Az inzulinrezisztencia vészjel

Az inzulinrezisztencia (IR) a cukorbetegség előszobája. Azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy által termelt inzulin hatása gyengül a szervezetben, ezért több inzulinra van szükség a megfelelő vércukorszint fenntartásához. Nehezen felismerhető tünetei vannak, pedig egyszerű laboratóriumi vizsgálattal is kimutatható.

Mit jelent az inzulinrezisztencia?

Sejtjeink jelentős része csak inzulin hatására képes a cukor felvételére. Inzulinrezisztencia esetén szöveteink azonban az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében tudják hasznosítani a működésükhöz megfelelő mennyiségű glükózt.

Szervezetünk fokozott inzulintermeléssel kompenzálja az inzulinérzékenység csökkenését. Ezt az extra szükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei elégítik ki. Amíg a hasnyálmirigy több inzulint termel, addig az inzulinreceptorok csökkent érzékenysége és a szénhidrát-anyagcsere zavara rejtve maradhat, csupán a magas inzulinszint jelzi a problémát.

Ugyanakkor a kompenzáló mechanizmusok kimerülése cukorbetegség kialakulásához vezet. Az egészséges éhomi vércukorszint a 3,9–6,0 mmol/l határértékek között található. Az ennél magasabb érték már valamilyen kialakult szénhidrátanyagcsere-zavarra utal, azt jelezve, hogy a sejtek nem képesek a működésükhöz szükséges glükóz felvételére a vérből, így a vércukor szintje emelkedik meg. Az inzulinrezisztencia (IR) esetén szervezetünk sejtjei magas inzulinszint mellett még képesek a glükóz hasznosítására, és így a vércukorérték határérték alatt marad.

Az IR tünetei

A betegség számos panasszal hozható összefüggésbe. Diagnosztizálását tovább nehezíti, hogy a tünetek más betegségre is utalhatnak, ráadásul látszólag különböző eredetű problémák formájában jelentkeznek. Az inzulin magas szintje ugyanis nemcsak közvetlenül okoz panaszokat, hanem a hormonháztartás befolyásolásán keresztül hat számos szervünk működésére. Különösen túlsúlyosak és nők esetében érdemes a nehezen meghatározható rendellenességek (például rendellenes menstruáció, hangulatváltozás, nehéz teherbe esés) hátterében az IR-t keresni.

Jellemző tünetek

• Étkezések után jelentkező fáradtság, éhségérzés, szédülés
• Túlsúly, eredménytelen fogyókúra
• Pattanásos, zsíros bőr
• Izzadás
• Alvászavarok, idegesség, stressz
• Rossz közérzet, esetleg depresszió
• Fejfájás, migrén
• Nőknél menstruációs zavar, fokozott szőrösödés, fogantatás nehézsége, meddőség
• Férfiaknál merevedési zavar, hajhullás, korai kopaszodás

Társbetegségek

A gyakorlatban nem az inzulinrezisztencia tünetei adnak okot a kivizsgálásra, hanem egy társbetegség miatti kivizsgálás kapcsán derül rá fény. Az inzulinrezisztencia összefüggésben áll ugyanis a szív-érrendszeri betegségekkel: a magas vérnyomással, a magas koleszterinszinttel és ezáltal a trombózishajlammal. Az endokrinológiai problémák közül leggyakrabban a pajzsmirigy-alulműködéssel, a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) hozható összefüggésbe. Gyakran a meddőség okának kutatása során nőgyógyászati vagy endokrinológiai vizsgálat alkalmával derül fény a PCOS hátterében álló anyagcserezavarra. Az inzulinrezisztencia vizsgálatához az éhomi vércukorszint és a hozzá tartozó szérum-inzulinszint mérése szükséges. Az inzulinmeghatározás nem része a rutin vérképnek, ám bármely laborban elvégeztethető. Amennyiben önmagában a vércukorszint az egészségesnél magasabb (6,0 mmol/l feletti), az prediabéteszt vagy cukorbetegséget jelent.

Az okok

Általában az életkor előrehaladásával fokozódik mind a prediabétesz, mind a cukorbetegség kialakulásának kockázata. Rizikótényezői között kiemelt jelentőséggel bír az elhízás. Inzulinrezisztens személyeknél gyakori a hasi vagy centrális elhízás és a részben a táplálkozási szokásokkal összefüggő emelkedett trigliceridszint is. A mozgásszegény életmód, az örökletes tényezők szintén fokozzák a kockázatot.

Az IR kezelése

Mivel ez egy tartós anyagcserezavar, nem múlik el magától, kezelés nélkül. A hasnyálmirigy már nem képes az egyre növekvő inzulinigény kielégítésére, 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.

Az inzulinszint normalizálásával a panaszok (például étkezést követő rosszullét, menstruációs problémák, túlsúly, bőr- és hajproblémák, fáradtság, rossz alvásminőség, PCOS és meddőség) jelentősen csökkennek vagy megszűnnek, ám ezt követően is fontos a folyamatos kontroll és a megfelelő életmód fenntartása.

Az életmódváltás nagy jelentőséggel bír a cukorbetegség megelőzésében. Az inzulinrezisztencia nem betegség, ezért kezelése egyénre szabottan történik – általában nem gyógyszeresen, hanem életmód-terápiával valósulhat meg.

A gyógyszeres kezelés akkor szükséges, ha már kialakult a cukorbetegség, mivel gyógyszer alapvetően a betegségekre van. Az életmód-terápia elsősorban a fogyást, az egészséges étrendet és a rendszeres testmozgást jelenti. Ezekkel a módszerekkel javítható a szövetek inzulinérzékenysége, csökkenthető a hasnyálmirigy terhelése, megállítható a folyamat előrehaladása.

Mit tehet ön?

Az inzulinrezisztencia-diéta lényege a szénhidrát- és zsírbevitel csökkentése, illetve ezek egyenletes elosztásának biztosítása. A vitaminok közül a D-vitamin hatással van a megfelelő vércukorszintre, illetve előnyös hatású lehet a B-vitaminok családjába tartozó inozitol. Törekedjen a testsúly normalizálására! A rendszeres testmozgás heti 3-4 alkalommal (kardio- és izomerősítő edzés vegyesen) előnyösen hat a testsúlyra és az anyagcsere egészére, növeli a szövetek inzulinérzékenységét.

Diagnosztizált betegek esetében fontos a betegség követése, a rendszeres kontrollvizsgálatok. Amennyiben az anyagcserezavar változást mutat, kezelésmódosítás jöhet szóba. A terápiának ki kell terjednie az esetleges társbetegségek (PCOS, pajzsmirigyproblémák, magas koleszterinszint) kezelésére is.

Amennyiben az inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere következő fázisába lép át, elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés megkezdése.

Forrás: www.webbeteg.hu