Risztov Éva: „Az ember sose felejtse el, honnan jött”

Az ország egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb újrakezdőjeként vonult be a sporttörténelembe. Bár úgy tűnt, nagy álmának, az olimpiai bajnoki címnek végleg búcsút mond, visszatérőként a 2012-es londoni olimpián megszerezte a nyílt vízi úszás első magyar olimpiai aranyérmét. Sportkarrierjét lezárta, de a medence közelében maradt.

– A profi úszástól visszavonult, mégsem szakadt el a sport világától: nemrég úszóiskolát alapított. Hol tart most az „építkezés”?

– Budapesten élek, a második kerületben alapítottam meg az úszóiskolát, amelynek én vagyok a vezetője. A járványhelyzet előtt fél évvel vágtam bele az alapításba. A Covid hatalmas kihívások elé állította a szakmai csapatomat, de nagyon szeretem ezt csinálni. Hetente közel 3000 gyereket mozgatunk meg, és igyekszünk megszerettetni velük az úszást.

– A Magyar Úszószövetség elnökségi tagja és az Olimpiai Bajnokok Testületének elnöke. Mi a feladata elnökként?

– A testület 2018-ban alakult. Amikor Wladár Sándorral, a Magyar Úszószövetség elnökével először találkoztam, megjegyezte, nem érti, az úszóolimpikonok miért nincsenek az úszósport közelében. Többeket ugyanis másfelé sodort az élet az aktív sportélet után. Közösen gondolkoztunk, milyen formát adhatnánk ennek megoldására. A testület tagjai aktuális ügyekben állást foglalnak, eszmét cserélnek, ugyanakkor döntési jogkörrel nem rendelkezünk. Tapasztalatainkkal segítjük az úszósportot, az érintett fiatalokat.

– Kevés önnél hitelesebb embert találni motivációs előadások megtartására. Risztov Éva jelenlegi profiljához ez is szervesen hozzátartozik. Kik érdeklődnek az előadásai iránt?

– Az üzleti élet képviselői, cégvezetők, sportolók, széles a skála. Nemcsak a sporteredményeim miatt lehetek hiteles számukra, hanem a mentalitásom miatt is: gyerekkorom nagy részét azzal töltöttem, hogy kitartással, szorgalommal igyekeztem a kemény munkámból eredményt kihozni. Amit a sport kapcsán megtapasztaltam, a civil életben is jól tudtam alkalmazni. Persze itt nem olyan jellegű versenyek vannak, mint a vízben, ahol 5 perc alatt dől el minden, mégis sok hasznosítható segítséget nyújthat egy élsportoló másoknak.

– Mivel biztatja a hallgatóságát?

– Azt szoktam elmondani, hogy minden rajtuk múlik. Saját példáimat hozom fel, olyan történeteket mesélek el nekik az életemből, amelyeket nem láthattak, nem hallhattak rólam; nem is gondolták, hogy ilyesmi is megtörténhetett a karrierem alatt. A hölgyek gyakran elsírják magukat, a férfiak elgondolkodnak, van, hogy ők is elérzékenyülnek. Saját élettörténetemmel győzöm meg őket: ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet. Jólesik, amikor nagy cégvezetők keresnek fel utána, és megnyílnak előttem saját emberi történeteikkel. Azt gondolom, hogy hiánypótló feladatom van, hiszen itthon nagy szükség lenne emberi oldalról is megközelíteni az életet.

– Nagy mélységeket és magasságokat járt meg, mire nagy álma, az olimpiai bajnoki cím végre az öné lett. Mindezek fényében úszóiskola-vezetőként felkészíti-e a tehetséges gyereket és szüleit a viszontagságos útra?

– Mindig elmondom nekik, hogy a sport mellett tanulni is kell. Nagyon csekély számú fiatalból lesz olimpikon. Fel lehet tenni az életet erre a nagy álomra, de utána nem szabad számon kérni senkit, hogy miért nem sikerült. Az elején egyébként több múlik a szülőn. Bennük kell tudatosítani, hogy nem 3, 6 vagy 9 évesen dől el, olimpikon lesz-e a gyerekből, hanem amikor ott áll az olimpiai dobogón. De addig nagyon hosszú és rögös út vár a családra. Ha majdan az én gyermekem mondja, hogy olimpikon szeretne lenni, semmi mást nem fogok tenni, mint azt, hogy segítem; ennél többet nem tehetek érte. Egyébként kiskorban csak ennyit lehet kijelenteni, hogy ügyes és tehetséges úszó a gyerek. A nagy napon mindennek a helyén kell lennie, ez a számtalan összetevőn múló győzelem feltétele.

– Az aktív sport töltötte ki a gyerekkorát, az ifjúságát. Lemondásként élte meg, hogy korosztályával ellentétben más, az úszáshoz szigorúan igazodó életmódot folytatott?

– 2017-ben visszavonultam az aktív sporttól. Azóta is hangoztatom: én nem lemondásként éltem meg azt az időszakot, mert azt csináltam, amit szeretek. Tehát nem tudom megmondani, miből maradtam ki, és az mit tett volna hozzá az életemhez. Szép gyerekkorom volt, amiért hálás vagyok a szüleimnek. Persze jóval később találkoztam az alkohollal, kimaradtam jó pár buliból, osztálykirándulásból, de legyünk őszinték: mit befolyásol mindez a későbbi életünkben? Úgy érzem, nem maradtam le semmiről, teljes értékű gyerekkorom volt.

– Szüleit, főleg édesanyját gyakran említi meg interjúiban. Ő ott volt a legdöntőbb pillanatokban is, például 10 éve a londoni nyílt vízi versenyen, ahol a lánya nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet. Miközben édesanyja önben tartotta a lelket, neki mi adhatott erőt?

– A feltétel nélküli szeretet, a hit és bizalom, amit belém fektetett. Nagyon hálás vagyok, hogy őt kaptam édesanyának. Ha nem ő áll mellettem a lelki nyugalmával, nehezebb dolgom lett volna. Sosem akarta, hogy olimpiai bajnok legyek. Támogatott, jött velem úgy is, hogy semmit nem tudott a profi sportról.

– Mártélyi kislányként először a hódmezővásárhelyi uszoda medencéiben rótta a kilométereket. Ellátogat olykor a városba?

– Hálás vagyok, hogy onnan indulhattam, az ihlet is ott kapott el, hogy bajnok legyek. A testvérem Mártélyon él, oda sűrűbben jutok el, mint Vásárhelyre, de olyankor jó találkozni régi úszótársakkal, barátokkal, edzőkkel. Figyelemmel követem a város életét, kíváncsi vagyok az új tehetségekre. Az ember sose felejtse el, honnan jött.

– Úszókarrierjében szünetet tartva egykor kipróbálta a vízilabdát és a motokrosszt is. Előbbinek búcsút mondott, de az utóbbival nagy barátságba keveredett. Ma is motorozik még?

– Nem, ma már felelős felnőttnek tartom magam. (nevet) Nagyon szerettem, és ma is szívesen nézem meg a versenyeket, de ez veszélyes sport.

– Az edzői utasítások terhe alól felszabadulva belekóstolhatott az élet ízeibe. Kedvére eszik-iszik, vagy megmaradt a szigorúság saját magával szemben?

– Tényleg aprólékosan beosztották az életemet, de ennek az aktív évek után vége lett. Őszinte leszek, nagyon jó ez az élet, főleg az elején igyekeztem bepótolni mindent. Élvezem a szabadságot, de odafigyelek magamra. Főzök, minőségi ételeket eszem, próbálom tartani a formámat.

– Milyen terv, álom foglalkoztatja mostanság?

– Több kisebb-nagyobb cél lebeg előttem, azok után megyek. A legfontosabb, hogy szeretetben, békességben, egészségesen éljünk – erre törekszem. A számomra igazán fontos emberekkel akarok minél több időt tölteni. Azon sportolók közé tartozom, akik a civil életben is megtalálták a számításukat. Az olimpiai érmem után erre vagyok a legbüszkébb. Egy sportolói karrier végeztével az élet hirtelen céltalanná válik, örülök, hogy velem nem ez történt. Éltem a lehetőségekkel, beletanultam a civil életbe.

Névjegy

Risztov Éva olimpiai bajnok 1985. augusztus 30-án született Hódmezővásárhelyen. A háromszoros világbajnoki ezüstérmes, hétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes, egyszeres Európa-bajnoki bronzérmes, hatszoros rövid pályás Európa-bajnok, hétszeres ifjúsági Európa-bajnok, a felnőttek között ötvennyolcszoros országos bajnok úszó 2017-ben visszavonult, 2 éve megalapította saját úszóiskoláját. Tavaly beiktatták a nemzetközi Hírességek Csarnokába, ezzel a halhatatlanok közé emelték.