Mikulás, te csodás!

Santa Claus, Papa Noel, Joulupukki, Father Christmas, Black Peter. Bizony, valamennyi név a nagyszakállú Mikulás megfelelője, aki december 6-ra virradóra kifogyhatatlan puttonyából a világ számos pontján ajándékot csempész a gyerekek kiscsizmájába.

Mikulás, azaz Szent Miklós

A kisázsiai Myra szent püspökének köszönhetjük a Mikulás-kultuszt, amely kikophatatlanul él a gyermekek lelkében. Egyes források szerint már az ókorban is voltak olyanok, akik Szent Miklósra emlékezve december 6-án megajándékozták egymást. Más forrásokból kiderül, hogy francia apácák ajándékoztak először ezen a napon, már a 11. században. A szokás a 16. században terjedt el széles körben Európában, különböző változatokban.

Miklóst a keleti egyház nagy becsben tartja, ő a legtiszteltebb szentjük. Kr. u. 245 körül született a kis-ázsiai Patarában. Ő a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. Halálát követően tisztelete egyre nőtt. 1087-ben, miután a muszlimok feldúlták Myrát, földi maradványai itáliai kalmárok kezén Bari városába kerültek. Az ereklyék számára új templomot emeltek a városban, amely azóta is jelentős zarándokhely.

A történet szerint Miklós egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat csempészett azért, hogy azok tisztességben mehessenek férjhez. A szokás tehát innen ered: a csillogóra tisztított kiscsizmáikat az ajándék reményében gyermekek milliói állítják az ablakukba. Vannak olyan országok, ahol a Mikulás személyesen látogat el a családokhoz a kért ajándékokkal – amit természetesen csakis a jó gyerekek kapnak meg.

Hazai változat

Magyarország valószínűleg az osztrák szomszédoktól vette át a kedvelt szokást, és először a polgári körökben honosodott meg, de később a magyar parasztság is előszeretettel élt vele – igaz, kicsit más formában.

A pogány babonákat, a népi játékokat is beleszőve a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve Mikulás-járást szerveztek. Ilyenkor láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög (ma krampusz) ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, a fonóházban a fiatalokat.

A legenda tovább él

A modern kor továbbszőtte a kereskedők, tengerészek, diákok és ifjak védőszentjének történetét. Eszerint a finn Lappföldön él, és rénszarvasszánon közlekedik. Az európai népeknél a Mikulást kezdetben hosszú, ősz szakállú, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Angliában a XVII. század óta jelenítik meg, Amerikában a XIX. században keveredett össze a karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Fatherré. Amerikából az 50-es években (XX. század) terjedt el az úgynevezett amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, joviális, pocakos, mosolygós. Ruházata is megváltozott: rövid, prémmel szegélyezett kabátot és félhosszú csizmát hord. Már nem igazán hasonlít hajdani névadójára, a szent életű Miklós püspökre. Az ajándékozás hagyománya és Szent Miklós emléke azonban máig megmaradt.