Hogyan sportoljon okosan a gyerek?

Bár ritkábban, mint a felnőtt, de a rendszeresen sportoló kisgyerek, kamasz is találkozhat sportsérüléssel, érheti sportártalom. Sportáganként eltérő, milyen tünetek fordulhatnak elő. Jó hír, hogy kellő tudatossággal, évenkénti ellenőrzéssel a kellemetlen tünetek csökkenthetők.

Sportártalom vagy sportsérülés?

– A két fogalom között alapvető különbség van – mondja dr. Kovács Milán sportszakorvos- traumatológus. – A sportsérülésre lehet számítani, de a bekövetkezés előtt a sportoló sokat tehet azért, hogy ez mégse történjen meg. A sportártalom sportáganként és egyénenként eltérő, szintén kezelendő.

Például ágyéki gerincprobléma kezelése más a kajakozónál és más a súlyemelőnél. Mindegyiknél vannak előjelek, és érdemes ezeket időben felismerni. A fájdalom egyértelmű jel, de az élsportban az a ritka, ha valami nem fáj. Mégis ráéreznek a rendellenes fájdalomra. Ilyenkor érdemes először gyógytornászhoz fordulni, ő felismerheti a félterhelési jeleket. A gyógytornász el tudja dönteni, kezelhető-e a probléma, vagy érdemesebb szakorvoshoz továbbirányítani a pácienst.

Sportsérülésnél más a helyzet: a sérülés utáni diagnosztika elsődlegesen az orvos kompetenciája. Megállapítja, van-e strukturális sérülés, és annak esetleges nemléte ellenére is gyógytornász segítségével állítja fel a nem műtéti vagy műtéti kezelési tervet.

A foci és az ugrósportok

Tipikus focista-, nem műtéti sportsérülés, amikor a bokát aláforduló pozícióban éri kívülről a rúgás. Ilyenkor a külső bokaszalagok részben sérülnek, és gyógytornász segítségére van szükség. Ha szakadás is van, marad a műtéti megoldás (külbokaszalag-plasztika), a gyógytornász ezután kezdi a megfelelő módon szakszerűen bemozgatni az ízületet. Ha ez elmarad, jóval kisebb mozgástartománya marad a lábnak. Ez pedig élsportolónál óriási hátrány lenne.

A térdízület-sérülés – a többféle szalag és tokrészlet miatt – összetettebb probléma. Ezért roppant lényeges prehabilitációban elvégezni a keresztszalag-védelmet, különösen focistáknál. A keresztszalag-sérülés nem számít alapsérülés-típusnak, gyakorlott szakorvosra szabad bízni az operációt. Még a gyorsított rehabilitációs programban is legalább fél év kiesést jelent az adott sportoló, főleg az élsportoló futballozó, kézilabdázó esetén. Jó hír, hogy az esetek nagy részében a sérülés előtti szintre vissza tud állni az egyén. De nem mindenki ilyen szerencsés. A keresztszalag-sérülés esélye az ifjúsági korosztálynál ritkábban fordul elő, kisebb a tömeg, frissebbek a szalagok. Az életkor előrehaladtával fokozottabb a sérülékenység. A foci a bokasérülés, a kézilabda az elugró térd szempontjából veszélyes.

Az ugrósportok jellemző sportártalma az Achilles-ín-sérülés, ez a fociban is előfordul. Előfeszített állapotban még jobban ráfeszít az izomzat, és a kettős terhelés hatására szakad el az Achilles-ín. Ez inkább az idősebbeknél fordul elő, gyakran egy korábbi sérülés fejeződik be teljes szakadás formájában. Az esetek döntő többségében ugyanonnan folytathatja a sportoló, mint a balesete előtt.

Futóknál jellemző probléma a nagy farizom tónusának csökkenése, a nyújtás hiányában az Achilles izomzatának rövidülése, a hamstring túlfeszülése, ezekkel egy időben pedig a tensor (combpólyafeszítő izom) és a hozzá való kötőszövetes pólya túlfeszülése. Ez utóbbi okozza a térd oldalsó részén jelentkező túlterheléses állapotot, a futótérdet.

Menjünk vízbe!

A kontakt (test test elleni küzdelem) és a labdás sportágaknál jóval nagyobb az esély a sportsérülésekre, ellenben az úszással. Ez az a sportág, ahol a teljes testsúly nem terheli az ízületet. A sportorvos kiszűrheti, hogy korábban az úszónak volt hajlama gerincferdülésre, de annyit úszott már, hogy azt már kikorrigálta a gerinc fokozott mobilizálásával. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy bizonyos gerincproblémák megléte mellett az úszás árthat is. Az úszáskor jelentkező túlerőltetéskor váll-nyáktömlő gyulladás fordulhat elő, ez akut sportártalomnak minősül, ami fokozatossággal leküzdhető.

A vízilabda komoly test test elleni küzdelmet jelent, a sportág mégis alacsony sportsérülési rizikót takar. A vízben nem jellemző a sérülékenység, nincs komoly ízületi terhelés. Ott inkább az figyelhető meg, hogy a sportoló hajlamos a szárazföldi sportoknál könnyebben megsérülni. Ezért fontos, hogy a vízipólós tinédzser szárazföldi terhelése se maradjon el.

