőre a székre? Erre kitört a nevetés, és másnap biztosan nem sortban ment iskolába a fiú. Megalázás helyett viccesen neveltem.

 

– Mi hiányzik a mai fiatalok viselkedéskultúrájából?

– A beszélgetés. Osztályfőnöki órán leültetnék két gyereket egymással szemben, hogy beszélgessenek és figyeljenek egymásra. Ha a buszon nem adja át a helyét egy fiatalember, nem öregesen sipákolni kell rá, hanem megkérni, adja át a helyet, mert fáj a lábam. És elvörösödve átengedi majd a helyet. A másik: ha beszélek valakivel, a telefonomat elrakom. Nem szabad úgy leülni vacsorázni, hogy még a szülők is a telefonjukat, tabletjüket bámulják. A személyes kapcsolatokat kellene megerősíteni.

 

– És ha elkerülhetetlen a telefonhasználat, például munkahelyen?

– Ha a munkahelyen a főnök elég „európai”, nem rakatja le a beosztottal a telefont hivatalos telefonbeszélgetés közben, hanem megkéri, hogy miután végzett, menjen be hozzá megbeszélni a teendőket. Ha nem ennyire rugalmas főnök, akkor a füle hallatára mondja a telefonba, hogy a főnök miatt nem folytatható a beszélgetés, de visszahívja – ezt meg fogja érteni a másik fél, ugyanakkor bántás nélkül nevelhető a felettes is.

 

– A mai világ azt üzeni, hogy ne akarjunk megfelelni a normáknak, mindent szabad. Ezzel szemben ott a protokoll világa, amely a szabályokról, a normák betartatásáról szól.

– Az együttélésnek az egész világban megvannak a szabályai. A „légy önmagad” jelszóval semmire sem megy az énközpontú ember. A közösség által kialakított kommunikációs szabályok arra kellenek, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni. Ha az egyén nem fogadja el ezeket, nem fogadják be. Igenis, unásig tanítani kell a szabályokra, normákra a gyereket, nem szabad hagyni, hogy csak nőjön, mint a gomba. Különben sikertelen felnőtt válik belőle. Egyszer felhívott egy hölgy, megkérdezte, hány éves kortól kell a gyermeket nevelni. Már késő – mondtam neki.

 

– A házastársak nevelhetik egymást?

– Igen, de soha ne mások előtt! Akit egyszer felvállaltam, azt tűzön-vízen át védem. Négyszemközt beszéljük meg a problémát – utólag. Társaságban viccesen szóljunk rá, ne szégyenítsük meg: „Apukám, ne idd már meg azt az újabb pohárkát, inkább add nekem.”

 

 

– Évekig közjogi méltóságokkal dolgozott együtt. Számtalan protokolláris rendezvényt szervezett meg. Soha nem csúszott be hiba, amikor valamelyik politikus nem azt és nem úgy csinálta, ahogyan azt előre megbeszélték?

– 1987-től 1999-ig dolgoztam a protokollosztályon, azóta már egy generáció fel is nőtt. Akkor még egyszerűbb volt a dolgom, mert tudták a hatalomban lévő emberek, hogy a protokoll azért van, hogy megmondja, mit kell csinálni. Nem neveltem őket, de a ceremóniarendnél én mondtam meg, ki hová álljon, menjen. Ők ezt elfogadták, nagy problémám sosem volt a miniszterelnökökkel. Egyszer Stevie Wondernek, a vak énekesnek kellett rögtönzött parlamentlátogatást szerveznem Pozsgay Imre kérésére. Másodperceim voltak kitalálni, hogyan oldjam meg a számára is élvezhetően: szó szerint tapintható helyszínekre kalauzoltam el. Az ilyen feladatoktól volt változatos és élvezetes a munka!

 

– Most elvállalná ezt a megbízást?

– Nincs az a pénz. A hatalomban lévő emberek pár hónap után hajlamosak elszállni. A hatalom tudatformáló szenvedélybetegség. Ma már nem is mernek rájuk szólni, és alapvető protokollhibák történnek, mert tartanak tőlük. Én nagyon hiányolom a protokollt: nem csak a mostani kormánypártra értem, a korábbiak is rendre elkövették. Például épületátadáskor szokásos szalagátvágáskor a nemzeti színű szalag nem érhet le a földre, mert a szalagot erkölcsi védelem illeti meg. Az is hiba, ha a szalagot nem az épülettel szemben vágják át, hiszen még nincs átadva.

 

– Több könyvet írt már protokollélményeiről, a legutóbbi nemrégen jelent meg Summa summárum címmel. Ez azt jelenti, nem ír többet?

– Mindent leírtam már, amit akartam. A többi mondandóm nem könyvbe való. Előadásokat tartok, terjesztem a tant. És rengeteg e-mailt kapok a legváltozatosabb kérdésekkel – öltözködéssel, dohányzással, viselkedéssel kapcsolatban –, amelyekre egytől egyig azonnal válaszolok. Ez szórakoztat.

 

– Ez azért nagyszerű, mert önt a protokoll magyar nagyasszonyának nevezik. Aki ennek ellenére elérhető, közvetlen és még kedves is.

– A protokoll nem a merevségről szól, hanem hogy együtt élünk és tiszteljük a másikat. Én ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Talán ezért mernek kérdezni tőlem.

 

– Hogyan keveredett a protokoll világába?

– Nem is tudtam, hogy van ilyen, egészen 1987-ig. Rájöttem, egész életemben erre készültem. Mivel nyelveket beszéltem, delegációzásra osztottak be. Mindenkitől tanultam, de a problémamegoldásomra volt a legnagyobb szükségem. Hét miniszterelnököt szolgáltam ki, protokollfőnöknek Antall József nevezett ki 1992-ben. Imádtam csinálni, kiváló csapattal dolgoztam. 1999. március 12-én, pénteken telefonon rúgtak ki minden előjel nélkül.

 

– Mihez kezdett?

– Hétfőre összeszedtem magam és mozdultam. Az egyik fejvadász cég az önéletrajzomból tudta meg, hogy létező fogalom a protokollfőnök. Csak azért hívtak be, mert nem láttak még ilyet. Négy nyelvvizsgával, nagy tapasztalattal nem tudtak nekem munkát adni, de szerencsére egyre több előadásra hívtak, és ebben megtaláltam az új utamat. Könyvírásba kezdtem, és helyreállt az életem.

 

– Ezek szerint ilyen jó még sosem volt!

– Így van – bár én mindig ezt mondom. Nyugdíjas vagyok, heti 3-4 előadást vállalok, mert fáradok. Délelőtt e-mailezek, cikket írok, főzök, délután pihengetek, tévézek. Az élet gömbölyű: szeretek jót olvasni, levelezni. Ha az ember megtalálja azt, ami szórakoztatja, akkor nem lesz rákos, depressziós, mert élvezi a hétköznapjait.

 

Névjegy: A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének tulajdonosa, dr. Görög Ibolya 1947. december 11-én született Ókécskén (ma Tiszakécske). A Budapesti Külkereskedelmi Főiskolán és az Információs Rendszerszervezési Intézetnél szerzett diplomát Moszkvában. 1987-től a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, 1992-től protokollfőnöke. A szakma legkiválóbb szakértője. Hét miniszterelnököt szolgált ki. Több hazai egyetem előadója. Hét könyvet írt. Bővebb információk róla: www.gprotokoll.hu.



Pingvin kiadványok

Rendszeresen frissülő akciós kiadványok, a legjobb árakkal. Kattintson és már böngészhet is.

Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége