Latabár Kálmán, a magyar Fred Astaire

Latabár Kálmán, a magyar Fred Astaire

lataber

„Dédapám, Latabár Endre a magyar színészet úttörője volt. Erről bővebben kortársa, Déryné naplójában olvashatnak, aki többek között ezt írta igazgatójáról: »Mit csináltunk volna mi akkor, ha nem lett volna egy Latabárunk...« Ennyit a dédapámról. Nagyapám, Latabár Kálmán a Nemzeti Színház tagja és a Színiakadémia titkára, apám, Latabár Árpád, az első Latyi (ezt a becenevet ő is a magyar közönségtől kapta) a Király Színház és az ország egyik első számú kedvence volt. Ennyit a származásomról…” –
így emlékezett 1962-ben családjáról egy Népszabadságnak írt levelében Latabár Kálmán Latyi, a kor táncos lábú nevettetője.


A híres színészdinasztia sarja, Latabár Kálmán Kossuth-díjas színész 1902. november 24-én született Kecskeméten. Főként a gyereknézők nevezték Latyinak a 20. század egyik legnépszerűbb hazai komikusát.


Apja, Latabár Árpád korán elhagyta feleségét, Deutsch Ilona színésznőt, aki Kálmánt és egy évvel fiatalabb öccsét, Árpádot egyedül nevelte fel. Rákosi Szidi színitanodája elvégzése után a Várszínházban lépett fel 1922-ben táncos komikusként, majd az Operettszínházhoz szegődött. 1927–1933 között öccsével zenés artistaszámokat vitt színpadra, még Ausztriába is eljutottak Max Reinhardt színházába, aki óriási tehetségként emlegette a magyar testvérpárt. A kritikusok egyenesen Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket.


A nemzetközi karriertől karnyújtásnyira volt a két fiú, mégis hazahúzta őket a szívük Budapestre. Kálmán különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött. Első filmje 1937-ben készült el, még ebben az évben megnősült, feleségül vette Walter Katalint. Hamarosan megszületett fia, Kálmán, pár év múlva lánya, Katalin. 1945-től élete végéig a Fővárosi Operettszínház tagja volt.


Menelaosz (Szép Heléna), Bóni (Csárdáskirálynő), Frosch (A denevér) és Nyegus (A víg özvegy) szerepében legendás alakításokat nyújtott. Egyedi karaktert alakított ki: a féktelen jókedv, a méltatlankodó hanghordozás, a félszeg, olykor esetlen mozgás, az egyéni humora, no meg tánctudása tette utánozhatatlanul naggyá, a közönség kedvencévé. Színpadi rögtönzései mögött valójában sokszoros próba, pontos begyakorlás állt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat, kerülte a politikát. 1950-ben Kossuth-díjat kapott, majd érdemes művész lett. 1953-ban megkapta a kiváló művész kitüntetést.


Leghíresebb szerepei: Vukovác a Fizessen, nagysád!, Lacika Ödön az Édes ellenfél, Itató Kázmér a Leányvásár című filmekben. Szerepelt az Egy bolond százat csinál, Egy szoknya, egy nadrág, Afrikai vőlegény, Könnyű múzsa, Dalolva szép az élet, Állami áruház, Mágnás Miska, Fel a fejjel! című filmekben.


Latabár Kálmán súlyos cukorbeteg volt. A stressz, a rendszertelen életmód a kór kezelését igencsak megnehezítette, élete utolsó hónapjaiban sokat volt kórházban. 1970 elejére állapota válságosra fordult, január 11-én elhunyt.


Születésének 75. évfordulóján, 1977-ben Kecskeméten emléktáblát helyeztek el szülőháza falán.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége