A pelenka története

Az eldobható pelenka korában jó dolga van a mai édesanyáknak, a sziszifuszi pelenkamosás nem rabolja el az idejüket. Persze a szemetesben landoló pelusok környezetromboló hatása más kérdés... Lebomlási idejük körülbelül száz év. Világszerte naponta 250 millió eldobható „puttony” kerül a szeméttelepekre. Régen minden jobb volt?

A természet szempontjából igen. Az anyukáknak – eldobható pelus híjás – régen is meg kellett oldaniuk a babák ügyes-bajos dolgait. Már az ókori Egyiptomban, az aztékoknál és a rómaiaknál is használtak pelenkát: állati szőrmékből, növényi levelekből, más egyéb, arra alkalmasnak vélt anyagokból készült pelenkával bélelték ki a kicsik popsiját.

Megdöbbentő tény, hogy még a 16. században is csak néhány naponta cserélték ki a „pelenkákat”. A „csak” nedves darabokat öblítés nélkül megszárogatták – nem éppen bőrbarát megoldás volt. Idővel felismerték a baktériumok és gombák terjedésének okát, megjelentek az első kezdetleges textilverziók: a gyermekek Európában és Észak-Amerikában pamut anyagból kaptak gyolcsot a popsijukra, amelyet egy biztonsági csat tartott a helyén. 1887-ben Maria Allen az Egyesült Államokban alkotta meg az első, ruhadarab formájú pelenkát. A mindenki által ismert textilpelenkákat gombostűvel rögzítették.

A papírpelenka a második világháború idején köszöntött be. Bár párhuzamosan a textilpelenkákat is fejlesztették, az ötvenes évektől kezdve ugrásszerűen megindult a papírpelenkák fejlődése, és a hetvenes évektől kiszorította textil társát. Íme részletesen:

1942-ben Pauliström hozta létre az első eldobható pelenkákat, amolyan lapszövet belsejébe varrott guminadrágot. Ezután Marion Donovan, egy amerikai háziasszony kifejlesztett egy vízálló pelenkát, a „zsirardikalapot”, amely műanyagból és egy zuhanyfüggönyből állt. Szabadalmaztatta találmányát, beleértve a műanyag patentet is, ami kiszorította a biztosítótűs megoldást.

1947-ben George M. Schroder mutatta be az első eldobható pelenkát, ami nem szőtt textíliából készült. Az USA-ban 1949-ben jelentkezett pelenkákkal a Johnson&Johnson. 1956-ban a Procter&Gamble kezdett bele az eldobható pelenkák kutatásába. Majd jött a Pampers.

1984-ben bevezették a gyártásban a szuper nedvszívó anyagból származó polimerként ismert nátrium-poliakrilátot, amit eredetileg 1966-ban fedeztek fel.

Az eldobható pelusok környezetkárosító hatása azonban nem kerülte el az emberiség figyelmét, megjelent a mosható nadrágpelenka, ami bőrgyógyászatilag, illetve környezeti szempontból is megfelelő. Persze mosni kell, de mára ezt is sokan megoldották: szerte a világon működnek pelenkamosó szolgálatok, így nem az anyukákra marad ez a lélegzetelállító foglalatosság.

A Föld, illetve az emberiség egészsége szempontjából a tudatosságot nem szabad szem elől téveszteni pelenkavásárláskor sem! Ma már korszerű, környezetbarát, gépben is mosható pelusokkal sokat tehetünk a felhalmozódó, műanyag pelenkahegyek ellen.