Keleti Andrea: „A tánc mindenkié”

12 éves kora óta táncol Keleti Andrea, aki az ifjúsági magyar bajnoki cím után tízszer szerezte meg a magyar bajnoki címet is; később profiként ötször az ország legjobb táncosa lett táncpartnerével és férjével, Kovács Zoltánnal. A szórakoztató műsorokból is ismert páros saját tánciskolát visz a fővárosban. A tánc mindenki számára elérhető örömforrást ad, hirdetik, ezért 18 éve hobbitáncot tanítanak kicsiknek és nagyoknak.

– Gondolkodik újévi fogadalomban?

–  Most nem a nagy életmódváltások időszakát éljük. Pár éve még úgy gondoltuk, egyszer csak eljön az idő, amikor visszavehetünk a tempóból, hiszen az elmúlt 15-20 évben sokat dolgoztunk, kicsit túl is vállaltuk magunkat, és mostanra a gyerekeink már szinte felnőttek.  Azt hittük, lazíthatunk egy kicsit. De annyira bizonytalan a mai világ, hogy úgy érezzük, csinálni kell, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő. A Covid miatt majdnem egy évig zárva volt a tánciskolánk, most pedig az energiaválság nehezíti meg a hétköznapokat. Bízunk benne, hogy átvészeljük ezeket az időket. Persze mindez nem azt jelenti, hogy nem figyelek magamra: igyekszem harmonikusan rendezni az életünket és a saját egészségemet is.

– Egyébként is mutatós alakjából tudatosan faragott le; miért gondolta, hogy indokolt a fogyás?

– Mindig is érdekelt a sütés-főzés, csak kevés időm volt rá. Több televíziós főzőműsorba is hívtak, amelyeknek köszönhetően kicsit magasabb szintre emeltem a főzőtudományomat. Mivel maximalista vagyok, tudatosan készültem a megmérettetésekre, séfhez, cukrászhoz jártam, a végén még egy szakácskönyvet is írtam. Amire korábban nem volt példa, édes süteményeket, pogácsákat, csokiszuflékat, tortákat is készítettem otthon, sőt, baráti összejövetelekre is. Egyébként is: 50 évesen a társasági életben fontos szerepet kap az étkezés. Valóban nem voltam sosem kövér, de azért egy kis súlyfelesleg a sok finomság miatt kialakult. Egyik év végi fogadalmam volt, hogy régi táncosnői alakomat igyekszem visszanyerni. A Covid első hulláma ehhez kapóra is jött, ráértem változatos és egészséges recepteket kipróbálni. Lefogytam, és lubickolok az új helyzetben: bármilyen ruhát felvehetek, minden jól áll, úszom a bókokban. Egy 54 éves hölgynek erre nagyon nagy szüksége van.

–  A gyerekei már szinte felnőttek, a lánya ki is röppent a családi fészekből. Így nyilván könnyebb önmagára is időt fordítani.

–  Amikor az ember gyerekeket nevel, akkor ők az elsők. Fodrászhoz, kozmetikushoz én is jóval ritkábban jutottam el, mint szerettem volna, mert ott volt helyette a munka, a háztartás, a gyerekkel való tanulás. Ma már több az énidőm, ezt a lehetőséget ki kell használni. Én tévénézés helyett arra fordítom az időt, hogy magamért tegyek valamit. A testi-lelki egészség mindenkinek jár, ha ezért hajlandóak vagyunk tenni, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben.

– 12 éves kora óta táncol, egykori profi táncosként tánciskolát vezet. Az örömön kívül milyen értékekkel gazdagít a tánc?

– Kezdetben élsportolókat neveltünk, például Markó Róbertnek, Angyal Andrásnak, Südi Iringónak, Molnár Andreának, Mikes Annának, Köcse Györgynek mi voltunk az edzői. 18 éve felhagytunk a versenytáncoktatással, csak gyerek és felnőtt hobbitáncot tanítunk. A gyerekeink születésével azonban átértékeltük a tánchoz való viszonyunkat, rájöttünk, hogy a tánc nemcsak az élsportolók, hanem mindenki számára elérhető örömforrást ad, erre kell koncentrálnunk. Négyéveseket is várunk, a legidősebb tanítványunk 82 éves. Közösséget építünk, barátságok alakulnak itt ki, odafigyelünk egymásra. Nem mellesleg kiváló mozgásforma, testileg-lelkileg karbantart.

– Van kedvenc táncfajtája?

– Nehéz lenne megmondani, mert mindegyik táncfajta ugyanazt az élményt nyújtja, csak másképpen kell lépni. Én táncolni szeretek. Mi a férjemmel a klasszikus táncokat szerettük leginkább, angolkeringőztünk, slow foxoltunk, de a latin táncokat is imádtuk, ezért mindkettőben versenyeztünk: mi az országos 10 tánc versenyeknek voltunk itthon nagy bajnokai.

– Van, hogy táncra perdülnek otthon?

– Bármennyire is szeretjük a táncot, a férjem napi 12 órát táncol, én pedig 3-4 órát. Amikor az ember hazaér, nem biztos, hogy az az első gondolata, hogy még itthon is táncoljunk egyet. (nevet) Inkább főzünk együtt, vagy sétálunk. Azonban amikor nyaralóhelyet keresünk, akkor szempont, hogy ott táncolhassunk. A tánciskolával is szoktunk többnapos közös programokat szervezni, ott táncolunk minden mennyiségben!

– Eredeti szakmája szerint férfiszabó; miért erre a szakmára esett a választása?

– Részben a nagymamám hatására, aki ruhagyárat vezetett, és nekem mindig csodálatos ruhácskákat varrtak a gyárban. A hetvenes évek elején még nem lehetett annyiféle ruhát kapni az üzletekben, mint manapság, én 13 éves koromra már tudtam géppel varrni. Amikor életemben először táncversenyre mentem, a ruhámat magamnak varrtam meg. Eredetileg divattervezőnek készültem, ezért iparművészeti szakközépiskolába szerettem volna menni, de oda nem vettek fel. A ruhaipariba ezért jelentkeztem, és nagyon megszerettem.  Már középiskolásként – ez a rendszerváltás időszaka – butikokba dolgoztam be, ezzel zsebpénzt kerestem. Kiválóan szabtam, és mire elvégeztem az iskolát, magyar táncbajnokként, táncruhákat kezdtem varrni – először a magyar, később a nemzetközi mezőnynek is. Most is az asztalon van a varrógépem, nagyon jó a viszonyunk. (nevet) Kiélhetem a kreativitásomat, mert átalakítok, alkalmi ruhákat tervezek magamnak, és megvalósítom. Szívesen vásárolok second hand üzletekben, átalakítom az arra érdemes ruhadarabokat – ezzel nem egy újabb ruha kerül a világ szemetesdombjára. Gyűjtögető típus vagyok, 10 évente előveszek egy-egy régi ruhákkal teli bőröndöt, éppen az aktuális divat szerint.

–  A lánya is tud varrni?

– Egy ideig izgatta a divat, akkor megtanítottam, de aztán a nagy érdeklődés elmúlt. Egy nőnek szerintem tudnia kell varrni. Annál szörnyűbb nincs is, amikor egy anyuka nem tudja felvarrni a patentot a gyereke ruhájára, vagy zoknit stoppolni. Ezek hétköznapi szükségletek.

– 18 évesen elköltözött otthonról, és a saját lábára állva boldogult. Családi örökség a tudatosság?

– Mostanra hasonló korú gyerekeim vannak, úgy látom, ők is így csinálják, és ha megvan bennük a kellő kurázsi, el is indulnak az álmaik megvalósításáért. Leválnak rólunk, de ez így természetes.  Az, hogy mi versenysportolók voltunk, talán még céltudatosabbá nevelt bennünket, és tettünk is a céljainkért. Az egyetemista lányom 21 éves, már nem velünk él, és iskola mellett dolgozik is. Tudja, mit szeretne, és sikerélmény számára, hogy önfenntartó tud lenni, persze támogatjuk is.

Névjegy: Keleti Andrea 1969. június 3-án született Budapesten. Alapvégzettsége szerint férfiszabó, később táncpedagógusi és közoktatási intézményvezetői diplomát szerzett. Szintén táncos férjével a profi tánctól visszavonulva megnyitották Keleti Andrea Tánciskoláját, ahol mindketten tanítanak. A Szombat esti láz című televíziós műsort Keleti Andrea 2006-ban Csonka András párjaként megnyerte. Ezt követően több szórakoztató, köztük főzős műsorban is szerepelt, szakácskönyvét ezek hatására írta meg. Férjezett, két felnőtt gyermek édesanyja.