Lányi Lala: „Nem törtek meg a kudarcok”

A Kozmix frontembere, Lányi Lala hódmezővásárhelyi születésű. Az idén 50 éves előadóművész januárban munkássága elismeréséül megkapta a Vásárhelyi Művészeti Díjat. Szülővásárosához való kötődéséről, a befektetett munka megtérüléséről beszélgettünk, no meg arról, milyen egy régi vágású zenész, akivel még egy interjúban is lehetetlen lenne magázódni.

Januárban megkaptad a Vásárhelyi Művészeti Díjat. Mit jelentett számodra ez az elismerés?

Nehéz szavakba önteni, mert ahhoz ismerni kell a gyerekkoromat, azt, hogy honnan jövök. Zenész és pedagógus édesapám korai elvesztése meghatározó élményként kísér az utamon, éppen emiatt az elismerés egyszerre jelentett feloldozást és „simogatást” nekem. Ha már a díjátadón ő nem veregethetett hátba bő 30 éves munkámért, vigasznak érzem, hogy kivívtam egykori kollégái elismerését: azokét, akikre gyerekként felnéztem, tanítottak engem. Tulajdonképpen ők készítettek fel a szakmára. Bár régóta a fővárosban élek, bizonyos értelemben megmaradtam egyszerű hódmezővásárhelyi fiúnak, akit eredményei miatt visszahívtak a mesterei. Bár a díjra történő jelölésem hírére az első pillanatban visszakoztam magamban, végül elhittem, hogy lehet az én munkámat is becsülni. Azt is tudom, hogy a megkapott elismerésre méltónak kell maradnom, így nem dőlhetek hátra, ennek szellemében folytatom a munkát.

Hagyománytisztelő, régi vágású srácnak tartod magad. Mit értesz ez alatt?

Divat a világban a régi dolgokra elavultként tekinteni. Én úgy vagyok vele, attól, hogy valami régi, még lehet jó, és ezt nemcsak a kultúra egyes szegmenseire értem, hanem általánosságban mindenre. A színpadon is gyakran elmondom: olyan világból jöttem, ahol megjavították, ami elromlott, és nem dobták ki azonnal. Ahol a kézfogás és az egymás szemébe nézés erősebb volt, mint egy vérrel írt szerződés. Az évek múlásával egyre szorosabb a kapcsolatom a „vásárhelyiségemmel”, a vidéki gyökereimmel, hovatartozásommal; ragaszkodom ahhoz, amibe beleszülettem.

Még 18 éves sem voltál, amikor édesapád elhunyt. Gyorsan fel kellett nőnöd az élethez. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Akkorra már megfogalmazódtak bennem a vágyaim, céljaim. Nem akartam, hogy 50 évesen majd úgy érezzem, nem tudtam élni a lehetőségekkel. A zene húzott magával, de az informatika is vonzott. Nem is volt más választásom, meg kellett kapaszkodnom a világban. Kénytelen voltam egyedül törni az utat magamnak, kevés kapaszkodóval. Számtalanszor ütődtem a falnak, mire megszereztem az élethez való bölcsességet. Óriási veszteségeket okozó „jóbarátból” nem volt hiány. De célorientált emberként mindig megfogtam a munka végét. A befektetett munkának meg kell, hogy legyen az eredménye – mantráztam magamnak, később hozzátettem: a be nem fektetett munkának is meglesz az „eredménye”. Szorgalom és kitartás nélkül nincs igazi és tartós siker.

És lám, májusban 50 éves leszel. Mit gondolsz, tudtál élni a lehetőségekkel?

Bármilyen furán hangzik, nagyon sokáig még a sikereimmel is elégedetlen voltam. Persze rövid időre örültem nekik, de már mentem is tovább. Sosem mertem hátradőlni, mindig is a több lábon állásra törekedtem. Nem akartam, hogy az előadói pályámtól függjön a családom jövője. Ez persze sok munkára, hajtásra késztetett. Üzletemberként, producerként is tevékenykedem, gyakran többféle szakember munkáját végzem el egyedül. Örökké fiatal attitűddel élek, de ha tükörbe nézek, azért látom a kudarcok, küzdelmek nyomait is, amelyeket most kezdtem el szeretni, hiszen megküzdöttem e nyomokért, és hozzátartoznak a belső utazásomhoz. Sokszor voltam a kudarcok miatt letört, de nem törtem meg, és emberi mivoltomból sem fordultam ki – ezekre vagyok a legbüszkébb. Mindig olyan életre vágytam, ami úgy sikeres, hogy belső megnyugvást is hoz, nekem ez a legfontosabb.

A Kozmix 29 éves formáció, HoZsóval alakulása óta kitartotok egymás mellett. Összesen 9 aranylemezt adtatok ki, évi több mint 100 fellépés van a hátatok mögött. Ez azt jelenti, minden hétvégétek foglalt?

 A Covid ez alól kivétel volt, illetve az a 3-4 év, amikor én a karrieremet félretéve főállású apává avanzsáltam. Évtizedek óta nagyon magas hőfokon égünk, ezért vállalásainknak most már határt szabunk, idén valamivel kevesebb fellépést tervezünk itthon és a határon túl is. Több időt szeretnénk szánni a családra, a pihenésre, alkotásra. Hozzáteszem, egy-egy produkcióba most sokkal több munkát fektetünk, mint mondjuk a kezdeteknél.

A retróhullám hazánkban évek óta divat, de ez önmagában mégiscsak kevés egy 90-es években alakult, kéttagú formáció töretlen sikeréhez. Mi élteti a Kozmixot?

Az első Kozmix-slágerek minden egyes korban más-más üzenetet hordoznak főleg azok számára, akik régóta ismerik a zenekar dalait. Az elmúlt évtizedekben több generáció bulizós korszakát is megérintette a zenénk, és szülőről gyerekre szállnak a dalaink. De mi magunk is újraértelmeztük a slágereinket. Én például most sokkal jobban élvezem a bulijainkat, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, pedig akkor dübörögtünk leginkább. Minőségibb produkciókat nyújtunk, még szimfonikus turnét is csináltunk az elektronikus-tánczenés dalainkra írva. A könnyed hangzásútól a mélyebb, komolyabb hangvételűig elég széles korosztályhoz szólnak a slágereink. És az is igaz, hogy a közönség egy része már nosztalgiával hallgat bennünket. Úgy tűnik, hogy a fiatalok meg sokszor úgy tekintenek ránk, mint anno mi is a nagy öregekre. Ahogy mondjuk én hallgattam a Depeche Mode-ot.

Milyen zenét hallgat a klasszikus zenén szocializálódott, elektronikus zenében utazó Lányi Lala?

Zongorázni és klarinétozni tanultam, belémivódott a komolyzene szeretete. A zenei listámon jól megfér egymás mellett Beethoven és a Depeche Mode, a Beatles és az AC/DC. Éppen olyan eklektikus a zenei ízlésem, mint amilyen maga a Kozmix is.

A mai fiatal, hazai előadókat mennyire figyeled?

Nem vagyok igazán naprakész, de a fiam által sok új impulzus ér. Azahriah egy-egy melodikusabb számát például szeretem, őt olyan muzikális előadónak látom, aki képes eggyé válni a hangszerével.

Mivel lehet téged felbosszantani?

Az értetlenkedéssel, a megbízhatatlansággal, az intellektuális hiányosságokkal. Az alapvető etikett hiányával – például emiatt is régi vágású vagyok (nevet).

Mi az, ami egy-egy rosszabb pillanatodból ki tud rántani?

Van olyan helyzet, amikor ez lehetetlen. Nem titok, hogy a nagy magasságok mellett nagy mélységekbe is tudok merülni. A művészemberek igen széles érzelmi skálán képesek mozogni. Ilyenkor csak saját magamba tudok kapaszkodni. De kirángatom magam a legreménytelenebb helyzetekből is, ezért nagyon hálás vagyok, és persze a fiamért is, de még folytathatnám a sort.

A fiad lassan 18 éves, aki miatt a karriert évekre háttérbe szorítottad.

Apa vagyok, nem tettem semmi különlegeset: vállaltam a felelősséget, hogy a koraszülött gyermekem mellett évekre otthon maradok. Ez részemről valóban járt áldozattal is, de úgy tűnik, mintha a világ számára ez nem lenne természetes. Ő is kötődik Vásárhelyhez, úgy tűnik, ez apáról fiúra száll. Látogatja a nagymamáját, a családomat, olykor egyedül is.

A Kozmix hamarosan jubilál, te 50 éves leszel. 2024 ezek szerint a nagy évfordulók éve. Lesz ünneplés?

Először azt gondoltam, igen. De főleg magam miatt most máshogy látom: jelenleg idő- és energiaoptimalizálás zajlik nálam, és a B oldal újragondolása. Szeretném az időmet és az energiámat úgy beosztani, hogy ne csak hatékony legyek, hanem tartós is maradjak (nevet). Komolyra fordítva: az év ezen szakaszában rendszerint diétázom, vallom, hogy a túlfogyasztás (semmilyen értelemben) nem segít. Nem kell mindig zajosan élni.

Névjegy: Lányi Lala zenei producer, üzletember, a Kozmix alapító tagja 1974. május 21-én született Hódmezővásárhelyen. Zenei pályája korán indult, a fővárosban próbált szerencsét. 1995-ben megalapította az elektronikus könnyűzenét játszó Kozmixot, amely 29 éve töretlenül népszerű. Legnagyobb slágereik: Kozmix a házban, Kis világ, Várok rád, Holnapután, Angyal. Eddig 9 lemezük jelent meg, évente több mint száz koncertet adnak itthon és külföldön is. Egy fiúgyermek édesapja.