Pingvin Patika Blog

Szeretve nevelni, avagy a szülők nevelési stílusa

 Szeretve nevelni, avagy a szülők nevelési stílusa

Közhelynek hangzik, mégis nagy igazság: egy gyerek lelki fejlődését elsősorban a családi háttere befolyásolja. Éppen ezért különösen fontos tudatosan nevelni gyermekeinket, hiszen esetleges következetlenségünk bizalmuk elvesztéséhez, problémás kamaszkorhoz, majd felnőtt évekhez vezethet.

Míg szüleink, nagyszüleink többször szembesülhettek a fizikai bántalmazás különböző formáival neveltetésük során (akár az oktatási intézményekben is), addig ezek mára meglehetősen elavult módszernek számítanak – és milyen szerencse! Manapság a szeretet, elfogadás, bizalom fogalmai váltak kiemelt fontosságúakká a mindennapok során, amelyek – még ha elsőre nem is gondolnánk – hatékonyabb nevelési metódusnak bizonyulnak.

 Nevelési típusok

A szakirodalomba Alfred Baldwin pszichológus vezette be a „nevelési stílus” fogalmát, amelyen belül négy kategóriát különített el. Ezek a szülő–gyermek kapcsolatának demokratikussága és a kontroll közötti viszonyok mentén alakultak ki.

1. Meleg-korlátozó (következetes)

A következetes szülők nem gondolják úgy, hogy gyermekük „kis felnőtt”, és ehhez mérten elvárják, hogy végrehajtsák világos, reális utasításaikat. A szülő–gyermek kapcsolat a gyengédségre, párbeszédre épül, a szülők gyerkőcük számára korának megfelelő döntési lehetőségeket adnak. A meleg-korlátozó kapcsolatban nevelkedett gyerek jellemzően egészséges önbizalommal rendelkezik.

2. Hideg-korlátozó (tekintélyelvű)

A hideg-korlátozó relációban a szülő elvárja, hogy gyermeke megfeleljen az általa felállított szabályoknak, amit fontosabbnak tart, mint a kettejük közötti szoros kötelék kialakítását. Nem jellemző rá az érzelmi megerősítés, áldozatos munkájának kiemelésével célja, hogy időről időre bűntudatot keltsen gyermekében. Az ilyen környezetben nevelkedett gyerek hajlamos a depresszióra, befolyásolhatóságra.

3. Hideg-engedékeny (elhanyagoló)

Ebben az esetben a szülő kevés időt fordít gyermekére, akit ezért nem vagy alig von szülői figyelem alá. Az így nevelkedett apróságokban antiszociális agresszió és függőségi szorongás alakulhat ki a törődés hiánya, az érzelmi elhanyagolás hatására.

4. Meleg-engedékeny (megengedő)

A gyermek törődést, megértést kap, az iránta való szeretetben soha nem kell kételkednie. A rá irányuló szabályok rugalmasak, cselekedeteinek nem szabnak feltétlenül határt. A szigorú büntetés hiánya folytán e gyerekek gyakrabban válnak agresszívvá környezetükkel, ugyanakkor magabiztos felnőttekké válhatnak.

A szakértő válaszol

Dobó Krisztina - pszichológus

– Léteznek másféle szülő–gyermek nevelési stílusok?

– Sokféle megközelítést ismer a szakirodalom. Az említett felosztás mellett például egy másik ismert osztályozás a szülői bánásmód három fajtáját határozza meg: tekintélyelvű, engedékeny, mérvadó-irányító. Ezt továbbfejlesztve született meg egy négyes felosztás: tekintélyelvű, mérvadó, elkényeztető, elhanyagoló szülői nevelési stílusokról beszélhetünk.

– Melyik Baldwin-féle nevelési stílus a követendő?

– Azok a gyerekek, akik meleg, szeretetteli kapcsolatban és kellően rugalmas, nem túlságosan korlátozó, de kereteket és kapaszkodót jelentő szabályok között nevelkednek, magabiztosak, megfelelő önértékeléssel rendelkeznek, érdeklődők, nyitottak a környezetük felé, kreatívak és kezdeményezők. A felsorolt tulajdonságok mind olyan jellemzők, amelyek az önálló, sikeres, pozitív szemléletű életvitelhez segítik felnőttkorban ezeket a gyerekeket.

– Elfogadható-e a fizikai bántalmazás egy gyerekkel szemben? Fennállhat-e olyan helyzet, amikor nem tehet mást a szülő?

– A gyermeket megütni minden esetben bántalmazásnak tekinthető. Sok olyan élethelyzet van, amikor egy szülő úgy érzi, elfogytak az eszközei, nincs mit tenni, egy pofon megoldja a konfliktust. Rövid távon ez igaz, az ütés hatásos, de a gyermeknevelésben nem szabad rövid távon gondolkodni. Egy egész életet alapoz meg a szülő a neveléssel, és hosszú távon a verés mindig visszájára fordul. Ezt a példát látva a gyerek ezt a konfliktuskezelési módot tanulja meg, és később – akár már az óvodában és iskolában – maga is alkalmazza majd másokkal, a társaival szemben. Viselkedését a büntetés elkerülése vezérli, nem meggyőződésből cselekszik a normáknak, értékeknek megfelelően.

– Hogyan próbálja helyesen nevelni gyermekét az a szülő, aki munkájából kifolyólag kevés időt tud tölteni vele?

– Ez sajnos gyakori problémát jelent. Ezzel együtt minden napnak van olyan pár órás periódusa, amikor a szülő/szülők és a gyerek is otthon vannak. Ezt az intervallumot érdemes kihasználni a közös időtöltésre: például a vacsora készítése, a virágok locsolása éppolyan kellemes és hasznos, mint ha társasjátékot játszanánk. Persze szükség van játékos kikapcsolódást jelentő programokra is, de hiba, ha ezek feltétlenül végrehajtandó mindennapos szülői feladatként jelentkeznek. A hangsúly itt a kényelmes tempón van, ebből érzi a gyerek igazán a lényegi együttlétet.

Az esti lefekvés szertartása pedig a nagyobbaknál is igen fontos. Akkor már nem meseolvasással, hanem a napi történések elmesélésével, beszélgetéssel zárhatjuk le a napot. Biztonságot ad a szülő jelenléte: azt közvetíti a gyerek felé, hogy ha mennyiségre kevés is, de tartalmas a vele való együttlét.

Címkék: