Jó-e rák ellen a pecsétviaszgomba?

Itthon kevesen tudják, hogy például Japánban a gyógygombákból kinyert egyes hatóanyagokat gyógyszerként engedélyezik bizonyos daganattípusok és a HIV-fertőzés kiegészítő kezelésére.

A távol-keleti tradicionális gyógyászatban már évezredek óta alkalmaznak gyógygombákat (például Lentinus edodes – shiitake gomba, Trametes versicolor – lepketapló, Cordyceps sinensis – hernyógomba) a legkülönfélébb betegségek kezelésére.

Ebbe a körbe tartozik a hazánkban is honos, főként lombhullató fák kérgén élő pecsétviaszgomba, más néven Ganoderma lucidum vagy reishi gomba. Ezek a gombák olyan, biológiailag aktív poliszacharid-fehérje összetevőket tartalmaznak, amelyek egyre inkább felkeltik a tudományos világ érdeklődését.

Tekintettel arra, hogy a pecsétviaszgomba állatkísérletekben ígéretes daganatellenes és immunmoduláns aktivitást mutatott, jogosan merülhet fel a kérdés: a humán vizsgálatok alátámasztják-e a gomba rákos betegekben való alkalmazhatóságát? Az eddigi klinikai adatok meglehetősen hiányosak ebben a témakörben.

Egyes vizsgálatokban azt találták, hogy a tumorok jobban reagáltak azon kemoterápiás vagy sugárkezelésekre, amelyek alatt a betegek pecsétviaszgombát is kaptak. Csakhogy: a gomba önmagában adva egyik tanulmányban sem csökkentette a daganatok méretét.

A vizsgálati alanyok fehérvérsejtjei közül a T-limfociták számában és százalékos előfordulásában javulást tapasztaltak az orvosok, de a gomba szedésekor a természetes ölősejtek aktivitása nem növekedett számottevően. Ez azért is fontos, mert az ölősejtek aktivitása egyfajta indikátora annak, hogy a szervezet mennyire képes védekezni a daganatos sejtek inváziója ellen. Ettől függetlenül a fehérvérsejtszám növekedése bizonyos mértékig ellensúlyozhatja a kemoterápiás szerek csontvelő-károsító hatását, hiszen ekkor kevesebb fehérvérsejt képződik, és a legyengült immunrendszer mellett könnyebben kialakulhatnak másodlagos fertőzések.

Az onkológiai kezelés pecsétviaszgombával kombinálva a betegek saját bevallása szerint jobb életminőséget eredményezett, ám ez távolról sem jelenti azt, hogy a gomba segítségével megnőtt a túlélési idő! Azt még senki sem vizsgálta behatóbban, hogy a pecsétviaszgomba emeli-e – és ha igen, mennyire – a daganatos betegek túlélési arányát és idejét, pedig ezek bizonyítanák legjobban egy adott szer vagy kezelés hatékonyságát. A gomba mellékhatásai enyhék, csak pár esetben jegyeztek fel émelygést vagy alvászavart.

A fenti adatok legfeljebb óvatos bizakodásra adhatnak okot. Az eddigi kevés vizsgálat főként Ázsiában történt, olyan betegeken, akik különböző daganatokban szenvedtek (tüdő, végbél, stb.). Nem tudni, hogy a rengeteg ráktípus közül melyek igazán érzékenyek és melyek nem a pecsétviaszgombával társított kezelésekre. Ráadásul a gombát eltérő módokon alkalmazták (pl. nyers gomba, kapszula, tinktúra, főzet), és a dózisok és az adagolás sem volt egységes. Ezek mind megnehezítik azt, hogy pontosabb képet kapjunk a pecsétviaszgomba lehetséges előnyeiről. A szakemberek az embereken végzett vizsgálatok fényében óva intenek attól, hogy a gyógyulás reményében bárki is az előírt terápia helyett szedje a pecsétviaszgombát. A hatékony kezelés bárminemű késlekedése drasztikusan rontja a betegség jövőbeli kilátásait!

Az sem tűnik lehetetlennek, hogy a pecsétviaszgomba helyet kapjon a daganatok gyógyításának modern kiegészítői között – de ehhez hatásosságáról, a daganattípusok érzékenységéről, ideális adagolásáról több bizonyítékra van szükség.