A kajakozó, kenuzó gyermek, bár sokat ül a csónakjában, edzései felét szárazföldön végzi. Alsó végtagot erősítő feladatokat végez, kardiózik. A csónakban ülve viszont az ide eső, rögzített helyzetben történő terhelés miatt ágyéki gerincnél csigolyamegcsúszás jelentkezhet, ez gyakori dolog, és csigolyaív-szakadással járhat. Minél több a kényszertartás az adott sportágban, annál valószínűbb, hogy az sport ortopédiai vagy sportsebészeti elváltozással jár. Az egyoldali terhelés miatt nemcsak a kenusokat, hanem a kéziseket, röplabdásokat is érintheti a gerincferdülés, ennek elkerülése miatt fontos, hogy a másik oldal izomzatát is erősítsék az edzéseken.

Mire jó a sportortopédia?

Számos probléma okát kiderítheti: például a hosszútávfutónál az egyik térd fájdalmát okozhatja az is, hogy az adott sípcsont rövidebb a másik lábszárénál. Ez két módon szüntethető meg: vagy sportágat vált, például a kerékpározást, vagy a hosszkülönbség kompenzálására alkalmas, cipőbe való sarokemelőt kap a szakorvosától.

– Az utóbbi időben a szabadidős túlsportolók aránya jelentősen megnőtt, ezzel együtt a náluk jelentkező túlterheléses kórképek is. Sokan úgy kezdenek el futni, hogy nem is tudnak gerincferdülésükről vagy az egyik sípcsontjuk rövidségéről. Vagy éppen ülőmunkát végeznek, amely mellé prehabilitációs munka nélkül nem ajánlott a megterhelő futás – mégis szívesen bevállalják a félmaratonokat. A hirtelen megnövekedett terhelés biztos, hogy idővel számos nehézséget okoz majd viselőjének. Mindez megelőzhető lenne, ha gyógytornász vagy a sportorvos személyre szabott prehabilitációt végezne. A tömegsportba tartozók zömének 2-3 jótanácsra lenne szüksége, és kiderülne, miért fáj a térd, hogyan lehetne ezt megszüntetni úgy, hogy hosszú távon is panaszmentesen sportolhassanak – magyarázza dr. Kovács Milán.

Hasznos lenne, ha a sportélet megkezdésekor legalább egyszer minden gyermeket látna szakember, ezzel számos későbbi mozgásszervi probléma megelőzhető lenne. A szakember az életmódbeli szokások miatt manapság közel minden második gyereknél tartásbeli rendellenességet szűr ki. Ma hétszer gyakoribb a gerincferdülés, mint 25 évvel ezelőtt volt.

Kinek kell a sportalkalmassági?

Sportalkalmassági vizsgálatra annak a gyereknek van szüksége, aki versenyszerűen szeretne sportolni. Például a dzsúdó már 6-7 éves kortól elkezdhető, de versenyezni 8 éves kortól lehetséges. Küzdősportoknál alap neurológiai, szem- és ortopédiai szakvizsgálatra van szükség, ha ezek nem kizáróak, akkor kaphat a fiatal versenyengedélyt. Vízilabdánál, búvárkodásnál fül-orr-gégészeti szakvéleményre van ehhez szükség. Az ortopédiai szűrés minden sportágnál fontos, még a pingpongnál és a gokartnál is. A gerincferdülés önmagában nem kizáró ok, de ha egy év múlva a gerincprobléma súlyosbodik, akkor az engedély nem adható meg számára.

A sportortopédia előre jelzi egy-egy panasz potenciális megjelenését. Míg a vízilabdában nem akkora probléma a végtaghosszbeli különbség, a szárazföldi sportágaknál nagyon is az, például focinál.

A szülő részéről az a jó döntés, ha a panaszoktól teljesen függetlenül évente sportrehabilitációs gyógytornászhoz viszi el sportoló gyermekét, aki – ha van – a konkrét problémára ad hasznos megoldási javaslatot.

Egy életre szóló előny

Nehéz a szakember dolga, amikor azt látja, hogy az eredmény a szülőnek fontosabb, mint a gyereknek. De a fordítottja is igaz: a szülő már fékezné a nagy babérokra vágyó gyerekét. Csak nagyon keveseknek adatik meg a világhírnév, annak ellenére is, hogy évek kemény munkáját teszi bele a fiatal.

A felelős szülő és edző szem előtt tartja, hogy a sport arra való, hogy a gyermek tapasztaltabb, nemesebb és erősebb legyen. A sportban ne másokat, hanem saját gyengeségeit tanulja meg legyőzni. Ha ez teljesül, az már siker. De az is, ha a sporttal legyőzte a lustaságát: ezzel egy életre megoldotta a megélhetését, hiszen kitartást, értékrendet tanult belőle. A sport nagy pillanatai azok, amikor az aktív sportélet után egyértelműen pozitívan köszönnek vissza a sportévek.