Bodrogi Gyula: „Mindegyik szerepemet szívvel-lélekkel tudtam szeretni”

Áprilisban ünnepelte 85. évét Bodrogi Gyula, az ország Süsü bácsija, aki nem sokkal születésnapja után vehette át életműdíját a Magyar Filmakadémia Egyesülettől. Még most sem pihen, napjai próbával, estéi fellépésekkel telnek. Régi szenvedélyének, a vadászatnak is hódol. A Nemzet Színészével emlékezetes szerepeit idéztük fel.

A Nemzeti Színház titokban születésnapi ünnepséget szervezett önnek. Meghatódott?

Nagyon. Még az unokáim is felléptek, titokban készülődtek. Ott voltak a kollégáim, barátaim, tényleg teljes titokban tudták tartani az egészet. Nem számítottam a díjra, meglepetés volt. Egyébként mindegyik az volt, amit eddig kaptam. Mindkét színházamban, a József Attilában és a Nemzetiben is remek műsor volt.

Több mint 60 éve van a pályán, rengeteg darabban láthatta a közönség. Szerencsés, mert elkerülte a „beskatulyázás”: prózában, drámában, kabaréban, filmben is láthattuk. Egyik korai, nagyon híres jelenete A csókos asszonyból az Éjjel az omnibusz tetején című dal, amit Lehoczky Zsuzsával adott elő. Sokak kedvence ez.

A díszlet egy busz volt, aminek a tetején táncoltunk. Akkor még nagyon ment a tánc, az ihaj és a csuhaj. A tévé sokszor leadta. Régen még tudtam is táncolni. Három évig csináltam komolyan. Az egész pályámat néptáncosként kezdtem, 1951 és 1954 között a SZOT együttes szólótáncosa voltam. Az később nagyon sokat jelentett, kellett a színházhoz. A mai színészek közül is sokan tudnak mozogni, utánpótlás, hála Istennek, van.

A legkisebbek a Süsü, a sárkányból Süsüt, a Doktor Bubóból Csőrmestert köszönhették Bodrogi Gyulának.

Igen, akik a Süsü idején gyerekek voltak, mára már felnőttek. A Süsü miatt lettem én Süsü bácsi, de az én szerepem Az ügynök halála, a III. Richárd, A kaktusz virága is. Számomra nincs leginkább kedves szerep, csak mindegyik leginkább van. Nincs olyan, hogy ez az én kedvenc műfajom, mindegyiket tudtam és tudom is szívvel-lélekkel szeretni. A színész számára nem léteznek favoritok: szerepe van, feladat van, amit meg kell oldani.

Évekig a karatézó rendőrlány, Linda apukájaként szögezte a nézőket a tévé elé. Tartotta később a kapcsolatot a csapattal?

Nem, sajnos nem. A forgatások után a társaság széthullott. Amikor együtt dolgoztunk, forgattuk az epizódokat, az nagyon jó volt. Sokat röhögtünk, Gát György rendező nagyon jól össze tudta tartani a társaságot. A főszerepet játszó Görbe Nórával sem maradt meg a kapcsolat, mindkettőnket más szerepekre hívtak, másfelé sodort bennünket az élet.

Ugyancsak klasszikusnak számít Trunkó Barnabás klasszikusa, a Gyógyszertárban című kabaréjelenet. Hernádi Judittal, Csala Zsuzsával sziporkáztak. Hogyan tudták nevetés nélkül végigcsinálni?

Ha nem azok a színészek adták volna elő, akik, akkor ez nem ütött volna akkorát, mint amekkorát tudott. Annak a varázsát maguk a színészek adták: Hernádi és Csala. Egy halálos komolysággal játszani való jelenet volt, a humor és a siker záloga az ő zsenialitásuk, hogy ezt így elő tudták adni. Ez volt a titka, hogy ebből klasszikus jelenet lett. Olyan, mint a Lepsénynél még megvolt.

A potyautast Törőcsik Marival játszotta, legalább 250 előadást megért a darab.

Nagyon sikeres lett, Fodor Imre igazgató hívta meg a József Attila Színházba Marit, vele játszottuk ezt a darabot. Marival a mai napig tartjuk a kapcsolatot, telefonon szoktunk beszélni. Szeretne már meggyógyulni, visszatérni a színpadra. Micsoda szervezete van! Nagy túlélő. 

Azért ön sem panaszkodhat!

Nem, hála Istennek, jól vagyok. A napjaim próbával, játszással, evéssel, ivással telnek. Nyáron Szegeden is játszom, a Centrál Színházban is, ezekre a próbákra készülök. A mai napig nagyon elfoglalt vagyok. 

A kedvenc időtöltésére, a vadászatra azért marad ideje?

Igen, ha van időm, vadászom. A családot is sikerült megfertőzni, a párom, Angéla jön velem, de van, hogy a fiam is.

Egyszer énekelte Szenes Iván gyönyörű dalát is: A legtöbb ember ott hibázza el. Bodrogi Gyula elhibázta valahol? 

Ha el is hibáztam, nem tudok róla. Az emberek jobban ismernek, mint én magamat. Nem tartok önvizsgálatokat. Elégedett vagyok, de egyébként, ha nem lennék elégedett, akkor is minden ugyanúgy lenne, ahogy van. Arra szoktam gondolni, hogy milyen jó, hogy nekem megadatott színészóriásokkal együtt dolgozni, akiktől rengeteget lehetett tanulni. Nem voltak sztárallűrjeik, vagy, ha voltak is, én nem vettem észre. Az emberek sokszor csak mondják, hogy elégedetlenek, valójában nem is azok. Akik tényleg elégedetlenek a sorsukkal, azok meg nem is nagyon mondják. Az öröm ki tud törni az emberből, a fájdalom csöndes. Az én örömeim is ki tudtak törni, de, hogy melyek voltak ezek, nem mondom el, mert megtörné e pillanatok szentségét.

Névjegy: Bodrogi Gyula Budapesten született 1934. április 15-én. A Nemzet Színésze, Kossuth-, kétszeres Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki nemrég kapta meg a Magyar Filmakadémia életműdíját. Első felesége Törőcsik Mari, második Voith Ági volt. Egy fia született, Bodrogi Ádám. Két unokának örül. Pályáját néptáncosként kezdte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1958-ban végzett. A József Attila Színház tagja 1982-ig, majd 2001-ig a Vidám Színpad direktora és rendezője volt. 2003-tól a Nemzeti Színház művésze. Emlékezetes alakítást nyújtott a Szókimondó asszonyság, az Imádok férjhez menni, az Egy szerelem három éjszakája, A kaktusz virága, a Koldusopera, a Szomorú vasárnap, a Charley nénje, a Kabaré című darabokban. Több film is kötődik nevéhez: Külvárosi legenda, Házasságból elégséges, Hattyúdal, Húsz óra, Tanulmány a nőkről, Fuss, hogy utolérjenek!, Szépek és bolondok, Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?