Pünkösdi királyok és királynék nyomában

A pünkösdi királyi címet a pünkösdkor rendezett ügyességi versenyek nyertese érdemelte ki. A legény egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, minden kocsmában ingyen ihatott, mert amit elfogyasztott, azt a falu fizette ki később. Általában ő lett a legények vezetője is az adott évben.

Mozgó ünnep

A pünkösd nevét a görög pentekoszté, vagyis ötvenedik szóból kapta, ugyanis a húsvét utáni ötvenedik napra esik. A keresztény egyház szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Erről emlékezik meg a pünkösd, mely mozgó ünnepként május 10-e és június 13-a közé esik.

A pünkösdi királynéjáráskor a legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: „Hadd látom a királynétokat, édes-e, vagy savanyú?” Fellebbentve a díszes kendőt megcsiklandozták a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát nem villantja ki, megnyugszanak a háziak, jó lesz a termés. Menyasszonyi ruhába öltöztetve hordozták körbe a faluban, és közben verselve köszöntötték a pünkösdöt.

A párválasztó és udvarló szokások közé tartozott, hogy a legényeknek be kellett csempészniük a kiválasztott lány ablakába egy pünkösdi rózsát. A lányoknak viszont koszorút kellett fonniuk, s átadni a legényeknek. Egyes területeken ilyenkor állították a májusfát. Azokon a területeken pedig, ahol május 1-jén állították, ott általában ezeken a napokon döntötték ki.

A mátkálás komatál küldését jelentette. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot, ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza. Pünkösdkor háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalság kedvéért.

Legénybíró-választáskor a tavaszi ébredő erő megszemélyesítőjét keresték. Ennek a bírónak a legerősebbnek kellett lennie a faluban. Ez a választás is versennyel kezdődött. A legények által közösen felállított májusfát kellett kidönteni, és akinek ez sikerült, pünkösdi király és egyben legénybíró lett.

Törökbasázásra egy égetnivaló kölyköt választottak, aki amúgy is rászolgált a verésre, összeláncolt kézzel vezették végig a falun. Énekeltek, a basa ugrándozott, a fiúk zöld gallyakkal csépelték.

Falujáráskor a legények felpántlikázott lovakon s virágcsokrokkal a kalapjukban házról házra jártak egy kísérő fiúcskával, aki begyűjtötte az adományokat, amit a kocsmában az asztalokra borítottak ki, és estére az egész falu népe óriási lakomát és táncmulatságot rendezett belőle.

A pásztorok megajándékozása a pünkösdhöz fűződik: sokfelé a pásztorok bort és kalácsot szoktak kapni a gazdáktól.