Dévényi Tibor: „A taps mindenen átsegített”

Élő televíziós legenda, az első hazai DJ-k egyike, a kívánságok teljesítője, akinek elválaszthatatlan műsorkelléke ma is a pöttyös labda. Ő Dévényi Tibor, a tornacsukás srácból az ország Tibi bácsijává lett műsorvezető, showman, akinek műsorain generációk nőttek fel.

Parodistának készült, honnan jött ehhez az indíttatás?

Mindig vidám fiú voltam. Gimnazista koromban egy reneszánszparódia-együttessel, irodalmi színpad gyanánt jártuk az országot Benedek Miklóssal és Vallai Péterrel (aki ma már nincs közöttünk). Később mindhármunkat felvettek a színművészetire, engem is a prózai szakra. De állandóan hülyéskedtünk, vicceltünk, ezért döntöttünk úgy, hogy parodisták leszünk.

Generációk nőttek fel Dévényi Tibi bácsi műsorain, imádták a gyerekek, a fiatalok, ahogy ma is roppant népszerű körükben. Mit gondol, miért?

Szerencsém volt, mert 1965-ben nyertem meg a Ki mit tud?-ot, és 1969-ben teljes gőzzel elindult a beatzene az Illés, a Metro és az Omega együttesnek köszönhetően, és én lettem az állandó műsorvezetőjük. Akkoriban ugyanis a koncertek között 15-20 perc műsorvezetésre volt szükség. Addig csokornyakkendős bácsik voltak a konferansziék, aztán jött egy tornacipős srác, aki Kádár Jánost utánozta: az voltam én. Nem volt éppen veszélytelen dolog, főleg az Omega- vagy az Illés-koncerteken. Utólag úgy értékelem, hogy csendet tudtam csinálni azzal, ahogy beszéltem, riportot készítettem és konferáltam. Később az angol együtteseket is én konferáltam, a fiatalok így ismertek meg.

Aztán jött a diszkókorszak. Önt az ország első lemezlovasai között tartják számon.

1969–1970 elején még nem volt diszkó, akkoriban csak műsorvezetők szerepelhettek, ezért kitaláltam a disco speak, disco showman titulusokat magamnak; a disc jockey fogalom addig még nem létezett. Az 1970-es év elejétől-közepétől robbant be itthon a diszkó. Első körben tíz disc jockey kapott működési engedélyt, én az első három között szerepeltem Cintula (Keresztes Tibor lemezlovas – a szerk.) és B. Tóth László mellett. Nemcsak élőzenei produkcióval szerepelhettünk, hanem diszkózhattunk is.

Még bőven a rendszerváltás előtti időszakról beszélgetünk. Mennyire figyelte önöket a politika?

A 3T (tilt, tűr, támogat) elve működött, mi a tűrt kategóriába tartoztunk. Ha visszagondolok az életemre, mind a két rendszerben benne voltam a 3T-ben. Voltak pillanatok, amikor támogattak, és volt, amikor csak tűrtek vagy tiltottak. Így ma már közel a 77. életévemhez azt tudom mondani, én mindig a negyedik T-be tartoztam: ez volt a taps kategória. Ameddig a közönség tapsolt, addig nagy bajom nem lehetett, mert akkor szerettek, hívtak a rendezők. A 4. T volt a védőhálóm. A 60-as évek végén rendre elvitetett a koncertekről a gyermekvédelmi osztály, mert csináltam egy olyan kínai paródiát, ami nem tetszett az államhatalomnak. De nagyon komoly büntetést soha nem kaptam. A taps átsegített mindenen.

A taps a mai napig tart, számos fesztiválra hívják meg, rádiós műsort vezet.

Hála Istennek! Ráadásul, aki jól tapsol, az még dedikált labdát is kap tőlem.

Mennyi ideje van a pihenésre?

Azért igyekszem pihenni is. A biológiai óra szerint is úgy van, hogy én bizony már időskorúnak számítok, akinek pihenésre is szüksége van. Leginkább olvasok.

Miket szeret olvasni?

Mindenevő vagyok. A főiskolán Hegedűs Géza bácsi volt az irodalomtörténet-tanárom, ő mondta mindig (raccsolva beszélt, ezért szerettem parodizálni is), hogy aki művelt akar lenni, annak minimum háromezer könyvet kell elolvasnia. A pandémia idején elkezdtem számolni, hol tartok, 1500-nál alig jutottam tovább. Sok könyvet újraolvastam, és óriási élmény volt, hogy egész mást jelentett másodjára, mint 20 évvel ezelőtt, amikor először vettem a kezembe. Hiába, az értelmezéshez sokat tett hozzá az élettapasztalatom. Egyébként a Három kívánság című műsorban az egyik kisfiú írt egy regényt, és azt kérte, hogy Hegedűs Géza bácsi mondjon hozzá kritikát.

Egyébként mely kívánságok emléke maradt meg önben leginkább?

Általában a látványos kívánságok maradtak meg a közönségben: focizás Maradonával, utazás David Hasselhoff-fal a nagypapa Trabantjában, kézfogás az amerikai elnökkel, nyilván bennem is. De nekem az is maradandó élmény, amikor a Down-kóros kisgyerek táncolt a Hupikék törpikékkel, meg is könnyeztem. 16 év alatt 22 országban 73 világhírű embert hoztam össze a gyerekekkel, összesen 1200 kérést teljesítettem a műsorban. Egy 2000-ben készült BBC-felmérésből kiderült, hogy ez volt Európa legnépszerűbb gyerekműsora. Amikor ment a műsor a tévében, kinéztem az utcára, egy lélek nem járt sehol, mindenki azt nézte. Az öreg Walt Disney elve szerint gondolkodtam: az a jó gyerekműsor, amit a felnőtt is szívesen megnéz.

Egész életét gyerekek, fiatalok között töltötte. Mások a mai gyerekek, mint mondjuk a 80-as években voltak?

Az egyik országos rádióban újraindítottuk a Három kívánságot, így műsorvezető és lemezlovas is vagyok az adónál. Azt tapasztalom, hogy a mai gyerekeknek más az érdeklődési köre. Nem titkolom, amikor elindult a rádióban a műsor, a legnagyobb kereskedelmi csatornák hívtak, folytassam a műsort. Nemet mondtam: a „telefonnyomogatós korosztálynak” nehéz örömet szerezni; ami egykor nagy kívánságnak számított, ma könnyen elérhető. A csúcson hagytam abba, így volt helyes.

Kíváncsi a mai hazai zenekarokra?

A mai fiatalok öreg zenét játszanak: a magyar zenei kínálat 80 százaléka a régi zenékre épül, a régi slágereket veszik elő a fiatalok, és arra tesznek különböző zenei alapokat, dobot, vagy éppen rappelnek rá. A sláger örök, azt nem lehet megváltoztatni: ami egykor sláger volt, az most is az. Ezért van létjogosultsága a retróhullámnak is. Tőlem a 70-es, 80-as évek slágerei mellett ma is kérnek a rádióban Beatles-nótákat.

Két felnőtt fia van, de a nagyapaszerep egyelőre várat magára. Készül rá?

Remélem, megérem! Az egyik fiam 23, a másik 36 éves, de még nem állnak úgy a dolgok. Úgy tűnik, a csajozás a 60-as évek nagy generációjának volt a szórakozása, a mai srácok inkább a saját társaságukkal múlatják az időt.

Milyen volt a 60-as években a lányok után járni?

Jó! Népszerű, jóképű srác voltam, 21 évesen már saját, null kilométeres kocsival jártam, saját lakótelepi lakásomban éltem, Agárdon kis nyaralót vettem – egyszóval menő voltam a lányok körében.

Korábban nyilatkozta, már kipipálta a bakancslistáját; nem is került fel rá újabb cél?

76 éves koromra mindent elértem, amit szerettem volna. Ahogy Márai Sándor fogalmazott ugyanennyi idősen: várom a behívót. Nem sürgetem, de felkészültem rá. Nincs múlt, nincs jövő, csak a mai nap van. Ha az teljesült, már megérte. Az én három kívánságom ma ennyi: egészség, egészség, egészség. Ha ez a három teljesül, minden jöhet még: unoka és fellépések is.

Névjegy: Dévényi Tibor 1947-ben született újságíró, műsorvezető, lemezlovas. Parodistának készült, könnyűzenei riporterként vált ismertté, az első hazai DJ-k egyike. Legendás műsora a Három kívánság televíziós gyerekműsor volt, amit a Tibi bácsi elintézi, a Torpedó és az Elektor kalandor című műsor követett. A Három kívánság 2018-ban újraindult az egyik országos rádióban, ahol Tibi bácsi a műsorvezető. Ma is számos zenei fesztivál fellépője. Nős, két felnőtt fia van.