Pingvin Patika Blog

Szülői elvárások az iskolapadban

Szülői elvárások a z iskolapadban

Ha szeptember, akkor bizony becsengetnek! A nyár gyorsan elrepült az egész család számára, és a gyerekek ismét az iskolapadban találják magukat. De vajon a könyvekkel megpakolt iskolatáska a szülők elvárásaival együtt nem jelentenek-e elviselhetetlen terheket számukra? Gondoljuk együtt végig!

 

A legnagyobb örömmel és izgalommal talán a kis elsősök veszik birtokba az iskolát. A tőlük nagyobbak azonban, akik már számtalan feleleten, dolgozaton, akár éjszakába nyúló tanuláson vannak túl, bizony még szívesen vakációznának egy picit tovább – de hát első a kötelesség, nekik sincs mit tenni: ismét indul a verkli mindannyiuknak!

Ám vajon mi, szülők eltöprengtünk-e már azon, hogy gyermekeink számára jól határozzuk-e meg a mércét a tanulásban, és ezzel mennyire inspiráljuk vagy szegjük kedvüket az iskolába járásra?

 

Irreális szülői elvárások

Számtalanszor találkozhattunk már olyan elhibázott szülői hozzáállással, hogy például bezzeg nekem nem adatott meg, de mi mindent megadunk neked, hogy tanulhass… Vagy: én is orvos vagyok, neked is annak kell lenned! Természetesen ha az elvárásaink találkoznak gyermekünk képességeivel, boldogok lehetünk, ám ha ezek túlzók, nehéz helyzetbe sodorhatjuk a gyereket. A teljesíthetetlen követelmények szorongást válthatnak ki, aminek az lehet a következménye, hogy mind gyengébben teljesít, kedvetlenebbül jár iskolába.

Többen esnek abba a hibába is, hogy temérdek különórára, edzésre járatják gyermeküket. Igaz, az így szerzett tudás, tapasztalat a jövőjük megalapozásában sokat jelenthet, azonban ne feledjük, nekik is csupán 24 órából áll egy nap! A helyes arányok megtalálása mindig egyénre szabott, nehéz tehát „kalibrálni”, de egy szempont lényeges: minden óráját, minden percét nem szabad beosztani, legyen ideje, lehetősége kikapcsolódni, lazítani, regenerálódni!

 

Figyeljünk a tünetekre!

A rá nehezedő, számára elviselhetetlennek vélt nyomástól gyermekünknél gyakran fiziológiai tünetek jelentkezhetnek: a tenyér fokozott izzadása, fejfájás, lehangoltság, ismeretlen eredetű hasfájás, félénkség vagy éppen agresszivitás bizonyos konfliktushelyzetekben. Magatartásuk is megváltozhat: csavaroghatnak, iskolafóbiájuk alakulhat ki, különböző képzelt betegségekbe menekülhetnek azért, hogy elkerüljék a megmérettetést.

Ismerjük fel időben a bajt, ne hagyjuk, hogy ilyen tünetekig eljussanak! Avatkozzunk be szülői szeretetünkkel, bölcsességünkkel!

 

Csak reális elvárások, támogató családi háttérrel

A gyermekeit jól ismerő, okosan szerető, megértő szülő nem kizárólag az iskolai eredményei alapján ítéli meg őt. Olyan teljesítményt vár el tőle, amire tudja, hogy képes. Fejleszti azt, amiben kiemelkedő, tehetséges. Nem erőltet rá gyermeke által nem kedvelt dolgokat, hagyja kibontakozni abban, amit szeret.

Megértő, nyugodt, harmonikus családi háttérrel rendelkező gyerek az esetleges iskolai kudarcok feldolgozásában bátran számíthat a szülői támogatásra! Például ha csak tehetjük, a nap végén vacsorázzék együtt a család! Ejtsük szerét ilyenkor a nap átbeszélésének, amikor a kisdiák megnyílhat, és iskolai félelmeit, esetleges napi gondjait, túlhajszoltságának okait elénk tárhatja, megoldásukban pedig partnerek lehetünk!

 

Mindig találjon megoldást!

Ha gyermeke nem jól teljesít az iskolában, vagy éppen a magatartása miatt több beírást kap, ne hibáztassa! Először üljön le vele, beszéljék át a gondokat, aztán menjen be a pedagógushoz: hallgassa meg mindkét oldalt! Próbáljanak közösen megoldást találni!

Egyáltalán nem biztos, hogy mindig a gyerek a hibás, de ha van benne része, segítsen neki a „ledorongolás” helyett: üljön le vele tanulni, kérdezze ki a leckét, oldja meg vele együtt a matekházit. Érezze azt, hogy számíthat a szüleire, és biztonsággal térhet haza bármilyen probléma esetén, mert arra mindig valamilyen megoldást talál a család! Természetesen a pedagógust is segítheti abban, hogyan érhet el gyermekénél pozitív előremozdulást, hiszen őt a szülő ismeri a legjobban, és a jó pedagógus odafigyel a szülői szóra!

Ha túlterheltnek látja gyermekét, időnként zökkentse ki az iskola világából, hadd vegye észre, hogy van élet az iskolán túl is! Akárcsak a felnőttek, ő is érezheti úgy, hogy napjai egy mókuskerékben telnek, és csak állandó, megoldandó feladatokkal vannak számára túlzsúfolva.

Engedje neki, hogy új élmények, impulzusok, tapasztalatok színesítsék a tanulás nélküli órákat! Keressen vele együtt olyan elfoglaltságot, hobbit, amelyben örömét leli. Ha pedig ezt hosszabb-rövidebb idő után megunná, ne gondolja, hogy nem kitartó. Lehet, hogy csak újabb dolgokban szeretné magát kipróbálni, hiszen még keresi önmagát!

 

Nem könnyű jó szülőnek lenni…

Fáradozásaink eredményeit majd csak sok-sok év múltán láthatjuk. Szendi Gábor pszichológus találóan így ír erről: Nincs olyan, hogy „nevelés”. Csak értékek, elvek és célok léteznek, amelyek bennünk élnek, és amelyeket megpróbálunk továbbadni. Hogy végül jó kertészei leszünk-e csemetéinknek, vagy gyermekünket vésővel és kalapáccsal alakító szobrász, majd húsz-harminc év múlva elválik. Az élet nagy hátránya, hogy nem visszafelé éljük: amennyivel bölcsebbek leszünk harminc év múlva, azt legfeljebb arra használhatjuk, hogy esetleg könyvet írunk a nevelésről.

© 2018 Minden jog fenntartva! Pingvin Napfény Zrt.