Kalapszalont vitt a búgó hangú magyar sztár

Hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták a New Yorkban élő egykori dívát, Karády Katalint, aki stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett. Hazánkban a színésznőt először ünnepelték, majd meghurcolták. 1951-ben szökött Nyugatra.

Karády Katalin Kanczler Katalin Mária néven született 1910. december 8-án. A szegény, kőbányai hétgyermekes kispolgári családot a rendkívül agresszív apa gyakran szíjjal verte. Az első világháború után bevezetett akció során Svájcban és Hollandiában nevelkedett. Gyönyörű lányként tért vissza, a Kereskedelmi Leányiskolában kitűnt társai közül. Apja halála után, mindössze 20 éves korában férjhez ment egy adóhivatali vámtiszthez, 3 év múlva elváltak. Ezután fordult a színészet felé: Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos felfigyelt nem mindennapi szépségére egy budai mulatóban. Cs. Aczél Ilona színitanodájában megtanulta a szakma alapjait.

Első színházi szerepei után a Halálos tavasz hozta el számára a hírnevet. A tehetséges nő egyedi hangjával, kisugárzásával húsz filmfőszerepet kapott meg. Egyed Zoltán ügyesen menedzselte a dívát, a hollywoodi sztárokéhoz hasonlító imázst teremtett meg számára; öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését lesték a magyar nők.

Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet). Nevére tódult a közönség, évről évre többet forgatott, csak 1942-ben hét film készült vele. Gyakran volt Jávor Pál partnere, így a Valamit visz a vízben, a Szováthy Évában és az Egy tál lencsében is, amely kivételesen vígjáték volt. Karády ugyanis nem szívesen mosolygott, legendáját táplálta, hogy szinte mindig hűvösnek és távolinak mutatkozott, ahogy mondta: a mosolyt csak más ajkán szeretem.

Magánéletét titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. Gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós náciellenes kémfőnökéhez, Újszászi István tábornokhoz, aki el is jegyezte, és egy budai villát vásárolt neki.

A német megszállás után Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették. Dalait letiltották, filmjeit levették a műsorról. 1944. április 18-án a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. A fogságból kiszabadították, ám fizikailag és lelkileg megviselték ezek a hónapok. De nem tört meg: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton zsidó gyerekeket mentett meg a kivégzéstől, és a háború végéig gondozta őket. Szerelme halálhírére idegösszeomlást kapott. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Reménytelen helyzete miatt 1951. február 20-án házvezetőnőjével és kalapkészítő barátnőjével külföldre szökött, itthon ezután a neve sem hangozhatott el.

Itthon maradt rokonai ezt nagyon megszenvedték. Elvették házukat, kitelepítették őket, édesanyja bele is halt a megaláztatásokba. Salzburgba, majd Svájcba, Brüsszelbe, Brazíliába, Sao Paulóba költözött, és divatáruüzletet nyitott. 1968-ban New Yorkban telepedett le, ahol kalapszalont vezetett a Madison Avenue-n. Az emigrációba kényszerült színésznő az amerikai magyarság egyik emblematikus figurájává vált, és a diaszpórában élő magyarok elkötelezett támogatója volt. Visszavonultan élt, csak 1979-ben adott exkluzív interjút Sándor Pálnak.

Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett. 1989. november 17-én Vitray Tamás Telefere című műsorában telefonon beszélgetett vele pár percig, amelyben 1990 márciusa felé tervezett magyarországi látogatásáról is említést tett.

1990. február 8-án bekövetkezett halála után a Szent István Bazilikában ravatalozták fel, a Farkasréti temetőben nyugszik. Tiszteletére Pesten Karády Katalin Múzeum nyílt.