Pingvin Patika Blog

A türelem rózsát terem

 Gyerekevelés - türelem rózsát terem

Ismerjük jól a már milliószor hallott mondást. A rózsát természetesen már felmenőink sem szó szerint értették. A türelem jobb emberi kapcsolatokat, kevesebb stresszt és egészségügyi gondot eredményezhet, míg szülőként egészségesebb, boldogabb gyerekkort biztosíthatunk általa lurkóink számára.

Még a legtürelmesebb emberrel is előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerül, amikor nehezen képes visszafogni az indulatait. Természetesen képesnek kell lennünk megvédeni magunkat bizonyos helyzetekben, ám meg kell tanulnunk azt is, hogyan különítsük el jogos és jogtalan felháborodásunkat egymástól.

Egyszerű, de nagyszerű praktikák

A lobbanékonyabb természettel bírók számára érdemes lehet lassan – a filmekben is gyakran látott módszerrel – elszámolni tízig, vagy elvonulni pár percre kiszellőztetni a fejüket, akár a zavaró egyén pozitív tulajdonságaira fókuszálni ilyenkor.

Amennyiben módunkban áll egy kicsit egyedül maradni, hasznos végiggondolni, hogy idegességünk oka mire vezethető vissza pontosan. Ha megtaláljuk a feszültség gyökerét, könnyebben kihúzhatjuk a méregfogát is, aminek köszönhetően higgadtabban állhatunk hozzá a problémához. Sokszor könnyebbnek tűnhet leteremteni másokat, levezetni rajtuk az idegességünket, ám gondoljuk végig: a másikban okozott károk, a bennünk keletkező lelkiismeret-furdalás miatt a legkevésbé sem rövidítjük le magunknak a megoldáshoz vezető utat.

Tartsuk azt is észben, hogy az ember leggyakrabban egóból cselekszik. Felháborodásunk tárgya annak köszönhető, hogy úgy érezzük, fölénk kerekedtek, megbántottak minket, ami így vagy úgy, de piszkálja az önképünk. Egónk azonban gyakran hozhat minket kellemetlen helyzetbe, például a munkahelyünkön, ezért is jó, ha a higgadtságot részesítjük előnyben.

Türelem a gyereknevelésben

Egy hosszú, stresszes nap után még a legtudatosabb szülőknél is elszakadhat a cérna, ha rumlira érnek haza, vagy a gyerek nyűgös, hisztis. Az idegesség ilyenkor elhomályosíthatja az észérvet, miszerint a hangos szóval többet árthatunk, mint használunk. A belőlünk kitörő indulat után, higgadt fejjel már hiába kérünk bocsánatot, már mély sebeket okoztunk, amelyek egymásra rakódva szorongást, frusztrációt válthatnak ki a gyermekünkből. Ráadásul minél gyakrabban viselkedünk ekként, annál inkább fogja elsajátítani ő maga is ezt a modort, ami nemcsak kamaszkorban okozhat fejfájást számunkra, de a felnőttkorát is megnehezíthetjük vele. Habár a szigor sok esetben hasznos, jellemfejlesztő, könnyen mellé is lehet lőni vele. Mi több, tiszteletlenséget, gyermekünk eltávolodását is magával hozhatja.

Gyermekeink nem feltétlenül rossz nevelési módszereink miatt dacosak. Hosszú szocializációs folyamat részeként sajátítják csak el a késleltetési képességet. Amennyiben a kicsi már beszédképes korba lépett, érdemes elbeszélgetni vele arról, mitől nyűgös, majd közösen megoldani a problémát. Fiatalabb lurkók esetében a figyelemelterelés bizonyulhat hasznos praktikának: ha nehezen viseli, hogy várakoznia kell, adjunk neki feladatot, vagy meséljünk neki, mondókázzunk. Emellett a ritmus is sokat segíthet a figyelemelterelésben, így például ha ütemre mossuk a fogát vagy fésüljük a haját.

Előfordul, hogy bizonyos lelki gátak, saját gyerekkori traumáink miatt képtelenek vagyunk megfékezni indulatainkat gyermekünkkel szemben. Jegyezzük meg: nem szégyen pszichológus segítségét kérni! Lehetséges, hogy számunkra újszerű, kényelmetlen a szituáció, de gyermekünk érdekében fontos lehet megtennünk ezt a lépést.

Ne ijedjünk meg továbbá, ha gyermekünk agresszióval reagál a kudarcélményekre. Például amikor nem sikerül úgy felépítenie a kockavárat, ahogyan azt elképzelte. A türelmetlenség a fiatal kor velejárója, ami idővel szintén korlátozottabbá válik, ám ehhez természetesen a szülőnek is szükséges asszisztálnia. Az idegességre nem lehet idegesség a válasz: minden esetben érdemes biztosítani őt arról, hogy ügyes volt, annak ellenére is, ha nem sikerült tökéletesen teljesítenie valamiben.

Ez különösen fontos azoknak a gyerekeknek, akik egyes képességeikben hátrányosabb helyzetből indulnak társaiknál. A diszlexiás, diszkalkuliás gyermekek például hajlamosak visszautasítani a nehezebbnek vélt feladatokat, hiszen tartanak a kudarcélménytől. Biztassuk őket minél többet, különben önbizalom-hiányos, szorongó felnőtt válhat belőlük, aki lépten-nyomon megkérdőjelezi saját képességeit. Fontos időről időre elmagyarázni neki, hogy semmivel sem butább a többieknél. Az önmérséklet különösen fontos részünkről ebben az esetben, hiszen sok időre és energiára lehet szükségünk ahhoz, hogy pótoljuk gyermekünk hiányosságait, a negatív visszacsatolástól pedig még jobban visszabújhat a csigaházába. A jelszó tehát: a türelem magabiztos gyereket terem!

Címkék:,