Lábas Viki: „90 évesen a színpadon szeretnék meghalni”

„Mindent meg kell tenni azért, hogy már csak a szerencsén múljon” (Füstös Bálint, Margaret Island) – ez a Margaret Island szlogenje, amit Lábas Viki, a zenekar frontembere is magáénak érez. Az énekesnő másfél év kihagyás után térhetett vissza a színpadra, amit tervei szerint sosem hagy el.

– Milyen érzés volt a pandémia után ismét élő koncerten énekelni?

– Először Kecskeméten, másnap a Budapest Parkban léptünk fel. Izgulós típus vagyok, azt hittem, már elfelejtettem, hogyan működik a színpad. De megnyugodtam, mert az első fellépésen a legelső sorokban sírva fakadt a közönség, ezt látva én is. Jó volt érezni, hogy végre minden kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.

– Többször nyilatkoztad, hogy legnagyobb biztonságban a színpadon érzed magad.

– Hatéves korom óta színpadon vagyok, klasszikus zenésznek készültem, klarinétoztam. A színpad az otthonom, mindig is segített feldolgozni a körülöttem történteket. Ugyanakkor tényleg izgulok, de ez a rám törő, jóleső izgalom abból ered, hogy mindig keresem, hogyan tudnék minél jobban együtt rezegni a közönséggel. Persze a színpadon kívül sem esem azért kétségbe, mert elég aktív ember vagyok, mindig tele tervekkel.

– Női frontemberként több férfit irányítasz, nehéz feladat?

–Nem könnyű. (nevet) Szerencsére nagyon jó fej fiúkkal vagyok körülvéve, persze sokszor egyszerre kell lennem a barátjuknak, a testvérüknek, az anyjuknak. Sok olyan férfira lenne szükség, aki felemeli a nőket, stabil, magabiztos, intézkedő, aktív, nem kényelmes.

– 2014-ben indult a zenekar, rekordidő alatt futottatok be. Nehéz volt feldolgozni a hirtelen jött sikert?

– Bár bennünket is meglepett a fogadtatás, valójában mögöttünk van 10-12 év zenélés. Az, hogy összeállt a Margaret Island, egy nagyon szerencsés csillagállás volt, de kellett hozzá a rengeteg meló, a belefektetett energia. Én például 10-15 éve folyamatosan járok énektanárhoz. Van is egy szlogenünk: mindent meg kell tenni azért, hogy már csak a szerencsén múljon. Nem a sikerért, a díjakért zenélünk, hanem az örömért, amit magunknak és másoknak okozunk.

–Ezek szerint az sem csak a szerencsén múlt, hogy Bródy János nyúlt a hónotok alá, már a kezdetek kezdetén.

– No, az tényleg szerencsesztori. Bródynak egy ismerőse küldte el egy angol dalunkat, a Soaked in life-ot, miszerint olyan a hangzása, mint az egykori Fonográf-számoknak. Felvette velünk a kapcsolatot, a dalhoz kaptunk tőle szöveget, ez lett a Nem voltál jó című dal. Az a nagyszerű, hogy Bródy és Presser Gábor figyeli a mai fiatalokat, tartják a tempót velük. Én is szeretnék majd ilyen lenni.

– A Margaret Island zenekarban a folkos elemek neked köszönhetőek. Honnan a kötődés a műfajhoz?

– Somogyi lány vagyok, korábban a tájszólás is jobban érződött rajtam. Annak ellenére, hogy gimiben rockzenekarom volt, több népzenei tehetségkutatóba is eljutottam. A Zeneakadémián is vettem népzenei órákat. A népdal számomra természetes anyanyelv, amely gazdag forrás, és engem nagyon inspirál.

– A szegedi egyetemen néprajz szakot végeztél. Fonyódi lányként miért az alföldi várost nézted ki magadnak?

– Gyerekként a szüleimmel egyszer Szegeden nyaraltunk. Ültünk a dómban, és már akkor megfogalmaztam magamban, szívesen tanulnék itt, mert nagyon megfogott a hely. Amikor a pesti iskolák nem váltak be, a szegedi egyetem mellett döntöttem. Nagyon befogadó közeg, szerettem a sokszínűségét. A néprajzot azért választottam, mert szeretem az embereket és a különböző kultúrákat. Az Alföldön sokat dob a Tisza, és számomra ez a táj egyszerűségében is nagyszerű.

– Vegetáriánus vagy, miért?

– Féltem a bolygónkat, szörnyű, amit művelünk vele; teljesen kiszipolyozzuk. Sokat gondolkodom azon, én mit tehetek ez ellen, ezért lettem nemrég vegetáriánus, még halat sem eszem. Pedig igazi húsevő családból jövök, és továbbra sem ítélem el azokat, akik megeszik az állatokat. Az, hogy vega vagyok, sok utat megnyitott számomra a gasztro világában, több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztok. Ráadásul a műanyagmentes július miatt most még jobban odafigyelek, hogy csak a saját kulacsomat használjam, és újratöltsem csapvízzel. Szeretem, ha az emberek összefognak, és felismerik, hogy egységben az erő. Ezért is vagyok zenekarban, és nem egyéni előadóként lépek fel.

– Érzed az egészségesebb táplálkozás jótékony hatásait?

– A mentális egészségem vonatkozásában mindenképpen. Mindennap 20 percet jógázom és meditálok. A tévében csak gyógyszerreklámok futnak, az egészséges életmódot nem reklámozzák. Ha mentálisan jól van az ember, jobban bánik önmagával és a környezetével is. Ez számomra is egy állandó munka, hiszen a sikereimnek sokáig nem tudtam örülni.

– Pedig nagyon optimista lánynak tűnsz...

– Igen, valóban az vagyok, általában jó napjaim vannak, de ha néha mégsem, akkor mindenkinek rossz napja lesz körülöttem. És ezt nem tehetem meg. Sok időbe telt, míg ezt felismertem. Ezért nagyon fontos, hogy én hogy vagyok. A mai napig tanulom, hogyan tartsam magam lelkileg is karban.

– Meddig akarod magadénak tudni a színpadot?

– Kiskorom óta az a kép él a fejemben, hogy 90 évesen a színpadon fogok meghalni, ehhez tartom magam. De akkor sem esnék kétségbe, ha színpadon kívül kellene boldogulnom. Nagyon érdekel a festészet, a kerámiázás, dalszövegírás. Imádok kutatni népzenei témában, antropológiai területen. Szívesen összehoznék egy margaretes kottás könyvet is. A pandémia nekem sem volt könnyű, de feltaláltam magam, és nekem nem piszkos a munka. A zenészek életében egyébként nemcsak ez a másfél év volt kőkemény, hanem a mostani időszak is. Hiába koncertezhetünk, sokan kiszorulnak a közönség soraiból, és ez nekünk is rosszulesik.

Névjegy: Lábas Viki énekesnő, zeneszerző, dalszerző. 2014-ben Törőcsik Kristóffal és Füstös Bálinttal megalapította a Margaret Island zenekart, amely rövid időn belül a rádiók slágerlistáira tört. Több szakmai elismerést is bezsebeltek, többek között kétszer a Petőfi Zenei-díjat, Junior Artisjus-díjat, Fonogram-díjat. Olyan slágerek fűződnek nevükhöz, mint a Nem voltál jó, Engedd, hogy szabad legyek, Eső, Hóvirág, Veled minden, Ha elvesznél. A formáció vegyes stílusú együttes, a popzenét gyakran akusztikus alapokkal és folkos elemekkel keverik. Viki szülővárosa, Fonyód és Budapest között ingázik, és szakmai fejlődésért gyakran Brightonig megy.