Betegen is falta az életet „az ördög hegedűse”

Betegen is falta az életet „az ördög hegedűse”

Paganini olasz hegedűművész, zeneszerző hangját élete végén elvesztette. Egy orvosi vélemény szerint Marfan-szindrómában szenvedett, ami a garatideg bénulását okozta. A Marfan-szindróma a kötőszövet genetikai rendellenessége, mely több szervben is súlyos eltéréseket okozhat.

 

Paganini sajátossága volt, hogy jobb felsőkarját testéhez szorítva, alkarja és csuklója mozgatásával irányította a vonót, amivel egészen sajátos dinamikát kölcsönzött muzsikájának, és kettős fogásokat produkált – ettől volt játéka egyedi és utánozhatatlan, ezért is kapta a megtisztelő „ördög hegedűse” nevet. De ne szaladjunk ennyire előre!

 

Niccolò Paganini Genovában született 1782. október 27-én. Apja, Antonio Paganini többféle munkából tartotta el családját, anyja, Teresa Bocciardo háztartásbeliként nevelte a hat gyermeket. Mivel a kis Nico tehetségét apja felismerte, hangszert adott a kezébe: hegedült és mandolinon játszott. Ám a beteges kisfiú először kanyarós, majd vörhenyes lett, később tuberkulózis döntötte le a lábáról. Egyik baja sem múlt el nyomtalanul: élete végéig ízületi fájdalmak, különböző gyulladások, köhögések kísérték életét.

 

Apja szigora ellen nem menekülhetett, rengeteget kellett gyakorolnia. 12 éves korára már elismert hegedűművésznek számított Genovában, és az első hangversenyén is túlesett. Több mester is felkarolta, majd 1796-ban Kreutzer, a híres hegedűművész vette szárnyai alá. A tizennyolc éves művész első hegedűsi állást kapott Luccában a Nemzeti Zenekarban. Kicsapongó életet élt, hódolt az apjától örökölt szerencsejáték-szenvedélynek, hírhedt szoknyavadász és botrányhős volt. Keveset koncertezett.

 

1806-ban Paganini elfoglalhatta az udvari kamarazenekar második hegedűsi állását. Sikereinek és tehetségének köszönhetően hamarosan kamaraszólista lett, majd többfelé is koncertkörútra indult. Genovában szerelmi botrányba keveredett, megszöktette a fiatal Angiolina Cavannát. Azonban rövidesen elhagyta, mert az gyermeket várt tőle. Ezért bebörtönözték. Szabadulása után végigkoncertezte az olasz földnyelvet, majd Bécsben lépett fel. Ekkor már zeneszerzőként is elvitathatatlan érdemeket szerzett magának. Fiúgyermeke 1825-ben született.

 

Egy Nápoly melletti birtokra költözött, ahol a zeneszerzésnek szentelte idejét. Koncertezett, sikert sikerre halmozott. A sajtó kapzsisággal vádolta, ami részben érthető is volt hatalmas összehegedült vagyona miatt. Elhatalmasodó gégefő-tuberkulózisa pihenésre kényszerítette.

 

1837-ben a művész a hangját is elveszítette, valószínűleg korábbi szifilisze miatt. Írni és enni alig tudott. 1840. május 27-én, ötvenhét éves korában elhunyt. Az egyház élete miatt megtagadta eltemetését. Paganini ideiglenes nyughelye Ramairone lett. 1845-ben a Villa Gaionéba szállították át, és annak kertjében helyezték el, egyelőre egyházi áldás nélkül. 1876-ban rehabilitálták, mint keresztényt. A pármai temetőben helyezték örök nyugalomra.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége