Halom Bori, a mellráktúlélő: „Élj a mának!”

Halom Bori, a mellráktúlélő: „Élj a mának!”

Nem szégyen, ha nem tudunk egyedül megbirkózni a feladattal – vallja Halom Bori, a mellráktúlélő, aki sikeres gyógyulása mellett alapította meg a Mellrákinfó Egyesületet. Arca sokaknak ismerős lehet, hiszen nyilatkozataival, rendezvényeivel, az egyesület Facebook-oldalával folyamatosan a kezét nyújtja sorstársainak.

 

– Önhöz köthető a Mellrákinfó Egyesület; mi az egyesület küldetése?

 

– Kettős céllal alakult meg 2015-ben, személyes érintettségem nyomán. Egyrészt elhivatottak vagyunk a sorstársak támogatásában, hiszen mi, akik az egyesületi tevékenységeket végezzük, mind átestünk ezen az embert próbáló betegségen. Ezért pontosan tudjuk, hogy milyen lelki és testi megpróbáltatásokon megy keresztül egy nő, amikor szembesítik a diagnózissal. Mivel egyaránt fontos a testi és a lelki segítségnyújtás, ezért létrehoztunk a Facebookon egy zárt és titkos csoportot, ahol az érintettek egymást segítve, támogatva, tapasztalataikat megosztva vészelhetik át ezt a nehéz időszakot.

 

– Egyre több a terhes, szoptatós nő, akinél diagnosztizálják a mellrákot. Szabad-e keresni a betegség okait?

 

– Sajnos a www.mellrakinfo.hu oldalunkhoz tartozó Facebook-csoporthoz jó pár olyan nő csatlakozott, akinek a terhesség alatt derült ki a betegsége. Ennek az okát sajnos nem tudom. Egy biztos: az Egy élet – két csoda című kiállításunk is azért készült 2019-ben, hogy felhívjuk a nők figyelmét a jelenségre, hiszen bármikor, bárkivel megtörténhet.

 

– Hogyan lehet áldozathibáztatás nélkül végigcsinálni a mellrák egyes szakaszait?

 

– Semmiképpen sem szabad beleesni az önostorozásba és az áldozathibáztatásba, ami persze nem könnyű, amikor az emberrel közlik, hogy daganatos beteg. Én mindenkinek szoktam javasolni, hogy kérje szakember (onkopszichológus, pszichológus, kineziológus, stb.) segítségét, hiszen hogyan is tudnánk egyedül megbirkózni egy ilyen nehéz és teljesen ismeretlen helyzettel? És miért is kellene?

 

– Gyakran nyilatkozza: „nem lehet félelemben élni”. Ez könnyen megvalósítható egy mellrákon átesett (vagy benne élő) nő esetében?

 

– Én is csak tanulom még. A mindennapjaimban ugyan nem félek, és nem is gondolok a betegségre, vagy arra, hogy esetleg újra beteg leszek, de a kontrollok előtt az én gyomromban is ott az a bizonyos rossz érzés. Viszont ahogy megkapom a pozitív eredményemet, már el is száll, és megkönnyebbülve teszem tovább a dolgomat. Nem lehet és nem is vagyok hajlandó félelemben élni!

 

– Halom Bori, a mellráktúlélő – aki energikus, mosolygós, pörgős, belevaló nő –, honnan az erő, a motiváció?

 

– Bevallom őszintén, néha én magam is felteszem magamnak ezt a kérdést. Honnan ez a végtelen energia és erő, ami bennem lakozik? Egyszerűen hiszek abban, amit nyolcadik éve csinálok; látom, hallom a sok-sok pozitív visszajelzést, és ezek adnak újra és újra erőt a hétköznapokban. Hiszem és vallom, hogy csak így érdemes bármit is tenni. Hittel és teljes odaadással, elszántsággal!

– Az örök szerelmek – a vitorlázás és a síelés – mellett ott a munka, az édesanyaszerep, a Mellrákinfó – rengeteg feladat, küldetés. Hogyan egyeztethető mindez össze jól?

 

– Szerintem ez csak logisztika és akarat kérdése. Ebben pedig úgy tűnik, egész jó vagyok. (nevet) De való igaz, hogy ha munka van, akkor nem nézem az órát, hanem teszem a dolgom, hajnalban, este is. A hobbijaim, a mozgás pedig szerves részei az életemnek, azok nélkül nem működöm optimálisan. Bár a járvány miatt korlátozva vagyunk ebben, amint tehetem, újra bringára pattanok, mert abból töltődöm. Az anyaság pedig a legklasszabb dolog az életemben, a lányom az én igazi csodám, akiért mindennap hálát adok, és remélem, még nagyon sokáig részese lehetek az életének!

 

– Felépült abból, ami nem mindenkinek adatik meg. Az új időszámításnak mi volt a legnagyobb pozitív hozadéka az életében?

 

– Nem tudnék egy szóval válaszolni erre, hiszen megannyi csodát köszönhetek a mellrákomnak. A több száz fantasztikus, bátor nőt, akit megismertem. Az önkéntes társaimat, akik évek óta kitartóan és odaadóan segítik az egyesület munkáját, család, munka és minden egyéb mellett. Még inkább megtanultam értékelni a jelen pillanatot. És humorra fordítva a szót, nem kell többé melltartót viselnem. Imádom! (nevet)

 

– Mi a legfontosabb jótanácsa a sorstársaknak?

 

– Higgy magadban és a gyógyulásodban, kövesd az orvosaid utasításait, törődj a testeddel és a lelkeddel (mondhatnám, hogy légy végre kicsit önző, de ez nem önzőség, csak TE éled meg úgy)! Kizárólag a mára (az adott lépésre, feladatra) összpontosíts, ne foglalkozz azzal, hogy mi lesz majd a műtét után, milyen kezelést fogsz kapni. Hiszen rettentően sok energiára van szükség minden egyes naphoz! Hidd el, amikor odaérsz, akkor bőven ráérsz majd azzal foglalkozni... És a végére még egy fontos gondolat: engedd el azokat az embereket (még akkor is, ha fáj), akik lehúznak, és vedd körül magad olyanokkal, akik valóban szeretnek és támogatnak! Úgy, ahogy az NEKED jó! Itt most csak Te számítasz, senki más! #carpediem

 

Névjegy: Halom Bori 1973-ban született. 2015-ben személyes indíttatásból vezérelve létrehozta a Mellrákinfó Egyesületet, amely „A mellrák után is van élet” szlogennel magyar nők tízezreinek segít hasznos rehabilitációs és prevenciós tanácsokkal, a kezelések kendőzetlenül őszinte leírásával, orvosi támogatással. A Mellrákinfó Egyesület zárt Facebook-csoportjába (https://www.facebook.com/mellrakinfoegyesulet) a jelentkezés az info@mellrakinfo.hu címen lehetséges.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége