Bojtorján, a sokoldalú gyógynövény

A bojtorjángyökér teakeverékek és kapszulák tartalomanyaga, alkoholos kivonata pedig nemcsak étrend-kiegészítők, hanem hajszeszek és samponok formájában is kereskedelmi forgalomba kerül.

A helytelenül bogáncsnak is nevezett bojtorján Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein honos, kétnyári növény. Zsenge leveleit a távol-keleti konyha előszeretettel használja fel levesek és saláták készítéséhez. Gyógyászati célokra az első éves, még nem virágzó növény kíméletesen szárított gyökerét alkalmazzák.

A bojtorján egyben élelmiszernövény is. Jellegzetes íze miatt régen sör ízesítésére használták. A fiatal bojtorjánnövények gyökere gyökérzöldségként fogyasztható. Kelet-Ázsiában népszerű a ropogós, édeskés, enyhén csípős ízű bojtorjángyökér, de a növény zsenge szárát és levelét is fogyasztják.

A tépőzár ötletadója

Kevés gyógynövényről mondható el, hogy egy valódi világsikert jelentő szabadalom ihletője – a bojtorján a kivételek közé tartozik. George de Mestral svájci feltaláló az 1940-es években mikroszkóp alatt alaposan szemügyre vette a fészekpikkelyek szerkezetét, s ez volt az alapja a tépőzárak kifejlesztésének. A ruhaipar máig a de Mestral terve alapján készült tépőzárakat használja, s ilyen tépőzárak nemcsak a gyermekcipőkön, dzsekiken, hanem az űrhajósok ruháin is megtalálhatóak.

Sokrétű hatás

A bojtorjánnal nem végeztek humán klinikai vizsgálatokat. Gyógyászati alkalmazása a népi gyógyászatban nyert tapasztalaton és a növényben található vegyületekkel kapcsolatos ismereteken alapul.

Népi gyógyászati felhasználása meglehetősen sokrétű. Külsőleg a bőrgyulladások (ekcéma) kellemetlen tüneteinek enyhítésére, a zsíros, korpás fejbőr kezelésére szokták ajánlani. Belsőleg főként az emésztési folyamatok segítésére, epe- és vizelethajtásra („méregtelenítésre”), reumás fájdalmak csillapítására és megfázásos betegségek során „izzasztásra” alkalmazzák. Gyógyászati adagja étvágyjavítóként vagy vizelethajtóként (alsó húgyúti fertőzés kiegészítő kezelésére) 6–18 g drog/nap teaként vagy 3–5-ször 350 mg drogpor, de tinktúraként is alkalmazható (ennek napi adagja 24–36 ml).

A gyökér nagy mennyiségben tartalmaz poliszacharidot (inulin), valamint lignánokat (pl. arktigenin, arktiin), poliacetiléneket, hidroxifahéjsav-származékokat (polifenolok) és illóolajat. Laboratóriumi kísérletekben a növény hatóanyagai akadályozták a fehérvérsejtekben a gyulladást keltő vegyületek képződését és felszabadulását. Az arktiin rágcsálókban gátolta egyes tumortípusok növekedését, azonban humán adatok nem állnak rendelkezésre, amelyek alátámasztanák a daganatellenes alkalmazást. A bojtorjángyökér vizelethajtó hatását szintén állatkísérletek igazolják.

Rosttartalma magas (6 g/100g), emiatt értékes élelmi alapanyagnak tartják. A gyökérben található inulin prebiotikus (a hasznos bélbaktériumok növekedését támogató) hatású, részben ezzel magyarázható emésztésjavító hatása. Az inulinnak a vércukorszint normál értéken tartásában is szerepe lehet.

A bojtorján gyökere az Európai Gyógyszerkönyvben is megtalálható. Ez igazolja, hogy a jelentősebb gyógynövények közé tartozik.

Szakmailag lektorálta: dr. Csupor-Löffler Boglárka

Forrás: www.pirulakalauz.hu  dr. Csupor Dezső cikke