A durvabőr-kutatásaiért hálás a világ Goldberger Józsefnek

Az első klinikai epidemiológus Goldberger József néven született. Bebizonyította, hogy a pellagra, vagyis „durva bőr” kifejezés a táplálkozással függ össze, a hiánybetegségek közé sorolható. Ezért többször jelölték orvosi Nobel-díjra.

Goldberger József magyar származású orvos és járványtani szakember egy – ma Szlovákiában található – Girált nevű településen látta meg a napvilágot 1874. július 16-án. Zsidó családjával együtt 9 éves korában az Egyesült Államokba emigrált. New Yorkban telepedtek le, így József, vagyis későbbi nevén Joseph a középiskolát és az egyetemet is itt végezte el, noha eredetileg mérnöknek készült. A Bellevue Hospital Medical College-ben 1895-ben orvosi diplomát szerzett.

1899-ben az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata alkalmazásában állt. Első beosztásaként New York kikötőjében teljesített szolgálatot, ahol az új bevándorlók egészségügyi ellenőrzését végezte.

Sokat tett a szegénység és a betegségek közti összefüggés felismerése érdekében. Elsősorban olyan fertőző betegségekkel foglalkozott, mint a sárgaláz, a tífusz, a dengue-láz és a hastífusz. Dolgozott a New York-i kikötőben, Mexikóban, Puerto Ricóban, Mississippiben és Louisianában.

Kutatási eredményeiről tudományos előadásokban számolt be. A különböző paraziták betegségátvivő szerepének tisztázása, az ún. Schamberg-féle betegség (főleg városban lakó, rossz higiénés viszonyok között élők betegsége, atkák által terjesztett kór) eredetével kapcsolatos kutatásai sikeresek voltak. John F. Andersonnal együttműködésben kutatta a kanyaró és a tífusz természetét.

1902 és 1906 között számos epidemiológusi posztot töltött be. A pellagra („durva bőr”) nevű betegség kapcsán végzett vizsgálatai és a betegség kóroktanának feltérképezésében és gyógyításában elért eredményei forradalmi jelentőségűek voltak. Feltűnt neki, hogy e kór elsősorban a szegények, különösen a kukoricaültetvényeken dolgozó, és ezért egyoldalúan kukoricával táplálkozók körében terjed. Feltételezését, hogy a pellagrát az alultápláltság okozza, árvaházakban, bentlakásos intézetekben és börtönben végzett kísérletekkel igazolta: ahol változatosabb étrendre álltak át, eltűnt a betegség. Felfedezéséért többször jelölték orvosi Nobel-díjra.

Godberger ezek után tapasztalatait felhasználva széles körű kísérletezésbe kezdett, amelynek eredményeként egyértelművé vált, hogy a pellagra a táplálkozással függ össze, és az úgynevezett hiánybetegségek közé sorolható. Arra a következtetésre jutott, hogy megfelelő tápanyagok fogyasztásával a pellagra elkerülhető és valószínűleg kezelhető is lehet.

Ám nem tudta befejezni kísérleteit, 1929. január 17-én daganatos betegségben meghalt. 8 évvel később Conrad Elvehjem fedezte fel, hogy a pellagrát a B3-vitamin (niacin) hiánya okozza.