Márton Anita: „Vagány kislányt szeretnék”

Mire az olvasó ezeket a sorokat olvassa, Márton Anita súlylökő, az első magyar atlétikai világbajnokunk már újszülött gyermekét, Lucát ringatja. A 32 éves, szegedi olimpiai bronzérmes versenyző 20 év élsport után anyai szerepben tündököl, és a tokiói olimpiára csak akkor utazik ki, ha lát esélyt rá, hogy legalább a legjobb 12 versenyző között végezzen. Interjúnk január végén készült.

– Február elejére várja első gyermekét, felkészült a kis jövevény érkezésére?

– Igen, minden rendben, a kidekorált szobája, a kiságya már csak a lakójára vár – ahogy mi is! Szerencsére a várandósság időszaka szépen telt el, tudtam élvezni a terhességet. Edzéseket tartok, és a mozgásról sem mondtam le. Igaz, így a vége felé már egyre nehezebben megy, de a nyújtásra, az átmozgató feladatokra, a kar-láb erősítésre szükségem van. Nem is lenne jó, ha hirtelen felhagynék a sportolással – és jól is esik! Az eddigi vizsgálatok alapján nem kizárt, hogy kicsit hamarabb érkezik meg Luca, az orvos szerint mire megszületik, akár 4 kg fölé is kúszhat a súlya. Az apukája is magas, és én sem vagyok kicsi.

– A sporttal nem hagy fel, eldöntötte már, hogyan tovább?

– Sokat beszéltünk róla a férjemmel és a szövetséggel, illetve a békéscsabai Kopp Atlétikai Klubbal is, mindenki nagyon támogatóan áll a visszatérésemhez – persze ember tervez, Isten végez. Úgy gondoljuk, ha a versenyek miatt utaznom kell, jön velem a pici és az apukája is. A felkészülés, az edzések alkalmával számíthatok a nyugdíjas édesanyámra, aki közel lakik hozzánk, és szívesen vigyáz addig a babára. Persze első gyermeknél ki kell majd tapasztalnom, mi az, amit lehet, és mi az, amivel egyelőre várni kell. Az biztos, hogy nem akarunk otthon ülő családdá válni, már Luca pici korától utazni szeretnénk – a versenyek miatt kell is. Ezen azért a nagyszüleim elcsodálkoznak (nevet).

– A tokiói olimpiát bevállalja?

– Jelenleg úgy néz ki, hogy idén nyáron rendezik meg. Az ehhez szükséges személyes kvótámat már 2019 májusában megszereztem, tehát az indulási jogom adott az olimpiához. Már csak az a kérdés, érdemes lesz-e kiutaznom. Ugyanis a szükséges felkészülési időszak 4-4,5 hónap. Ezért a komolyabb edzéseket áprilisban mindenképpen el kellene kezdenem. Ez függ a babától is. Ha úgy látom az edzőmmel, Eperjesi Lászlóval, hogy van esély a jó szereplésre, akkor megmérettetem magam, de alulteljesíteni nem szeretnék, turistáskodni nem akarok kint. A legjobb 12-be jutás vagy az annál is jobb eredmény már jónak számít. A selejtezőben fix 32 fős létszám van, és én senkitől sem akarom elvenni a lehetőséget. Egyébként van rá példa, hogy a visszatérés kiválóan sikerül: az új-zélandi Valerie Adams öt hónappal a szülése után második lett a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon.

– Meddig maradhat élsportoló egy súlylökő?

– A 27–30 év közötti időszak a legideálisabb a versenyzésre, a dobónők 34-35 éves korukig jelennek meg a világversenyeken. A férfiak 40-42 évesen zárják le az élsportolói pályájukat. Én utána sem tervezem, hogy elszakadok a sporttól, hiszen 20 év tapasztalattal a hátam mögött edzőként is megtalálhatom a számításomat. Kislányként tanárként képzeltem el magam, ezért mindenképpen gyerekekkel fogok foglalkozni, többek között gyógypedagógusi képesítésem is van. Ez a terület különösen közel áll a szívemhez. A fejlesztőpedagógiát szívesen kombinálnám a sporttal – például a parasportolók között.

– Nem csak súlylökőként bizonyított, súlyemelésben többszörös magyar bajnok. A diszkoszvetést korán kipróbálta. A nőiesebb sportágak sosem vonzották?

– Ma már szerintem nincsenek éles határok a férfias és a nőies sportágak között – mindenki megtalálhatja a maga helyét valamennyi területen. Én egyébként nagyon sok sportágat kipróbáltam, dzsesszbalettoztam, lovagoltam. Lovastornával és a tereplovaglással még az általános iskolában foglalkoztam. Aztán a suli végén váltottam a csapatsportok felé, de ezek nem jöttek be. A súlylökés azonban igen, 7. osztályban tetszett meg, a tanárom is meglátta bennem a reménységet, és ezen a vonalon indultam el.

– Szegedi lányként sokáig a városban edzett, aztán átnyargalt Békéscsabára. Megszerette a Viharsarok központjának is nevezett települést?

– 2007-ben köszöntem el a szegedi egyesülettől, nem voltak jók az akkori viszonyok, ezért kerestem másik egyesületet. A családom szegedi, nem akartam elköltözni innen, de Békéscsabán megtaláltam a számításomat. Nagyon sokat köszönhetek az ottani egyesületemnek és a városnak is. Ma már abban a városban is otthon érzem magam.

– A családi fészek azonban Tápén épült.

– Igen, több mint két éve költöztünk ebbe a városrészbe, tudatosan választottuk Tápét. Az otthonunk elkészült, most már csak várjuk a kicsit. Azt tervezem, hogy a kislányunk az elejétől kezdve külön szobában alszik majd, nem kényeztetem el. Persze minden a gyakorlatban dől el! Egy biztos, vagány kislányt szeretnék belőle faragni.

Névjegy: Tajti-Márton Anita 1989. január 15-én született Szegeden. 2001 óta atletizál, jelenleg a békéscsabai Kopp Atlétikai Club berkeiben. Olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes, fedett pályás világbajnok magyar súlylökő. Kiegészítő sportágában, a súlyemelésben is többszörös magyar bajnok. Edzője Eperjesi László. Eddigi legnagyobb dobása: 19,87méter, amit 2016. augusztus 12-én Rio de Janeiróban teljesített. Férjezett, első gyermeke néhány hete született. Családjával Szegeden él.