Medveszőlő – a húgyúti fertőzések gyógynövénye

Az alsó húgyúti fertőzések (a légútiak után) a második leggyakoribb, kórokozók által kiváltott megbetegedések. A húgyúti fertőzések nők körében gyakoribbak, és ennek anatómiai oka van: a fertőzést leggyakrabban egy bélrendszerben tenyésző baktérium okozza.

Az ép, sértetlen húgyutakban normális vizeletürítés mellett a baktériumok kis valószínűséggel tudnak megtelepedni, mert nehezen tudnak a húgyutak falához tapadni. A húgyúti kövek gyakran sérülést okoznak a húgyutak nyálkahártyáján. A sérülés helyén a baktériumok meg tudnak telepedni, ezáltal fokozódik a fertőzés kialakulásának kockázata.

A húgyúti fertőzések fitoterápiás kezelésének két sarokpontja van: a kórokozók elpusztítása és a vizeletkiválasztás fokozása révén a vizelet pangásának megszüntetése. A fertőzések zömét okozó baktériumok elpusztítása a betegség közvetlen kezelési módja, a vizeletmennyiség növelése pedig közvetve kedvező hatású, mert ily módon megakadályozható a baktériumok megtelepedése, túlzott elszaporodása a húgyutakban. A kezelésben leggyakrabban antibiotikumokat alkalmaznak (ezek a kórokozók elpusztítását célozzák), de a vény nélkül kapható szerek közül sokan választanak növényi eredetű készítményeket is.

A növények számos antibakteriális hatású anyagot termelnek, amelyek megvédik őket a bakteriális fertőzésektől. Ezeket az anyagokat a gyógyászat is hasznosítja (például antimikróbás hatású illóolajok), de a húgyúti fertőzések kezelésében csak azok a növények alkalmazhatóak sikerrel, amelyek a vesén át kiürülő antibakteriális anyagokat tartalmaznak – ezek egyike a medveszőlő.

A medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) levele az egyik legjobban ismert és bevált húgyúti fertőtlenítő. A medveszőlő bizonyítottan képes elpusztítani a leggyakoribb húgyúti kórokozókat laboratóriumi körülmények között. A növény hatását kiegészíti enyhe gyulladáscsökkentő és vizelethajtó hatása is.

A medveszőlőt más növényekkel kombinálva tartalmazó készítményekkel több klinikai vizsgálatot végeztek. Ezek igazolták a növényi készítmények hatásosságát alsó húgyúti fertőzésben, illetve csökkentették a fertőzés kiújulásának rizikóját. A terápiában általában a medveszőlő alkoholos-vizes vagy vizes kivonatát alkalmazzák. A növény teája fanyar, kesernyés ízű, ezért sokan nem szívesen fogyasztják. Érzékenyebb egyének esetén gyomorirritáció, émelygés, hányinger, hányás lehet a tea elfogyasztásának következménye. A medveszőlő kapszulaként vagy tablettaként is alkalmazható, ezek alkalmazása esetén ritka az emésztési panasz.

A medveszőlő nagy előnye, hogy hatóanyagaival szemben a baktériumok nem tudnak rezisztenciát (védettséget) kialakítani (eddig legalábbis ilyen nem ismert), a kezelés költsége alacsony, és szakszerűen végezve biztonságos is. A fertőzés kezdetén elkezdett terápia általában néhány napon belül eredménnyel jár, ezért kevésbé súlyos fertőzések esetén a medveszőlő indokoltan vehető számításba. Ha a jellegzetes panaszok (gyakori, csípős vizelés, alhasi fájdalom) nem szűnnek pár napon belül, vagy súlyosbodnak (például láz jelentkezik), orvoshoz kell fordulni. Ilyen esetben előfordulhat, hogy nem alsó húgyúti fertőzésről van szó, és a kezelésre a medveszőlő nem elégséges.

Keretes: Így fogyasszuk!

A medveszőlő levelének 1,5–4 grammjából 1,5 dl vízzel készített tea naponta 2–4 alkalommal fogyasztható (a maximális napi dózis 8 gramm levélnek felelhet meg). A gyári készítmények a biztonságosan alkalmazható adagolásnak megfelelő mennyiségű kivonatot tartalmazzák.

Forrás: www.pirulakalauz.hu