Az inhalálás előnyeiről

Bizonyos kórok, például az asztma, COPD esetén az inhalációs terápia, a belégzés révén közvetlenül a légutakba juttatott gyógyszerek jelentik az inhalálás alapját. Ilyenkor sokkal kevesebb mellékhatásra kell számítani, hiszen a módszer lényege, hogy jóval kisebb dózis is elég a szájon át bevitt tabletta hatóanyagához képest.

Az inhaláció révén közvetlenül a gyógyítandó területre jut a gyógyszer, s ott gyorsan ki is fejti hatását. Nagyon fontos azonban kerülni az irritáló hatású szereket, mert belégzésük károsítja a légutakat.

Pontos dózis

Inhalációs terápia során a beteg állapota szerint mikrogrammra megszabható a gyógyszer mennyisége. Egy asztmásnak olykor az alapadag többszörösére van szüksége a hörgőtágítóból, s arra, hogy egyből a kötődési helyre jusson, s ott gyorsan hasson. Ezáltal csak helyi mellékhatásról lehet szó, kis terhelés ér más szervet.

Széles eszközkínálat

A kompresszoros inhalátor hátránya lehet, ha a beteg nem látja be, ez nem szájspray, a hatóanyagot itt mélyre kell szívni. Az inhalációs eszköz nagy előnye, hogy az egész kis dózis adagolása is állandó, az elsőtől az utolsóig fix.

Az adagolószelepes inhalációs eszköznél egy puffnál mindig egyetlen adagnyi jön, túladagolás nem fordulhat elő.

Létezik szárazpor-inhalátor, zsebben hordható, adagolószelepes „pipa” asztmásoknak. A tüdő legmélyebb pontjára, a legkisebb hörgőkig eljuttatja a (cukormolekulához kötött) hatóanyagot a modulált technológiájú eszköz.

A használók számára ismerős a handihaler, a breezehaler, a többadagos turbohaler. Romló állapotban, ha nehéz a belégzés, ismert technika, hogy a levegőbe porlasztják a hatóanyagot, ami ekkor a kültérből jut a beteg tüdejébe.

A rohamoldó gyógyszer 5–15 percen belül hatást ér el. Inhalációs formában antibiotikumot, köptetőt, hipertóniás sóoldatot is be lehet juttatni a légutakba. A hörgőtágulat (bronchiectasia) vagy cisztás fibrózis esetén a tágult hörgőben megtapad a nyák, amit a kezelés hatására könnyebb kiköhögni.

Belélegezhető ártalmas anyagok

A veszélyt jelentő gombaspórák, a nedves falon hízó feketepenész a nagyon érzékeny egyénnél tüdőgyulladást idézhet elő, s olykor mindkét lebenyben nehézlégzés alakulhat ki.

A galambtenyésztők betegsége az, amikor a tollfehérje belégzése vált ki gyulladást a túl érzékenyek tüdejében. Növényi részek is okozhatnak bajt, ilyen lehet például a paprikahasítók betegsége.

A hiperszenzitív tüdőgyulladásban a röntgenfelvételen látható finom pamacsok utalnak a drasztikus eltérésre, hogy a betegnek alig van légzőfelülete. Az ilyen panaszosok (interstitial tüdőbetegek) gondozására 12 szakorvosi team van az országban.

Nem szabad összekeverni a különféle tisztítószereket (pl. hipót, Domestost, Flóraszeptet, klórtablettát, vízkőoldót és savas anyagot), mert ekkor klórgáz képződik, ami belélegezve igen veszélyes. A nedves humán szövetekkel: a tüdő, a légutak, a szemek víztartalmával találkozva ugyanis a klórgáz sósavat képez, ez pedig súlyosan károsíthatja a szerveket fedő nyálkahártyát.

Gyógyvíz inhaláláshoz

Magas ásványisó-tartalma miatt – az ivókúra mellett – orvosok is javasolják a Salvus vizet inhalációs céllal is. Ez az alkáli-hidrogén-karbonátos, kloridos, brómos, jodidos gyógyvíz igen magas oldottanyag-tartalmával kiváló nyákoldó hatású. Hörgőgyulladásos kisgyerekek szobájában is érdemes porlasztani.

Az írás a www.webbeteg.hu cikke alapján készült.