Óvatosan a barackmagkultusszal!

Óvatosan a barackmagkultusszal!

Lehet-e rákot gyógyítani barackmaggal? És B17-vitaminnal? A barackmag – mint „rákgyógyszer” – története igazi amerikai sztori, de gyógyításra alkalmatlan.

 

Az egyes csonthéjas gyümölcsök magvában (például barack, keserű mandula) előforduló amigdalin és annak félszintetikus származéka, a B17-vitaminként is emlegetett letril (angolosan laetrile) egyaránt az úgynevezett cianogén glikozidok közé tartozik, a béta-glükozidáz enzimek hatására cukormolekulára, benzaldehidre és hidrogén-cianidra bomlanak.

 

Az amigdalint francia vegyészek állították elő elsőként 1830-ban, amelyet később Oroszországban, majd az Egyesült Államokban pilula formájában alkalmaztak daganatos betegek kezelésére, azonban ebben a formában túl toxikusnak bizonyult, és alkalmazását beszüntették. Hódító útjára id. és ifj. Ernst T. Krebs indították el, akik az 1960-as években szabadalmaztatták a laetrile előállítását, amely lehetővé tette a nagyüzemi gyártását és forgalmazását.

 

A laetrile (B17-vitamin) mint „rákgyógyszer” óriási népszerűségre tett szert a 70-es években az Egyesült Államokban. Becslések szerint 1978-ig mintegy 70 ezer páciens részesült B17-vitaminos kezelésben. Daganatos betegségek ellen használták egymagában vagy úgynevezett anyagcsere-terápiával társítva, amely különleges étrendet, nagy dózisú vitaminokat és hasnyálmirigyenzimeket foglalt magában. Ennek a terápiának az értelmi szerzője dr. John Richardson egyszerű háziorvos volt, aki a későbbiekben elismerte, hogy a betegei nagy részénél a kezelés nem volt hatásos.

 

A fokozódó társadalmi érdeklődés és nyomás hatására az Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézete (NCI) kutatásokat végzett a B17-vitamin alkalmazását illetően. Az eredmény magáért beszél: egyetlenegy beteg esetében sem tapasztaltak javulást, a túlélőknél a daganatok növekedését, számos betegnél pedig a cianidmérgezés tüneteit észlelték. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az amigdalin, illetve a laetrile jótékony hatással rendelkezne daganatellenes terápiában, sőt használatuk meglehetős kockázattal jár.

 

A 80-as évektől a B17-vitamin előállításának és forgalmazásának központja Mexikó lett, ahol a mai napig daganatellenes szerként alkalmazzák. A Magyarországon mindenféle engedély nélkül forgalmazott B17-vitamint tartalmazó termékek is valószínűsíthetően Mexikóból származnak.

 

A szervezetbe szájon át került amigdalin sorsa attól függ, hogy éppen mennyi amigdalint bontó enzim található az emésztőrendszerben. Ha kevés, akkor az amigdalin nagy része változatlanul távozik a szervezetből, ha sok, akkor viszont cianidmérgezés lesz a barackmagkúra vége. Összegezve: az amigdalin és a laetrile aktív, „rákellenes” anyaggá alakítása és semlegesítése szempontjából az egészséges és rákos sejtek működése nem tér el. Ha a vegyületekből valóban képződik hidrogén-cianid a szervezetben, akkor az válogatás nélkül pusztítja a sejteket, aminek a végeredménye akár halál is lehet.

 

A B17-vitamin múltjának és jelenének története az orvosi sarlatánság gyönyörű példája, minden hájjal megkent szélhámosokkal a főszerepben, akik szemrebbenés nélkül verik át a gyógyulást kereső, hiszékeny beteget. Óvakodjunk tőlük!



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége