Ha nem jön a baba...

Ha nem jön a baba...

Előző számunkban a meddőség okairól kérdeztük dr. Fekete István szülész-nőgyógyászt, endokrinológus szakorvost, meddőségi és endokrinológiai specialistát. A szakember azzal biztatja az érintetteket, hogy ma már számos vizsgálat, beavatkozás segíthet a gyermekáldásban. Cikkünkben ezekről is olvashatnak.

 

– Miért jó időben családot alapítani?

 

– Az elmúlt 20 év alatt az első terhesség vállalása a korábbi 24-25 éves anyai életkorral szemben mára már eltolódott a hölgyek harmincas éveinek elejére. Ennek számos oka van, talán a legkárosabb a társadalom által sugallt és a médiában is megjelenített női szerepkör, ami nem kedvez az ideális biológiai korban vállalt anyaságnak. A karrier és önmegvalósítás után következik a gyermekvállalás, amit nem egy esetben akár a 40-es éveikre is lehetségesnek tartanak kitolni. Csupán az nem kerül szóba, hogy ez számos IVF-kezelésen (lombikbébi-kezelés) keresztül, leggyakrabban donorpetesejtek felhasználásával érhető el.

A későn vállalt első terhesség után ritkán érkezik a második, esetleg harmadik gyermek, a későbbi életkorban gyermekáldásra vállalkozó párok közül kerül ki a meddőségi centrumokban megjelenő páciensek többsége. Idősebb anyai életkorban gyakran már jelen vannak egyéb megbetegedések, amelyek szintén nehezítik a terhesség kialakulását.

 

– Mit tehet a nő, hogy lehetőség szerint elkerülje a nehézkes gyermekáldást?

 

– A legfontosabb megelőzési lehetőség a gyermekvállalás minél korábbi életkorban történő vállalása. Biológiai szempontból a nőknél a 22–26 éves kor tekinthető a gyermekvállalás legideálisabb időszakának. Későbbi életkorban nagyobb a valószínűsége a különböző anyagcsere- és hormonrendszeri zavarok kialakulásának, például a már említett inzulinrezisztencia okozta többszervi eltérésnek. Egészséges étrenddel és mozgásgazdag életmóddal lehetséges a kialakuló hormonzavarok ellensúlyozása.

 

 

– Férfiegészség – gyakran hallani, hogy az apákon is sok múlik. Ők gyermekre várva mit tehetnek?

– A meddőség arányának növekedésében óriási szerepe van annak, hogy a férfiak nemzőképessége folyamatosan csökken. A férfimeddőség hátterében állhat fejlődési rendellenesség, anatómiai eltérés, genetikai probléma, endokrinológiai vagy érrendszeri betegség, gyulladás, fertőzés, sérülés, korábbi betegség vagy műtét szövődménye, illetve akár bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is kialakulhat. A férfi nemzőképességi zavarok 30 százalékában nem derül ki, mi a valódi ok.

A férfimeddőségért ugyanakkor az egészségtelen étkezési szokások és a túlsúly, a mozgásszegény életmód, a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás is felelőssé tehető. Nem elhanyagolható káros hatása van a széles körben alkalmazott izomtömeg-növelő szteroidok használatának, de például az egyes ételekben és ételadalékokban, tartósítószerekben jelen lévő ösztrogénhatású anyagok is csökkenthetik a nemzőképességet. Egyes élelmiszerek önmagukban is jelentős mennyiségű ösztrogént tartalmaznak.

 

– Milyen eljárásokban, vizsgálatokban reménykedhetnek a meddőséggel szembesülő nők?

– A pár női tagja esetében a vizsgálat rutin nőgyógyászati vizsgálattal veszi kezdetét, kismedencei ultrahangvizsgálattal kiegészítve. Lehetőség szerint ezt érdemes a ciklus középső időszakában elvégeztetni, hiszen a peteérés megléte döntő jelentőségű. A ciklus első napjaiban, megállapodás alapján a 2. vagy 3. ciklusnapon végezzük el az úgynevezett alaphormon-vizsgálatot.

 

A PCT során a közösülést követően eltávolítjuk a méhnyaknyákot, és ebben vizsgáljuk az élő spermiumok számát. Segítségével fény derülhet arra, ha esetleg a teherbeesést a nyákban jelenlévő antitestek gátolják. A vizsgálatot az ovuláció előtti napokban kell elvégezni, az együttlétnek legalább 5 órával kell megelőzni a mintavételt.

 

A petevezetők átjárhatóságának vizsgálata a kivizsgálás alapfoka. Régebben, a HSG során röntgenátvilágítás mellett kontrasztanyaggal vizsgálták a petevezetők állapotát, manapság ultrahangos átjárhatósági vizsgálatot végzünk a leggyakrabban.

 

Laparoszkópiás műtéttel vizsgáljuk a kismedencei szerveket, miközben a hiszteroszkópia alkalmazásával a méh üregét ellenőrizhetjük. Ilyenkor derülhet fény egyéb társult ok meglétére, például az endometriózis biztonságosan csak így diagnosztizálható.

 

– Mitől függ a kezelések sikere?

 

– A meddőség kezelése függ a meddőség okától, attól, hogy milyen régen áll fenn ez az állapot, mennyi idősek a partnerek, és természetesen attól is, hogy milyen személyes elképzelések vannak, mire nyitott a házaspár. Sajnos az esetek közel egyharmadában nem találunk kézzelfogható okot a gyermektelenségre, ilyen esetekben a meglévő terápiás fegyvertárból mielőbb a személyre szabott kezeléseket kell választani. Egyszerűbb esetben – amennyiben hormonális probléma áll a háttérben – gyógyszeres kezeléssel kiváltható a peteérés. Egészséges pároknak úgynevezett „célzott házaséletet” javasolunk. Ilyenkor enyhe peteérés-serkentés mellett időzített együttlétekre hívjuk fel a párok figyelmét. A beágyazódást progeszteronszármazékokkal támogatjuk.

 

– Mikor alkalmazandó az inszemináció, illetve a lombik?

 

Az inszemináció (AIH/AID) módszerét akkor alkalmazzuk, ha az ondó minősége nem teszi lehetővé a spontán teherbeesést, illetve a cervicális nyákban nem kellő számú hímivarsejtet találunk. Ugyancsak inszeminációval segítjük a párokat, ha tisztázatlan okú meddőséggel állunk szemben. Az eljárás lényege, hogy a peteérést serkentő gyógyszerek alkalmazása után az előkészített spermiumokat feljuttatjuk a méh üregébe, ezáltal elősegítve a megtermékenyülést.

 

Ha a petevezetők átjárhatósága akadályozott, és nincs mód műtéti úton az elzáródás megszüntetésére, vagy súlyos fokú endometriózis, kedvezőtlen spermakép áll fenn, valamint idős anyai életkor mellett kimerülőben lévő petefészkek esetén IVF jöhet szóba.

 

A „lombikbébi” (IVF) eljárás során peteérést elősegítő gyógyszereket alkalmazunk, majd a megérett petesejteket leszívjuk a petefészekből. Az előzetesen előkészített spermiumokkal megtermékenyített petesejteket, amelyeket ekkor már embriónak nevezünk, néhány napon keresztül megfelelő környezetben tartjuk. Ezt követően beültetjük a méhbe, ahol megtapadva létrejön a terhesség.

 

– Mit javasol azoknak a hölgyeknek, akik számára a többszöri próbálkozás sem hozott pozitív eredményt?

 

– Sok türelmet, kitartást. És főleg támogató társat kívánok nekik. Jó lenne, ha alaposabban tájékozódnának saját állapotukról, nézzenek utána mindannak, amit tanácsolok nekik. Például legyen mindenki számára egyértelmű, hogy a női ciklus közepén van a legnagyobb esély a teherbeesésre. Azt vallom, senkit nem szabad áltatni, bizonytalanságban tartani. Már az első találkozásnál tisztázom a párral, milyen esélyeik vannak, milyen keretek között mozoghatunk az esetükben.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége