Pingvin Patika Blog

Nonstop készenlét, avagy a mártír anyák

 Nonstop készenlét, avagy a mártír anyák

Az anyák hősök, ezt mindannyian tudjuk. Sokan azonban a szüléssel automatikusan maguk elé helyezik gyereküket, családjukat, ráadásul előfordul, hogy segítséget sem mernek kérni a környezetüktől, szégyellik esetleges felkészületlenségüket. Ideje megtudni, hogyan ne váljunk mártírrá!

Az anyák gyakran képesek lemondani hobbijukról, pihenőidejükről azért, hogy kiszolgálják családjuk minden óhaját-sóhaját. Az úgynevezett „énidő” beiktatása azonban elengedhetetlen egy anya életében, hiszen fáradtsága, nyűgössége könnyen kihathat gyermeke lelki fejlődésére. A kevés befelé figyelés sajnos a társadalmi elvárásoknak is köszönhető, hiszen gyakran néznek furcsán arra az anyára, aki a férjére, rokonaira, ismerőseire bízza gyerekét, hogy az otthoni ruhát csinosabbra cserélhesse egy rövid kimozdulás erejéig.

A mindentudó anya?

Szintén a társadalmi nyomás hatására hihetjük gyakran, hogy az anyai ösztönök által a szülést követően azonnal tisztában vagyunk a büfiztetéssel, altatással, etetéssel stb. Emiatt sokszor szégyellünk tanácsot kérni, ha tudásbeli hiányosságunk akad. Fontos azonban tisztában lennünk azzal, cseppet sem vagyunk rosszabb szülők másoknál akkor, ha például megkérünk valakit a pelenkázás pontos módjának megmutatására, vagy segítséget fogadunk el, amennyiben nem boldogulunk a bevásárló- és babakocsi között egyensúlyozva.

Kedves anyukák: a legtöbb ember pontosan tisztában van vele, mennyi fáradsággal, energiával jár egy újszülött, egy kisgyermek állandó felügyelete. Hát még, ha egyszerre több apróság nyüzsög körülöttünk! Éppen ezért, higgyék el, a saját és családjuk érdekében, igenis ér időnként egy bögre teával elvonulni, és pár órán keresztül filmet nézni vagy olvasgatni.

Vissza önmagunkhoz

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy habár kisbabánk kezdetben valóban rengeteg törődést és kettesben töltött időt igényel, később már nem kell mindennek körülötte forognia. Ilyenkor ideje „visszaengedni” párunkat is életünkbe, akitől a születést követő pár hónap alatt – szándékunkon kívül – egy kissé talán eltávolodtunk. Bizony, kapcsolatunk megóvása érdekében nekünk és párunknak is szüksége van az együtt töltött időre, még ha nehezen is tudjuk „kiszorítani” ezt bokros szülői teendőink mellett.

És akkor még nem is beszéltünk az egyedülálló anyákról, akik két szülő szerepét töltik be egyszerre. Ők hajlamosak minden terhet magukra vállalni az apa hiánya miatt. Nekik sem érdemes megfeledkezniük arról, hogy az anyaság boldog és megtisztelő feladat, jobb, ha a kezdeteire nem emlékeznek úgy, mint egy rémálomra – ne váljanak mártír anyává!

A szakértő válaszol

Dobó Krisztina, pszichológus

– Miért fontos egy anyának, hogy néha gyermekétől távol is töltsön időt, beiktasson a napi rutin mellé némi „énidőt”?

– A kikapcsolódást jelentő programok beiktatása fizikai és pszichológiai értelemben is javítja a közérzetet. Az önmagára fordított idő mindenkit energiával tölt fel, ami fokozza a munka, a tevékenység hatékonyságát. Nyitottabbá, vidámabbá és kiegyensúlyozottabbá teszi az anyákat, ami a kapcsolatok javulását eredményezi. A néhány órás, pár napos távollét, ami valóban kikapcsol tehát, igaz nyereség a család egésze számára hosszabb távon.

– Mi lehet az oka, hogy sokan esnek a mártírszerep csapdájába?

– Az utóbbi néhány évtizedben hatalmasat változtak az életkörülmények, az életstílus, az élet tempója. Gyorsan élünk, rengeteg a technikai segítség, mégsem jut idő semmire. Sajnos ma már a közös családi együttléteket is szervezni kell, tudatosan kialakítani a minőségi időnek hívott közös programot a gyerekkel. Az anyaság lényegéhez olyan felelősség, hangsúly társult, ami pszichológiai nyomást jelent az anyáknak. A vélt vagy valós elvárásoknak történő megfelelés vezet oda, hogy sokan valóban önfeláldozóvá válnak ebben a szerepben.

– Természetes a bűntudat, ha anyaként néha egyedül szeretnénk lenni, mindenkitől távol? Hogyan csillapítsuk ezt az érzést?

– A feladatok és kötelességek teherként kezelése, a menekülési vágy valóban sokszor kelt bűntudatot az anyákban. Próbáljanak együtt érzők lenni önmagukkal! Ez az együttérzés segít abban, hogy elfogadják magukat anyaként úgy, ahogyan vannak: fáradtan, álmosan, kis egyedüllétre vágyón. Legyenek megengedők az érzéseikkel. Lehet dühösnek, tanácstalannak lenni, ettől még mindenki elég jó anya marad.

– Meddig menjünk el az önfeláldozásban, honnantól lépi túl egy szülő a határt?

– Akinek gyereke születik, anyává, apává válik, egyfajta állandó készenléti helyzetbe kerül. A szülői áldozatvállalás akkor válik túlzóvá, és akkor lesz az anyából mártír, amikor a gyerek kiszolgálása annak szükségletein túlmutat. Ez hosszú távon senkinek sem jó, az anya elfárad, ami az élet számos területén rontja a működőképességét. Rossz hatással van a kapcsolatokra, különösen igaz ez a párkapcsolatra. Ezen túl a gyerek felé azt a gondolatot közvetíti, hogy az legyen hálás a szülői önfeláldozásért. Ebben a rendszerben könnyen elvész a gyermek autonómiája. Fontos tehát, hogy erőn felül nem kell teljesíteni, a gyermeket azzal támogathatja az anya legjobban, ha életkorához mérten elvárja tőle az önállóságot.

Címkék: