Peller Károly: „A színház körül forog az életem”

Peller Károly mindössze 16 éves volt, amikor szerelembe esett az operettel. A kapcsolat tartósnak bizonyult, neve egybeforrt a műfajjal, a táncos-komikus szerepekkel. Mára mégis inkább rendező-színésznek tartja magát, bár producerként és menedzserként is folyamatosan bizonyít. Ismerjék meg közelebbről a sokoldalú színházi embert!

1995-ben a Budapesti Operettszínház stúdiójának növendéke lett, mindössze 16 évesen. Ezzel valószínűleg azóta is országos rekorder. Pedig előtte egész más tervei voltak...

Kisgyerekként szakácsnak, leginkább cukrásznak készültem, aztán 12 éves korom körül az egyik osztálytársamat elkísértem a Harlekin Színjátszó Stúdióba, ami nagyon megtetszett, csatlakoztam hozzájuk. Először A Pál utcai fiúkban vettem volna részt, de fogszabályzósként végül kimaradtam a produkcióból, soha többet nem mentem. Ellenben felvételiztem a Ferencvárosi Musical Stúdióba, ahol megfogalmazódott bennem, hogy színész szeretnék lenni. Három évig jártam ide, közben az Operettszínház stúdióját is látogattam, ahová később sikerrel felvételiztem. 300 jelentkező közül bekerültem a 14 fős induló osztályba, annak ellenére, hogy 17 év volt az alsó korhatár, én meg csak 16 éves voltam. Szinetár Miklós, az akkori igazgató mondta ki a végszót: „jó, vegyük fel, de jó lenne, ha előtte kijárná az óvodát”. Három év múlva, 1998-ban leszerződtetett az Operettszínház, amelynek azóta is tagja vagyok.

De emellett több színházhoz is kötődik, például a József Attilához, a 6SZÍN-hez, a Karinthy Színházhoz, a Spinozához, sőt, külföldön is fellépett, például a bécsi Volksoper vendégszólistájaként, amit némettudásának köszönhet. Erre hogyan tett szert?

Soroksári sváb családból származom, de szüleim nem beszélték a nyelvet, így az iskolában tanultam meg németül. Mivel ez az operett műfaj nyelve, már a pályám elején volt alkalmam sokat gyakorolni, néhány dalt hamarabb tudtam németül, mint magyarul.

Szendi Szilvia színésznő-szubrettel elválaszthatatlan párost alkotnak, de csak a színpadon. Ezek szerint létezik barátság férfi és nő között?

Azt gondolom, igen. Osztálytársak voltunk az Operettszínházban, amely egyszerre szerződtetett bennünket. Azt szoktam mondani, mi egymás „élettársai” vagyunk; mintha testvérek lennénk, látogatjuk egymás családját. Fischl Mónikával (színésznő-primadonna – a szerk.) is az operett hozott össze, hozzá ugyancsak szoros barátság fűz, együtt járunk nyaralni.

Az operett után megtalálta a musical, az utóbbi években pedig prózai színészként is bizonyíthat. Szívesen erősít rá erre vonalra?

Igen. Minden érdekel, ami a színházzal kapcsolatos, hajt a kíváncsiság, meg tudom-e csinálni az új feladatokat. Egyre többször hívnak prózai darabokba, bár már a pályám elején is játszottam például Győrött a Tordy Géza rendezte Nyárban. Jelenleg A Latabárné fia című monodrámát játszom, a másik a Hogyan nevezzelek?, amit a Veres1 Színházzal adunk elő. Próbáltam szinkronizálni is, de rájöttem, abban nem vagyok elég ügyes. A nagyjátékfilmezés viszont nagyon vonz.

Kritikus önmagával szemben?

Abszolút, ezért csak ritkán nézem magam vissza.

Végzett marketing- és reklámmenedzser, kommunikátor, drámainstruktor. Szinte folyamatosan képezte magát az elmúlt években, emellett produceri feladatokat lát el. Ez a tudatosság az üzleti érzékkel társítva a sikeres színházi élet záloga?

Valószínűleg igen. Ha nem is üzletembernek, de a saját brand felépítése miatt jó marketingesnek lenni színészként is illik; vallom, hogy jelen kell lenni a szakmában. A social media kezelésében vannak nálam jóval ügyesebb fiatalok, de próbálok felzárkózni. A szakmai megítélés is fontos, de a színész népszerűsége nélkül nem vesznek jegyet a nézők. Nem új keletű jelenség ez, például Fedák Sári cikkeket íratott magáról.

Mostanra inkább a rendezői oldalát hangsúlyozza a színészivel szemben, miért?

Ma már tudok nemet mondani színházi szerepekre, csak olyat vállalok el, ami valamilyen szempontból örömet ad nekem. A rendezés széles körű látásmódot igényel, ami jobban lefoglalja az elmémet, és rendezőként többet tudok elmondani a világról.

A Misi mókus című családi musicalt folyamatosan játssza a budapesti RaM-ArT Színház. Ön írta a nagy sikerű produkció szövegkönyvét, színpadra is ön álmodta meg. Van rá esély, hogy vidékre is eljusson a darab?

Az izgalmas történeten túl sok fontos kérdést is feszegető musicalt először Nyíregyházán mutattuk be, de aztán magánszínházi vállalkozásként pesti színészekkel mutattam be a fővárosban. Minőségi musical elképesztő látványvilággal, óriási apparátussal, forgószínpaddal, ezért még kérdés, hogyan valósíthatnánk meg vidéken is, de már gondolkodunk rajta.

Élete szerves része a tanítás. Miért fontos, hogy átadja a tudását a fiataloknak?

Az operett műfajában folyamatosan kellenek a fiatal tehetségek. Csodálatos érzés saját tanítványt látni a színpadon, vagy kollégaként együtt játszani vele. A tanítás felelősség is, mert a színészet nagyon szubjektív megítélésű, és senkit sem szabad hiú ábrándokkal hitegetni. Már a felvételin, a jelentkező szeme csillogásán látni, van-e benne spiritusz, de ez a későbbiekre nézve semmire sem garancia.

Az egész élete a színház körül forog. Jut idő magánéletre? Nemrég lehetett önről olvasni, hogy drasztikus fogyáson van túl, bár erről férfiak esetében Magyarországon nem divat beszélni.

Sok szabadidőm nincs a színház mellett, az életem nagy részét ez tölti ki. Másrészt tudatosan törekszem rá, hogy a családom az enyém maradjon, nem engedek bepillantást a magánéletembe. A hazai köztudatban még az él, az a férfi, akinek van egy kis pocakja. Cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, másnap életmódváltásba fogtam. Tudatosabban étkezek, egy gyógynövényes elixír is segít, de a sportra sajnos nem jut időm.

Névjegy:

Peller Károly 1979-ben született színész, rendező, producer. Az Operett Akadémia és a Pesti Broadway Stúdió növendékeit tanítja, az Országos Musical és Operett Kurzus felkészítő tanára. A Budapesti Operettszínház egyik vezető szólistája, de több színházban is rendszeresen fellép. Számos elismerései egyike a nívódíj, a Marsallbot, a Kálmán Imre-emlékplakett, a Rátonyi Róbert-díj, a Honthy-díj, a Karinthy Színház Közönségdíja. Operett- és musicalszerepein túl rendezői munkássága is jelentős.