Varga Miklós: „Engem a szerepeim alakítottak”

Ahogy mondani szokta, vak tyúk is talál szemet alapon mindössze 15 perc alatt megírta az Európa című dal zenéjét 1984-ben, mégsem dalszerzőként futotta be majd 50 éve tartó zenei pályáját Varga Miklós. Ő a történelmi rockoperák egyik állandó főszereplője, a legismertebb István, a király, nem mellesleg rockzenész. Az utóbbi években ismét saját dalokkal próbálkozik, az év végéig immár a harmadik ilyen albumát adja ki.

A magyar történelem egyik legsötétebb időszakában született; vannak családi anekdoták ebből az időből?

1956 decemberében még voltak utcai harcok Budapesten; fegyverropogás hallatszott, amikor anyám besietett a MÁV-kórházba szülni. Gyerekkoromban 56 mindig is tabunak számított; sem az iskolában, sem a családban nem esett sok szó róla. Ha mégis, akkor azt sulykolták belénk, hogy a magyar társadalomra rendkívül káros hatású ellenforradalom történt.

Gyerekként futballkarrierről álmodott, amiről később lemondott, miért?

Legnagyobb bánatomra születési szívrendellenesség miatt korán eltanácsoltak az aktív sporttól. Szerencsére ezt kinőttem, de addigra másfelé vitt az utam. A foci szeretete megmaradt; a színészválogatottban több mint 30 éve focizom – bár vannak nálam régebbi tagok is, például Laklóth Aladár, Nemcsák Károly.

Hogyan jutott el a színpadig?

Középfokú geológusvégzettséget szereztem, majd két évet földmérőként dolgoztam a Budapesti Mélyépterv Vállalatnál. Aztán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán kereskedelmi üzemgazdászként diplomáztam; azt végül sosem használtam, mert a főiskola utolsó éveiben már aktív zenélésre adtam a fejemet 19 évesen. Ezt főleg édesapám fogadta rosszul. Egészen 1983-ig, az István, a király rockopera sikeréig küzdött ellene; akkor történt a pálfordulás. Onnantól mindenben támogattak édesanyámmal, olyannyira, hogy a hirtelen jött népszerűségből adódó rajongói levelek egy részére édesapám válaszolt, egyedül nem győztem.

Ön hogyan tudta feldolgozni a hirtelen jött sikert mindössze 27 évesen úgy, hogy egy év múlva az Európa című dal zeneszerzőjeként bekerült a hazai zenei élet elismert körébe is?

A legtöbb fiatal előadóművész átesik azon a tévedésen, hogy ilyenkor elhiszi magáról, tényleg ő a legjobb, és innentől kezdve óriási távlatok nyílnak meg előtte. Ez alól én sem voltam kivétel. De a normális értékrenddel bíró ember egy idő után felfogja, hol a helye a művésztársadalomban. Megtanultam a megfelelő hozzáállással, a szakmával szembeni alázattal kezelni a sikert. Azt gondolom, nekem ez sikerült, hiszen lassan 50 éve vagyok a pályán.

A 80-as éveket karrierje sikertörténetének könyvelhette el, amely ráadásul egybeesett a rendszerváltás előtti időszakkal. A hazai könnyűzenei élet résztvevői, köztük ön is, a közvélemény hangolásával megágyaztak a politikai váltásnak.

Szerencsésnek tartom magam, amiért én ennek aktív részese lehettem, utólag óriási kiváltságnak éreztük ezt, a későbbi sikereimet is nagyban elősegítette. Pedig csak tettük a dolgunkat a legjobb meggyőződésünk szerint.

Ön szabadon alkothatott?

Akkoriban a hazai rockzenekarok a mindenkori hatalom elképzeléseivel nem mehettek szembe. Meg kellett tanulnunk együtt élni a rendszer engedte lehetőségekkel, a 3T (tűrt, tiltott, támogatott) kategóriákkal, hiszen a 80-as évek közepén senki nem gondolta még, hogy a közeljövőben komoly változás következhetne be. Én a saját elképzeléseimet megvalósítva, betartva a szabályokat, dolgozhattam. Azt látom, vannak olyan pályatársak, akik utólag megpróbálnak mártírnak látszani úgy, hogy anno a rendszer és a közönség kegyeltjeiként alkothattak. Ez számomra megmosolyogtató. És persze olyanok is voltak, akik a hatalom miatt nem is tudtak érvényesülni, például a Beatrice és a P. Mobil. Aki nem tudott megalkudni, jobb híján megvárta a rendszerváltást.

Több rockzenekarhoz is kötődött, emellett a színházi vonalat is szépen felfuttatta. És minden az István, a királlyal kezdődött...

Ennek a rockoperának köszönhetően kaptam később újabb felkéréseket; nagy magyar történelmi alakokat személyesíthettem meg zenés műveken keresztül, ezek által formálódott nemcsak a pályám, hanem a személyiségem is. Nem tudatosan készültem erre a szerepkörre, de aztán a szerepeim formáltak olyanná, amilyen lettem. Maximálisan tudtam azonosulni a nagy történelmi figurákkal (Petőfivel, Dózsa Györggyel), de voltam Kukorica János, Jumurdzsák, Nemere, a hun törzsfő. A bibliai szerepek is megtaláltak: Jézus, Szent József és Jónás is. Gyakran hangoztatom, a magyarságnak szüksége van egymásra. Az anyaországiaknak a határon túli magyarokra pedig még inkább, hiszen ők óriási ellenszélben is őrzik a magyarságukat. Nehéz azokkal azonosulnom, akik itthon nem vállalják fel a magyarságukat.

Koncertnaptára szerint nem pihenhet sokat. Mi adja önnek a lendületet ma is?

Ameddig érzem a közönség szeretetét, figyelmét, és bírom hanggal, erővel, megyek, ahová hívnak – én ugyanis nem állhatom a play back technikát, élőben énekelek. Többen kényszerből, anyagi okokból koncerteznek; köztudott, hogy a rendszerváltás előtti fellépések nyilvántartásait az ORI-val együtt elsodorta a történelem, és sok pályatársam nyugdíj-kiegészítésért lép fel. Sajnos a könnyűzenei szakma érdekérvényesítő ereje még mindig gyenge, és a művésztársadalom megbecsültsége még hagy kívánnivalót maga után. A másik oldalon viszont a művészeti díjak segíthetnek, de ezek mellé nem jár automatikusan pénz, ezt ki kell járni. Szerencsére én nem panaszkodhatom.

A Szegedi Szabadtéri Játékokon és a helyi nemzeti színházban többször fellépett. Hogyan él emlékeiben a város?

Sok szép emlék fűz Szegedhez. Sándor János főrendezésében a nagy szerepálmomat, a Jézus Krisztus szupersztár című rockoperát a szegedi színházban egy egész évadon át játszottuk.

Mit tart szakmai élete nagy pillanatának?

Több is van. Például a csíksomlyói István, a király előadásán félmillió magyar énekelte együtt az előadás minden sorát. A 2002-es választások idején pedig közel egymillióan énekelték velem az Európa című dalt.

Névjegy:

Varga Miklós 1956. december 4-én született. Többek között Máté Péter-díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést és a Magyar Kultúra Lovagja címet. Színpadi és filmes szerepei mellett filmzenék (pl. Honfoglalás, Sacra Corona), illetve 14 szólólemeze rockzenekari tevékenységét bizonyítja.