Pingvin Patika Blog

Beszélgetés Fesztbaum Béla színművésszel

Fesztbaum Béla színművész

„A kisfiam fejlődését látni mindennel felér!”

– Egerben született. Milyen emlékeket őriz a gyermekkorából?

– Boldog és kiegyensúlyozott gyerekkorom volt, szerető családi légkörben. A szüleim kultúraszerető emberek voltak, gyakorta jártunk színházba és koncertekre. Édesapám sportújságíróként sokat dolgozott a város sportéletéért, és gyakran írt kulturális témákban is. Nagy és összetartó családunkban a munkának komoly értéke volt és van.

– Miként terelődött figyelme a világot jelentő deszkák felé?

– Visszahúzódó, csendes fiú voltam, de a szerepléseknél, prózamondó versenyeken, színházi játékokban szívesen megnyíltam. Általános iskolai osztályfőnököm, Petre Józsefné hívta fel a figyelmünket arra, hogy ezen a területen érdemes maradnom.

– A tanács meghallgattatott, hiszen középiskolai tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán végezte, szülővárosától igencsak messze…

– Nagy döntés volt alig 15 éves kamaszként elkerülni otthonról. Máig hálás vagyok a szüleimnek, hogy bíztak bennem és elengedtek! Csodálatos és gazdag négy év volt kollégiumi élményekkel, nagyszerű pedagógusokkal, kiváló osztályközösséggel, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

– Elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Kiktől tanult a legtöbbet az egyetemi évek alatt?

– Osztályfőnököm, mesterem a Vígszínház akkori igazgatója, Marton László volt. Sokat köszönhetek Hegedűs D. Gézának, Szirtes Tamásnak, Bálint Andrásnak is, akik a főbb tárgyakat tanították. De persze a legtöbbet gyakran a társaitól tanulja az ember ezen a pályán! Itt is jó és erős osztályba kerültem, igyekezni kellett, hogy megálljam a helyemet a többiek között.

– A diploma megszerzése óta a Vígszínház hűséges tagja. Mit jelent Önnek ez a teátrum?

– Boldog és büszke voltam, amikor az osztályfőnököm szerződést ajánlott friss diplomásként, és ez a boldogság, büszkeség máig kitart. Kiváló művész kollégák közé kerültem, akik befogadtak maguk közé. A Vígszínház a második otthonom. Igyekszem felelősen dolgozni érte, és szolgálni hűséges közönségét!

– Milyen szerepeket játszik a legszívesebben?

– Minden szerepet szívesen játszom, nem válogatok! Persze egy társulatban dolgozó színész nem feltétlenül válogathat, azt játssza el, amit kiosztanak rá. Szeretettel gondolok Sütő András Álomkommandó című darabjára, amit a Pesti Színházban vittünk színre Szász János rendezésében. Igazi drámai főszerep volt, de boldogan alakítok néhány mondatos karakterszerepet is. Egy színdarabban a legkisebb szerep is fontos, része az egésznek, szívesen találom meg az örömét a mellékszerepnek is.

– A nézők hajlamosak a színészeket a szerepeikkel azonosítani. Önt gyakran látni könnyed darabokban. Mennyire vidám típus magánemberként?

– Inkább kiegyensúlyozottságra törekszem. Ezzel együtt élvezettel látom meg a dolgok humoros oldalát, nézek görbe tükörbe, illetve tartom ugyanezt mások elé. Örömmel vagyok a társaság központja is, amennyiben úgy hozza az élet, pláne, ha van egy zongora vagy gitár is a közelben… De elfogadom, ha nem nevetünk minden percben. Szívesen vagyok a régi visszahúzódó, csendes, néha szomorú kisfiú is…

– Sokoldalúsága közismert. Például gyakran zenél is művésztársaival…

– Igen. A GRUND vígszínházi fiúzenekar. A legfrissebb színészzenekar fellépései mögött nagyon sok munka van. De örömmel tesszük, csodálatos érzés ilyen módon is találkozni a közönséggel.

– Mi motiválta abban, hogy 2009-ben ismét iskolapadba üljön?

– Épp mögöttem volt már közel 10 igazán munkás év a Vígszínházban, a sok gyakorlat után elkezdett hiányozni az elmélet. A kettő nem üti ki, hanem inkább segíti egymást. Számtalan anekdota, vígszínházi legenda, vígszínházi alkotó vált számomra ismertté, és úgy éreztem, hogy közelebb kell kerülnöm hozzájuk, jobban meg kell ismernem őket. Tudni akartam, kiknek az örökségét folytatom és viszem tovább nap mint nap a színház deszkáin.

– Diplomamunkája témaválasztása is a Vígszínházhoz köthető. Hajdani művészeti vezetőjéről, Ditrói Mórról írta. Miért fontos személy ő?

– Ditrói a magyar színháztörténet kicsit méltatlanul elfelejtett alakja. Igazi kulcsfontosságú alkotó, aki hidat képez a XIX. és a XX. századi színjátszás között. Felismerte, hogy a színész egyénisége a legfontosabb művészi érték. A színész egyes szám első személyű megszólalása sokkal különösebb színházi élményhez juttathatja a nézőt, mintha csak egy szavaló, szerepet felmondó, ágáló színészt látna, hallana. Lényeges volt számára a társulati lét, az összjáték, az összehangolt egymásra figyelés is.

– Ön igen elfoglalt ember, sokat dolgozik. Mi szerzi a legnagyobb örömet a szabadidejében?

– A hivatásom számomra a szabadidőm is egyben. Kikapcsolódás zenélni, régi színházi történetek után kutatni, egy színdarab részleteit megfejteni. De mindenekelőtt örömmel töltöm az időt a családommal, az épp most egyesztendős kisfiam fejlődését látni mindennel felér.

– Belefér napjaiba a testmozgás? Odafigyel egészsége megőrzéséhez a táplálkozására?

– Habár a színész általában este, az előadás után éhezik meg igazán, igyekszem vigyázni arra, hogy ilyenkor már ne egyek, vagy legalábbis nehéz ételt ne. Nyaranta úszom és kerékpározom, de mindig szeretek nagyokat, igazán nagyokat sétálni. Ha tehetem, nem ülök járműre, hanem gyalog közlekedem a városban. Különösen szeretem a pesti belváros tereit, utcáit, épületeit. De a nyári túrázást is nagyon kedvelem, legszívesebben a Balaton-felvidéken vagy Eger környékén.

Névjegy

Fesztbaum Béla színművész 1975. január 6-án született Egerben. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1997-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, azóta a budapesti Vígszínház társulatának tagja. 2009-ben a veszprémi Pannon Egyetem színháztudomány szakán bölcsészként is diplomázott. 2016-ban summa cum laude minősítéssel doktori (DLA) címet szerzett. Disszertációja a Corvina Kiadó gondozásában könyv alakban is hozzáférhető. Színházi szerepei mellett rendez, emellett gyakran láthatjuk televíziós műsorokban, hazai és külhoni filmekben is. Hangjával szinkronszínészként is találkozhatunk. Szívesen zenél, billentyűs hangszereken és gitáron játszik. Számos elismerése mellett 2011 óta Jászai Mari-díjas. Kisfia 2017-ben született.

© 2018 Minden jog fenntartva! Pingvin Napfény Zrt.