Koncz-Bisztricz Tamás: „Kúszva-mászva szeretek fotózni”

Zsinórban harmadszorra hozta el az egyik legjelentősebb nemzetközi fotópályázat fődíját a 17 éves Koncz-Bisztricz Tamás. A csongrádi fiatalember így ismét a világ legjobb ifjú természetfotósának nevezheti magát.

– Az orosz szervezésű Golden Turtle pályázat „Természet a fiatalok szemével” kategóriájában az első díj mellé bezsebelted a második díjat is. Hazai versenyeken is indulsz, kétszer kaptad meg az év ifjú hazai természetfotósa címet. Melyik a rangosabb elismerés számodra?

– A nemzetközi elismerésnek jobban örülök, nagyobb rangja van, a mezőny is nagyobb, profibb a zsűri. Magyarország viszont nagyon erős a természetfotózásban, sok a tehetséges, jó fotós. Hazai mezőnyben elérni jó eredményt nagy kihívás. Bár idén nem én nyertem a magyar Év Természetfotósa verseny ifjúsági kategóriában, a beküldött fotóim közül hat már látható a Magyar Természettudományi Múzeumban nyílt tárlaton.

– Harmadikos gimnazista vagy, mikor vettél először fényképezőgépet a kezedbe?

– Kilencévesen. Apukám mindig is szeretett fotózni, vele mentünk el először vonatokat, buszokat megörökíteni, aztán 10 évesen a természet felé vettük az irányt, és akkor kaptam egy bridge gépet is. Bejártuk a holtágat, a csongrádi pusztaságot, Pusztaszerre, Tiszaalpárra utaztunk. Ma is gyakran együtt megyünk, édesapámtól rengeteget tanultam a fotózásról. Meg persze abból is, hogy a Varázslatos Magyarország magazin számára havonta küldözgettem 6-6 képet, és idővel felkerültem a ranglistára, helyezést is elértem. Ez a tapasztalatszerzés és fejlődési út kellett ahhoz, hogy máshová is beadhassam a munkáimat.

– Hivatásul is a fotózást választod?

– Nem, de biztos, hogy az életem és a munkám része marad. Ebből ugyanis nehéz lenne megélni, ez csak keveseknek adatik meg, például Máté Bencének. Vadgazda szakra készülök, a környezeti nevelés érdekel. Nemzeti park természetvédelmi őreként szeretnék dolgozni, hivatásos természetvédőnek készülök.

– Ezért nem is volt kérdés, hogy a természetet kapd lencsevégre?

– Igen. Vallom, hogy a természetvédelem nagyon fontos, a családomtól is ezt tanultam. Most is gyakran tartok előadásokat fotósként és természetvédőként is, számomra ez a két terület összefonódik. Bár a biológiát emelt óraszámban tanulom, nem ez a kedvenc tantárgyam, sokkal inkább a történelem vagy a testnevelés.

– Egyébként személyesen is ismered Máté Bencét?

– Igen, tudunk egymásról, nagyon inspiráló számomra a munkássága. Szerintem nemcsak engem inspirál, sok természetfotós fellelkesült az ő sikereit látva. De más példaképeim is vannak, például Daróczi Csaba, Potyó Imre, Szilágyi Attila, Kovács Sándor és Krizák István.

– Mit szólnak az osztálytársak, barátok, hogy komoly díjak, elismerések birtokosa vagy? A csongrádiak felismernek a városban?

– A gratulációkkal nem fukarkodnak a barátok, szerintem tisztelnek és értékelik a munkámat. Van, amikor kérik, hogy fotózzam le őket is, és én szívesen megteszem! Csongrád kis város, sokan felismernek, rám köszönnek, gratulálnak, ez mindig jólesik.

– A természetfotózáshoz idő, türelem kell.

– És korán kelés. Fotózáshoz a napfelkelte és a napnyugta az ideális. De jó ez így, mert így ritkán kell választanom a barátok és a fotózás között. Mert egyébként szociális ember vagyok, szeretem és igénylem is a társaságot. De a fotózást is: kúszva-mászva szeretek fényképezni, kedvenc témám az állatvilág, főleg a madarak. Azt sokkal jobban szeretem, ha szabadon mehetek a pusztában, és én fedezhetem fel a témákat. Lesben várakozva az előre kiszemelt madárra – nem az én műfajom.

– Vannak ritkaságnak számító, kedvenc madaraid?

– Igen, még akkor is szívesen látom őket, ha éppen nincs nálam gép. Magyarországon ritka vendég a hósármány, de a sárgafejű királykának, a füles vöcsöknek, a fekete nyakú vöcsöknek, a rétisasnak, a parlagi sasnak vagy éppen a batlának is örülök.

– Mi a fontos egy fotón?

– A kompozíció és a téma együttesen számít. A kedvencem a szép fajfotó, ami számomra többet ér, mint egy művészi ábrázolás. A dokumentarista jellegű fajfotóval az adott madár pontosan meghatározható, mert minden részlete látható. Ez az oktatásban is hasznosítható.

– Hány fotó készül, mire azt érzed, végre itt egy igazán jól sikerült remekmű?

– Van, hogy 100-ból 10 lesz az igazi, de van, hogy egy sem. Nincs rá szabály. Az biztos, hogy rengeteg időt töltök a természetben, és talán nem is fotózok, hanem visszamegyek később. De élvezem, hogy a természet pillanataira rácsodálkozhatok! A fotózás drága mulatság, a határ a csillagos ég, de most van olyan kölcsöngépem, ami amatőr fotósként még jó darabig kiszolgál engem.

Névjegy: Koncz-Bisztricz Tamás 2004-ben született Csongrádon. Jelenleg a Batsányi János Gimnázium 11. évfolyamos diákja, vadgazda szakra készül. Több díj, elismerés birtokosaként háromszor bizonyult a világ legjobb ifjú természetfotósának, és itthon kétszer kapta meg az Év Ifjú Természetfotósa elismerést. Családjával Csongrádon él.