Rab Árpád: „A kreatív gondolkodásra tanítsuk meg a gyereket!”

Rab Árpád: „A kreatív gondolkodásra tanítsuk meg a gyereket!”

Vajon mit csinál egy trendkutató? Rab Árpád neve egyre több ember számára cseng ismerősen: a fővárosban élő jövőkutatót az izgatja, hogy az információs társadalom, a digitális kultúra miért, hogyan terjed el, és leginkább, hogy hogyan változtatja meg az emberiséget.

 

– Mekkora hatással bír a digitális kultúra az emberiségre?

 

– Ez történelmünk leggyorsabb és legmélyebb átalakulása, amely minden társadalmi alrendszert érint. Célom, hogy a jelenségek megértésével okosabban, sikeresebben változzunk, több ember számára jelentsen győzelmet ez az átalakulás. Számos részterülettel foglalkozom a nagy trendek megértése mellett, az oktatással, játékokkal, idősek életminőségével, üzleti fejlesztésekkel. Az elméleti munka mellett több gyakorlati fejlesztésben is részt veszek folyamatosan, így testközelből tesztelem és korrigálom az elméleteimet. A trendeket, a nagy változásokat figyelem, mert ezek segítségével a jelent és a jövőt is jobban megérthetem.

 

– Mi a virtuális tér gyakorlati haszna?

 

– Rengeteg alterületen számos haszna van, gondoljunk az oktatásra, a vásárlásra, a cégek működésére, vagy akár a mindennapi szórakozásainkra. Ezek a terek egyre összetettebbek, hamarosan minden érzékszervünket lefoglaló virtuális világokban tudunk majd társadalmi életet élni. Kutatóként nem hozok értékítéletet, csak megfigyelem a társadalmat, és előrejelzek. Magánemberként úgy gondolom, hogy a határ az, amikor azt kezdjük érezni, hogy elveszítjük azt, amit emberileg fontosnak tartunk magunkban, legyen akár ez egy érintés, a természet szeretete, az ambivalens érzések, a nyitottság. Minél gépiesebben gondolkodunk, annál közelebb vagyunk ehhez a határhoz.

 

– Hogyan viszonyuljon a gyermek a virtuális világhoz? Jó-e, ha a számítógépes játékoktól teljesen eltiltjuk?

 

– A digitális eszközök használata, a játék, a közösségi média ismerete, az internetezés, a digitális tartalmak létrehozása mind elengedhetetlen képességek. Az a gyerek, aki a délutánját kis táncvideó készítésével tölti egy közösségimédia-portálra, leginkább a barátai elismerésére vágyik, de néhány év múlva videószakember lesz, ha tényleg ügyes. Gyerekként olyan célokra használjuk az internetet, ami az adott életkornak, lelki helyzetnek, társadalmi nyomásnak megfelel. Ez nem jelenti azt, hogy ezek felesleges cselekvések. Két dologra érdemes figyelni: az egyensúlyra, illetve a más lehetőségek megmutatására. Persze egyértelműen határt kell szabni a gyerek számára, ennek a határnak a megtalálása mindig az adott szűk környezet döntése, nagyon különbözhet. Emellett meg kell mutatni más lehetőségeket; enélkül nem is kerül be később sem a választási lehetőségei köré. Frusztráló, amikor kirándulás alatt is végig nyomogatja a telefonját, de nyugalom: ami most nem tetszik neki, később a kedvenc hobbija lesz – mondjuk a túrázás.

 

– Mit tanuljon a gyerek, ha sikeres akar lenni felnőttként?

 

– Tanuljon meg tanulni, irányítani, jól használni az eszközöket, és érzékenynek lenni az emberi tényezőkre. Életünk végéig, sok csatornán keresztül, de mindennap tanulnunk kell, nyitottnak lenni az új dolgokra. Ezek nem új diplomák feltétlenül, hanem egy új szoftver, egy új alkalmazás, egy új barátság, egy új érdeklődési terület, motiváció, önmagunk mélyebb és alaposabb megismerése. A nyitottsággal saját versenyképességét növeli majd, illetve hatékonyabbá, jobbá teszi az életét. A mai eszközök használatánál nem a technológiai tudás a kihívás, általában jól használható, kézreálló megoldásokkal találkozunk, hanem az értékteremtő használat, a megfelelő időben a megfelelő megoldás helyes alkalmazása, a kreatív gondolkodás megtanulása legyen a cél! Erre készülni kell, nem lehetünk kiszolgáltatottak másoknak. Az automatizáció és a gépek rengeteg monoton és egyre bonyolultabb feladatot fognak elvégezni. De a célok, vágyak megfogalmazása, a technológia cél szerinti használata nem a gépek feladata, nem is képesek erre, hanem az embereké. A technológia lényegtelen, az ember számít. Aki érti az embereket egy adott munkakörnyezetben, lakóhelykörnyezetben, vagy egy azonos érdeklődésű csoportot, akkor mindig lesz munkája, és segítője, nem pótlója lesz a gép.

 

– Ki tanítsa meg a gyereknek a kritikus gondolkodást, ha az iskola nem tudja; a közösségi média inkább az elbutítást erősíti, a vitakultúra elfojtását segíti elő?

 

– Az iskola a tanulás és a szocializáció legfontosabb területe, ahol a leírható tudás mellett számos más képességre is szert tehetünk, szociális viselkedés, kapcsolatok, világlátás terén. De életünk végéig tanulnunk, megismernünk, döntéseket hoznunk kell. Nemcsak az iskolában tanulunk, hanem az internetről, barátainktól, szakértőktől, akár számítógépes játékoktól is. Ez az új világ hatalmas felelősséget ró az egyénre, nekünk kell a végtelen információhalmazból kiválasztani, hogy mire van szükségünk, mire támaszkodjunk, és a döntéseink súlyát mi hordozzuk. Ehhez szükséges a kritikus gondolkodás, amit az iskola csak megalapozhat, de legjobban az önmagunknak feltett kérdések, a minél változatosabb emberekkel és forrásokkal való kommunikálás, az érdekek felismerése fejleszt.

 

– Mi az ember előnye a gépekkel és a mesterséges IQ-val szemben?

 

– A gépek és a mesterséges intelligencia is csak egy eszköz. Sokkal bonyolultabb, és összetettebb, mint a kalapács, mert jóval bonyolultabb és összetettebb dolgokat kell megoldani, de akkor is csak egy eszköz. A legfontosabb különbség, hogy ezek már annyira bonyolult eszközök, hogy megváltoztatják a világlátásunkat, valóságérzékelésünket, ezt tudatossággal tudjuk ellensúlyozni. De az ember áll a középpontban, a gépeknek nincsenek céljaik, ambivalens vágyaik, irracionális döntéseik. Emberek vagyunk, a magunk összetettségével együtt, akik eszközöket használnak. E technológiák nem fáradnak el, nem hibáznak, monotóniatűrésük végtelen. Hagyjuk, hogy végezzék el az ilyen munkákat. De ne feledjük, ha nem mi irányítunk, akkor termékké válunk!



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége