Szekeres Nórát beszippantotta a jóga

A 90-es években a Kölyökidő televíziós ifjúsági műsorból ismerte meg az ország Szekeres Nórát, aki háromgyermekes édesanyaként sem mondott búcsút a televíziózásnak: műsorvezetőként gyakorta csodálhatjuk sudár alakját, összetéveszthetetlen mosolyát. Ma már jógaoktatóként is bemutatkozhat.

– Annak ellenére, hogy évtizedekkel ezelőtti történet, még mindig a „kölyökidős” Szekeres Nóraként azonosítja az ország. A csapatból Kovács Róberten kívül mintha csak ön maradt volna meg a köztudatban…

– Pedig valamennyien a médiában vagy annak környékén maradtunk: Pausch Brigi, Gévai Juli, Acél Réka, Dombóváry Kristóf, Galambos Lilla, Kinizsi Ottó, Czippán Anett, Kárász Eszter, és még folytathatnám a sort. Nagyon jó csapat jött össze, ez „anyánknak”, Takács Vera néninek, a rendezőnek volt köszönhető, és az is, hogy a mai napig tudunk egymásról. Mindig akad kisebb-nagyobb találkozó, de nagyon nehéz összehozni, hogy mindenki ott legyen. Az én sorsom úgy alakult, hogy különböző televíziós megbízásokat kaptam, így a képernyőn maradtam. Az első gyermekemmel voltam várandós, amikor nagy pocakkal otthagytam egy időre a forgatásokat, de 3 év után, immár kétgyermekes anyaként ismét megcsörrent a telefonom. Sorsszerűnek tartottam.

– Húszévesen lett édesanya, majd a harmadik gyermekét már 2013-ban, 33 évesen szülte. Mennyiben volt más újraélni a babázást?

– Sok mindenben, persze hasonló is, de mégis más. A terhesség, a szülés, az első hetek, minden. Én is biztosan sokat változtam az elmúlt évek alatt, több a tapasztalatom, aminek egyrészt hasznát vettem, másrészt új gyerek, új helyzetek. Igazán csak akkor tudja meg az ember, mire számíthat, ha megérkezik a baba, és kezdünk egymásra hangolódni. Addig fogalmunk sincs róla, milyen temperamentuma lesz, vagy mennyit kell majd például éjszakázni. Egy szempontból ugyanolyan, csodás érzés megélni azt a szeretetet, amit a gyermekeim felé érzek. Most nagyon jó, hogy van egy kicsi is a családban, hiszen Noa már 18, Milu 16, Ali pedig még csak 5 és fél éves.

– Nehéz összehozni, hogy mindegyik gyereknek megfelelő, közös programot találjon ki?

– Nagyon. Két különböző korosztály. Azért próbálkozom, hogy mindenkinek jó legyen. Itt a vakáció, amit a srácok már nemcsak pihenéssel, hanem némi munkával is szeretnének tölteni, ami elé biztosan nem akarok akadályokat görgetni. Örülök neki, hogy ez maguktól felmerült bennük. A családi nyaralás időpontját nem lesz egyszerű meghatározni, hiszen igazodni kell mindenki táncrendjéhez, de biztos megoldjuk. A hétköznapok rohanásában annyi mindenre nincs lehetőség, kell olyan együtt töltött idő, ami nem arról szól, kinek mire kell készülnie másnapra.

– Nagy a rohanás?

– Darálósan telnek a hétköznapok, főleg a gyerekek élik meg így, de közben látom, ahogy rengeteget fejlődnek is. Az ünnepek, születésnapok, utazások pedig csodásan oldják ezt a monotonitást. Az én időbeosztásom elég hektikus, de mindig igyekeztem hozzájuk igazítani. Március elején például nem volt semmi kihagyhatatlan az ő naptárukban, így elvállalhattam, hogy egy magazinműsor kedvéért Alaszkában egy szánhúzókutya-versenyen vegyek részt. Óriási élmény volt a fagyos vadon, és örültem, hogy a tapasztalt Szalay Balázzsal mentünk, akiben abszolút megbízhattam. 

– Kiben bízik meg leginkább?

– A családomban. Ők maximálisan a biztonsági hálómat alkotják. De mindenki felé bizalommal fordulok, hiszek benne, hogy az emberek eredendően jók. 

– Régebbi nyilatkozatából idézem: „Érzelmekről nem lehet vitatkozni.” Ezzel az óriási igazsággal sok vitát lehetne sokkal okosabban kezelni.

– Akárhányszor az együttérzésemet vettem elő egy érzelmileg heves vitában, mindig bevált. Aztán kezdődhet egy beszélgetés, mert nem árt azért megvizsgálnunk, miért érzünk úgy, ahogy.

– Mit csinál, ha van egy kis szabadideje?

– Nemrég végeztem jógaoktatóként. Teljesen beszippantott, sokat olvasok ebben a témában, érdekel a hozzá kapcsolódó filozófia. Csodás, hogy van egy rendszer, amely segít az embernek a mindennapokban, hogy egészséges, kiegyensúlyozott életet élhessen. Jógázáskor nem kell irreális célokat kitűznünk magunk elé, nem kell siettetnünk a dolgokat, türelmesnek kell lenni magunkkal, a testünkkel szemben. Azt tapasztalom, hogy megéri. Kitartó gyakorlással napról napra fejlődünk. Rám például jellemző, hogy állandóan kattogok valamin, folyamatosan cikáznak a gondolataim. Segít, hogy le tudjam csillapítani az elmémet, hogy tudjak szelektálni, mi fontos, és mi nem.

– Az életmódját is megváltoztatta?

– Igyekszem semmiben sem fanatikusnak lenni. Nem hiszem, hogy csak egy helyes út van, mindenki azon dolgozik, hogy a sajátját meglelje. A tejtermékeket sosem bírtam igazán, és a húsevésről is azért szoktam le, mert nélküle jobban érzem magam. Halat is csak ritkán eszem, inkább a gabonát, a zöldségeket és az édességet szeretem. De állandóan változunk, így lehet, hogy pár év múlva a szervezetemnek másra lesz szüksége.

– Alkatilag sudár?

– Igen. Törekszem rá, hogy mértéktartó legyek, de ebben anyukám a nyerő. Ő két kocka csokinál képes megállni, nálam akkor van vége, ha elfogyott a tábla, aztán jön a lelkiismeret-furdalás, hogy ezzel nem teszek túl jót magamnak. Az életemből ennyi időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, anyu mértékletessége, önfegyelme mindig ott volt előttem példának. Sok mindenben én is ösztönösen alkalmaztam, de az élet minden területére nem tudtam kiterjeszteni, és itt most olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint időben feküdni és kelni. Azt tapasztalom, az egészség itt kezdődik. Testi és lelki egyaránt.

Névjegy: Szekeres Nóra műsorvezető, színész 1980. szeptember 2-án született Budapesten. Kilencévesen szerepelt először kamerák előtt a Kölyökidő című műsorban, melynek évekig oszlopos tagja volt. Láthattuk a Nekem8 és a Repeta című műsorokban. Három gyermek édesanyjaként is a televízió közelében maradt, műsorvezetőként gyakorta feltűnik. A Babavilágot évekig vezette, show-műsorok házigazdájaként is ismert. Több filmben szerepelt: Volt egyszer egy szerelem, Kösszép, A jégpályák lovagja, Csereszerelem. Olasztanári diplomája van, nemrég szerzett jógaoktatói képesítést.